2008. március 30., vasárnap
2008. március 28., péntek
Az élet általános farkasszabályai
1. Táplálkozz
2. Pihenj
3.Közben kószálj
4.Légy hűségesen kitartó
5.Szeresd a gyermekeket
6.Táncolj a holdfénynél
7.Hegyezd a füleidet
8.Figyelj a csontokra
9.Szerelmeskedj
10.Gyakran üvölts
(Clarissa Pinkola Estés- Farkasokkal futó asszonyok)
A pszichoanalitikus teraputa küszködőknek a 10.pontot ajánlja kezdésként.
ÜVÖLTS!!!! :-)))
2. Pihenj
3.Közben kószálj
4.Légy hűségesen kitartó
5.Szeresd a gyermekeket
6.Táncolj a holdfénynél
7.Hegyezd a füleidet
8.Figyelj a csontokra
9.Szerelmeskedj
10.Gyakran üvölts
(Clarissa Pinkola Estés- Farkasokkal futó asszonyok)
A pszichoanalitikus teraputa küszködőknek a 10.pontot ajánlja kezdésként.
ÜVÖLTS!!!! :-)))
2008. március 27., csütörtök
Earth Hour 2008
Minden város helyi idő szerint csatlakozik az összefogáshoz..szombat este, 8 órakor..
Próbálj meg Te is egy lenni a sok ember közül, aki lekapcsolja az áramot, és ad egy órát a bolygónknak..lehet gyújtani egy gyertyát, meghitten beszélgetni, gondolkodni, merengeni közben...magunknak is adni egy óra lelki életet az elektromos impulzusok helyett..Gyógyítani a Földet, gyógyítani magunkat, a gondolatainkat, összefogni egy közös ügyért, átgondolni, mit tehetünk, milyen apróságokat, hogy ne sodorjuk veszélybe a lakhelyünket..
Szelektíven hulladékot gyűjteni, komposztálni, vegyszerektől megválni, felesleges elektromos ketyeréktől búcsút venni, szeretni a fákat, növényeket, természetet, egymást, elemgyűjtőbe vinni a használt szárazelemet, vászontasakkal és kosárral járni bevásárolni, mosható pelenkát használni, természetes anyagokat használni a háztartásban, BÁRMIT, amit úgy érzel, meg tudsz tenni azért, hogy a Földünk szabadabban lélegezzen...
Próbálj meg Te is egy lenni a sok ember közül, aki lekapcsolja az áramot, és ad egy órát a bolygónknak..lehet gyújtani egy gyertyát, meghitten beszélgetni, gondolkodni, merengeni közben...magunknak is adni egy óra lelki életet az elektromos impulzusok helyett..Gyógyítani a Földet, gyógyítani magunkat, a gondolatainkat, összefogni egy közös ügyért, átgondolni, mit tehetünk, milyen apróságokat, hogy ne sodorjuk veszélybe a lakhelyünket..
Szelektíven hulladékot gyűjteni, komposztálni, vegyszerektől megválni, felesleges elektromos ketyeréktől búcsút venni, szeretni a fákat, növényeket, természetet, egymást, elemgyűjtőbe vinni a használt szárazelemet, vászontasakkal és kosárral járni bevásárolni, mosható pelenkát használni, természetes anyagokat használni a háztartásban, BÁRMIT, amit úgy érzel, meg tudsz tenni azért, hogy a Földünk szabadabban lélegezzen...
2008. március 26., szerda
Globális felmelegedés
A világon elsőként, 2007. március 31-én Sydneyben több mint 2 millió cég és háztartás kapcsolta le az áramot egy órára - a Föld Órájára, egy erőteljes nemzeti és világméretű üzenetet küldve arról, hogy van lehetőség tenni a globális felmelegedés ügyében. 2008. március 29-én este 8 órakor a Föld Órája világméretűvé válik, hiszen világszerte városok és emberek milliói csatlakoznak a programhoz bolygónkat valaha legnagyobb mértékben fenyegető kérdésben. Ha szeretnél te is tenni valamit, kérlek, 2008.március 29-én este 8 órakor te is kapcsold le egy órára az áramot. Kérlek, küldd tovább ezt a levelet minél több ismerősödnek, és nézd meg az alábbi web oldalon látható videót, mely a tavalyi Föld Órájáról készült. A videót oldalt, a videosávon is megnézheted.
http://www.youtube.com/user/Earthhour2008
http://www.youtube.com/user/Earthhour2008
2008. március 24., hétfő
Elvont vagy materialista?
Egy szerzetes a csan legfontosabb alapelvét tudakolta, de Csao-csou mester kimentette magát:
– Pisálni kell mennem – mondta. – Látod, még egy ilyen kis dolgot is magam intézek el.
