2008. február 14., csütörtök

Valentin-nap és Da Vinci-kód

Amerikában meglehetősen nagy kultusza van ennek az ünnepnek. Nem csak a szerelmesek ünnepe, de ezen a napon fejezik ki egymás iránti szeretetüket a barátok is. Az iskolákban, óvodákban szokás, hogy az osztálytársaknak is Valentin-kártyát készítenek, Annáék egy kis partival is megünnepelték ezt a napot.
Jellemző, hogy minden rózsaszín, piros színekben pompázik, és persze a fő motívum a szív, a rózsa. Az üzletek polcait ellepték a bárgyúbbnál bárgyúbb ajándékok, szíves edényfogó kesztyűk (gondolom ezt feleségeknek veszik a kedves férjek), szíves sütiformák, motorozó békaszerelmespár (Fábry dizájncenter-díjas lehetne!), ésatöbbi.
Anna rengeteg szíves nyalókát és szíves tetoválásokat kapott óvodás társaitól.
Emlékszem, régen láttam egy műsort, Korda György- Balázs Klári vallottak arról, hogy Magyarországon valójában ők kezdték el a köztudatba vinni eme ünnepet. Mammmammmaaaa..Mammmmammmariammmmmaaaaaaaaaaaaaaaaa...Kösziköszi!

És akkor egy kis eredettörténet...

Az ünnep két történetre vezethető vissza: a Római Birodalomban február 15-ét Juno istenasszony tiszteletére ünnepelték és ott is a tavasz hírnökének, a fiatal szerelmesek ünnepének ismerték.

496-ban Gelasius pápa elrendelte, hogy az addigi Lupercalia ünnep helyett egy nappal korábban, február 14-én Szent Valentinre emlékezzenek, akit II. Claudius császár idején, a III. században börtönözték be, mert a keresztény vallást követte. A történet szerint a börtönőr leányának visszaadta a látását. Mielőtt 270. február 14-én kivégezték, a leánynak egy üzenetet küldött: „A Te Valentinod.” Így vált az aláírás az egymást szerető fiatalok, az egymásra szeretettel gondolók rövid, őszinte üzenetévé az egész világon.

Az angolok már 1446-ban ünnepelték ezt a napot. Az 1700-as években divatossá váltak a Valentin-verseskötetek. A XIX. században már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek ezen a napon.

És egy vicces eredettörténet, egy ismerősöm tollából (nem kell komolyan venni!!):
A Valentin nap görög eredetű, ejtése valencin. Valencin népi görög szabadsághős volt, aki kedvese fekete hajfonatával fojtotta meg a török betolakodókat, később az újvilágba emigrált. Itt megszelídült a történet, s csak a szerelem maradt.

Érdekes, hogy ez az ünnep egy "pogány" szerelemkultuszban gyökerezik, rögtön a Da Vinci-kód jutott az eszembe:-)
Egyébként évkörileg mi sem természetesebb, mint tavaszvárásként a szerelmet ünnepelni. Ez evidens.
Szeressük egymást, gyerekek!

2 megjegyzés:

Andi írta...

Még hozzáteszek az ünnep alakulásához. Amikor kijöttünk a láynok is rengeteg nyalókával cukorral tértek haza, azóta az iskolákból kitiltották az édességeket.
Néhány évig sk csináltuk a kártyákat, szívecskét hajtogattunk, beleírtak. Tavaly VD után clearence-ben vettünk kártyákat amit csak idén előkaptunk.

Noémi írta...

Sajnos, Anna óvodájából nemhogy kitiltanák az édességeket, de MINDEN ALKALOMMAL tömik velük a gyerekeket..
Sajnálom, mert nagyon szimpatikus ez az óvoda és szeretjük is..mégis..nagyon haragszom érte..
Tudom, a lányaidban megmaradt a szívecske-hajtogatás szeretete..hét végén legalább 5 hajtogatott szívet találtam a buli romjai között, Annának Kittitől, stb felirattal.:-)