Kedves Régi-Új olvasók!
Mostanában leginkább itt leszek elérhető. :)
2009. szeptember 27., vasárnap
2009. június 11., csütörtök
"Rebirth"
Nem, nem felejtettem el magyarul, csak valahogy ez a szó számomra hűebben érzékelteti azt a testi-lelki újjászületést, ami végbement bennem..
Hosszú idő óta vajúdtam, kell-e blog vagy sem, egyáltalán írjak-e magamról-magunkról többé..és ha igen, mit? Mi az, ami a fizikai valóságon túl megosztandó vagy megosztásra érdemes? Mi az, ami a "világ" elé közszemlére tárva elindít belső folyamatokat, oldásokat és oldódásokat, s nem az elme egyszerű csacsogása, felesleges kitárulkozás?
S mert egy morzsában benne vagyon az egész kenyér maga, s cseppben a tenger, és félszóban a teljes igazság, úgy próbáltam én is elmémben és szívemben kutatni a súlyos szavak után, melyek mindenkinek mást, ám az igazság egy különálló, hiteles aspektusait képviselik.
S rájöttem, az élet csupa közhely, ám már nem látunk mögéjük, s nem látjuk meg a szépségben megbúvó nagyságokat, az egyszerűben a bonyolultat. Bonyolultat keresünk, s lesüllyedünk az egyszerű szintjére, filléres misztikával, bő lére eresztett, számunkra súlyosnak hitt, ámde annál felületesebb mondandóval siklunk el az igazán fontos dolgok mellett.
Ki vagyok? És hová tartok?
Talán ez a legfontosabb két kérdés. Két egyszerű válasz létezik erre, a sok szó helyett..és erre a hosszú labirintusban, számos mellékvágányon át kavarogva mindenki maga jön rá, s csap a homlokára majd..hogy pofonegyszerű az Élet. Mivégre hát az a sok szó?
Ugye? Be is fejezem. Aztán elolvasom, mit is zagyváltam ide össze, mert már nem tudom. Mert nem is tudtam, mit fogok ide írni. Ja, épp erről írtam? Jó tükör. Jó rálépni. Reccs!
Hosszú idő óta vajúdtam, kell-e blog vagy sem, egyáltalán írjak-e magamról-magunkról többé..és ha igen, mit? Mi az, ami a fizikai valóságon túl megosztandó vagy megosztásra érdemes? Mi az, ami a "világ" elé közszemlére tárva elindít belső folyamatokat, oldásokat és oldódásokat, s nem az elme egyszerű csacsogása, felesleges kitárulkozás?
S mert egy morzsában benne vagyon az egész kenyér maga, s cseppben a tenger, és félszóban a teljes igazság, úgy próbáltam én is elmémben és szívemben kutatni a súlyos szavak után, melyek mindenkinek mást, ám az igazság egy különálló, hiteles aspektusait képviselik.
S rájöttem, az élet csupa közhely, ám már nem látunk mögéjük, s nem látjuk meg a szépségben megbúvó nagyságokat, az egyszerűben a bonyolultat. Bonyolultat keresünk, s lesüllyedünk az egyszerű szintjére, filléres misztikával, bő lére eresztett, számunkra súlyosnak hitt, ámde annál felületesebb mondandóval siklunk el az igazán fontos dolgok mellett.
Ki vagyok? És hová tartok?
Talán ez a legfontosabb két kérdés. Két egyszerű válasz létezik erre, a sok szó helyett..és erre a hosszú labirintusban, számos mellékvágányon át kavarogva mindenki maga jön rá, s csap a homlokára majd..hogy pofonegyszerű az Élet. Mivégre hát az a sok szó?
Ugye? Be is fejezem. Aztán elolvasom, mit is zagyváltam ide össze, mert már nem tudom. Mert nem is tudtam, mit fogok ide írni. Ja, épp erről írtam? Jó tükör. Jó rálépni. Reccs!
2009. június 7., vasárnap
Hosszú szünet után..
..jelentkezem újra.
Mintha megszületőben lenne valami, ami kikívánkozik. Talán találkozunk még az éteri valóságban, kedves Hűségesek!
Mintha megszületőben lenne valami, ami kikívánkozik. Talán találkozunk még az éteri valóságban, kedves Hűségesek!
2009. január 5., hétfő
Kígyóbőrök
Drága Mindenki!
Olyan jól esik, amikor írtok, és hangot adtok annak, hogy hiányzom ebből az éteri valóságból..nekem is nagyon sok minden hiányzik az életemből, ami volt, aki voltam, és akivé odakint, Földanyóként- Csarodaialligátorként váltam..
Egy új kezdet várt most idehaza, és egy bőrt-azaz kettőt-levedlettem magamról. Két bőrt, amit nagyon szerettem, és ami azzá segített tenni, aki vagyok..mégis, útjára kell bocsássam őket, mert élni szeretnének- nélkülem.
..és igen, rájöttem, nem tudok meglenni írás nélkül, de ez már egy újabb bőr, egy újabb ház, amibe belebújtam..
De azért szorgosan gyűjtöm és áplom a régieket, és remélem, velem maradtok!!
Olyan jól esik, amikor írtok, és hangot adtok annak, hogy hiányzom ebből az éteri valóságból..nekem is nagyon sok minden hiányzik az életemből, ami volt, aki voltam, és akivé odakint, Földanyóként- Csarodaialligátorként váltam..
Egy új kezdet várt most idehaza, és egy bőrt-azaz kettőt-levedlettem magamról. Két bőrt, amit nagyon szerettem, és ami azzá segített tenni, aki vagyok..mégis, útjára kell bocsássam őket, mert élni szeretnének- nélkülem.
..és igen, rájöttem, nem tudok meglenni írás nélkül, de ez már egy újabb bőr, egy újabb ház, amibe belebújtam..
De azért szorgosan gyűjtöm és áplom a régieket, és remélem, velem maradtok!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