Terebess Gábor kommentárja:
„Az üzenetét megkaptam, miszerint egyenesen kell ülni a vécén, de én bizony ha szarok, akkor csak szarok és nem meditálok." (Részlet Pálos Istvánnak írt levelemből, 1975. február 12.)
– Pisálni kell mennem – mondta. – Látod, még egy ilyen kis dolgot is magam intézek el.
Terebess Gábor kommentárja:
„Az üzenetét megkaptam, miszerint egyenesen kell ülni a vécén, de én bizony ha szarok, akkor csak szarok és nem meditálok." (Részlet Pálos Istvánnak írt levelemből, 1975. február 12.)
2008. március 22., szombat
2008. március 19., szerda
2008. március 18., kedd
Gondolataim a barátságról
Sokat gondolkoztam, mit írjak, írjak-e egyáltalán a blogra a barátságról.(amolyan néptanító-módra hangoznék, pedig asszem ez elég távol áll tőlem)
Tulajdonképpen azért csináltam ezt az oldalt, mert a barátaimnak, rokonaimnak akartam valamiféle életjelet küldeni magunkról. Nem vagyok egy nagy levélíró- mert nem tudok hétköznapi dolgokról írni, hosszasan, mindenkinek, nem szeretek negatívumokról sem beszámolni, küzdelmekről. Elkezdtem hát feltölteni a képeinket, élményeinket ide, azokat a pozitív pillanatokat, amelyeket az ember csak a barátaival oszt meg- ha vannak, ha mellette vannak. Valahogy virtuálisan így próbáltam Veletek kapcsolatban maradni. Persze semmi sem pótolja a személyes találkozásokat,beszélgetéseket, a személyes hangvételű leveleket..
És hogy mit jelent számomra a barátság? Ma rengeteget gondolkoztam róla. Az ember a rokonait nem válogathatja meg, őket "készen kapja" és szereti, elfogadja és törődik velük..a barátait már maga választja, és nem azért marad mellettük, mert vérségi vagy más érdekkapcsolat összefűzi őket, hanem azért, mert teljesen önzetlenül tud adni és kapni..nincs szükség magyarázatokra, nincs szükség arra, hogy állandóan vibráló kapcsolatban legyenek..ha valaki a barátom, azzal évek múltán is fel tudom venni a fonalat, ott, ahol abbamaradt..nem vádolom, kérdezem, faggatom, őszintén adok magamból és őszintén örülök annak az időnek, amit egymással töltünk el, akkor is, ha kevésnek érzem. Tudok vele sírni és tudok vele örülni, de nem fontos minden könnyemről tudjon, és nem várom el, hogy minden öröméről értesítsen. Vannak mélypontok, amikor úgy érzi az ember, hogy egy barátságnak vége..vagy újjászületik ilyenkor, vagy meghal..
Szerencsés vagyok, mert sok olyan emberrel találkoztam, akik adtak nekem magukból, és akkor is örülök, ha ők csak hébe-hóba jelentkeznek vagy kapcsolódnak bele az életembe. A kapcsolatunk minőségét nem hiszem, hogy az együtt eltöltött idő mértéke vagy a levelek száma befolyásolná.
Végezetül köszönöm a rokonaimnak, hogy elviselnek olyannak, amilyen vagyok (mert nincs is más választásuk szegényeknek:-)), és a barátaimnak, hogy úgy szeretnek, amilyen vagyok.
Egy idézet pedig Kahlil Gibran-tól (A próféta):
És egy ifjú ezt mondta: Beszélj nekünk a Barátságról.
És ő válaszolt, és ezt mondta:
A te barátod a válasz a szükségedre.
Ő a te földed, melyen szeretetet vetsz, és háládatosságot aratsz.
És ő a te asztalod és a te tűzhelyed.
Mert éhesen mégy hozzá, és békéért keresed fel őt.
Amikor barátod szól hozzád, saját elmédben nem félsz az "igen"-től,
s nem fojtod vissza a "nem"-et.
És amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá.
Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény szavak
nélkül születik, közös és kimondatlan örömmel.
Mikor barátodtól elválsz, nem bánkódol.
Mert amit benne legjobban szeretsz, a távollétében világosabbá válhat,
miként a hegymászó is jobban látja a hegyet a síkságról.
És ne légyen a barátságnak célja más, mint a lélek elmélyülése.
Mert a szeretet, ha egyébre is törekszik, mint önnön rejtelmének
felfedésére, nem szeretet immár, hanem kivetett háló, melyben csak a
silány akad fenn.
És ami benned a legjobb, légyen az a te barátodé.
Ha ismeri tengered apályait, hadd ismerje meg a dagályt is.
Mert mi a te barátod, ha csupán az unalom óráján keresed fel őt?
Keresd fel őt az élet óráján is.
Mert segíthet ő a szükségben, de ürességedet ki nem töltheti.
És a barátság édességében légyen nevetés és az örömök megosztása.
Mert az apró örömök harmatában a szív megtalálja hajnalát, és
felfrissül.
Tulajdonképpen azért csináltam ezt az oldalt, mert a barátaimnak, rokonaimnak akartam valamiféle életjelet küldeni magunkról. Nem vagyok egy nagy levélíró- mert nem tudok hétköznapi dolgokról írni, hosszasan, mindenkinek, nem szeretek negatívumokról sem beszámolni, küzdelmekről. Elkezdtem hát feltölteni a képeinket, élményeinket ide, azokat a pozitív pillanatokat, amelyeket az ember csak a barátaival oszt meg- ha vannak, ha mellette vannak. Valahogy virtuálisan így próbáltam Veletek kapcsolatban maradni. Persze semmi sem pótolja a személyes találkozásokat,beszélgetéseket, a személyes hangvételű leveleket..
És hogy mit jelent számomra a barátság? Ma rengeteget gondolkoztam róla. Az ember a rokonait nem válogathatja meg, őket "készen kapja" és szereti, elfogadja és törődik velük..a barátait már maga választja, és nem azért marad mellettük, mert vérségi vagy más érdekkapcsolat összefűzi őket, hanem azért, mert teljesen önzetlenül tud adni és kapni..nincs szükség magyarázatokra, nincs szükség arra, hogy állandóan vibráló kapcsolatban legyenek..ha valaki a barátom, azzal évek múltán is fel tudom venni a fonalat, ott, ahol abbamaradt..nem vádolom, kérdezem, faggatom, őszintén adok magamból és őszintén örülök annak az időnek, amit egymással töltünk el, akkor is, ha kevésnek érzem. Tudok vele sírni és tudok vele örülni, de nem fontos minden könnyemről tudjon, és nem várom el, hogy minden öröméről értesítsen. Vannak mélypontok, amikor úgy érzi az ember, hogy egy barátságnak vége..vagy újjászületik ilyenkor, vagy meghal..
Szerencsés vagyok, mert sok olyan emberrel találkoztam, akik adtak nekem magukból, és akkor is örülök, ha ők csak hébe-hóba jelentkeznek vagy kapcsolódnak bele az életembe. A kapcsolatunk minőségét nem hiszem, hogy az együtt eltöltött idő mértéke vagy a levelek száma befolyásolná.
Végezetül köszönöm a rokonaimnak, hogy elviselnek olyannak, amilyen vagyok (mert nincs is más választásuk szegényeknek:-)), és a barátaimnak, hogy úgy szeretnek, amilyen vagyok.
Egy idézet pedig Kahlil Gibran-tól (A próféta):
És egy ifjú ezt mondta: Beszélj nekünk a Barátságról.
És ő válaszolt, és ezt mondta:
A te barátod a válasz a szükségedre.
Ő a te földed, melyen szeretetet vetsz, és háládatosságot aratsz.
És ő a te asztalod és a te tűzhelyed.
Mert éhesen mégy hozzá, és békéért keresed fel őt.
Amikor barátod szól hozzád, saját elmédben nem félsz az "igen"-től,
s nem fojtod vissza a "nem"-et.
És amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá.
Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény szavak
nélkül születik, közös és kimondatlan örömmel.
Mikor barátodtól elválsz, nem bánkódol.
Mert amit benne legjobban szeretsz, a távollétében világosabbá válhat,
miként a hegymászó is jobban látja a hegyet a síkságról.
És ne légyen a barátságnak célja más, mint a lélek elmélyülése.
Mert a szeretet, ha egyébre is törekszik, mint önnön rejtelmének
felfedésére, nem szeretet immár, hanem kivetett háló, melyben csak a
silány akad fenn.
És ami benned a legjobb, légyen az a te barátodé.
Ha ismeri tengered apályait, hadd ismerje meg a dagályt is.
Mert mi a te barátod, ha csupán az unalom óráján keresed fel őt?
Keresd fel őt az élet óráján is.
Mert segíthet ő a szükségben, de ürességedet ki nem töltheti.
És a barátság édességében légyen nevetés és az örömök megosztása.
Mert az apró örömök harmatában a szív megtalálja hajnalát, és
felfrissül.
2008. március 16., vasárnap
Kiss me, I'm Irish- Szent Patrik nap
Március 17-e egy újabb ünnepelni való nap Ámerikában. Szent Patrik az írek védőszentje, ezen felül a kádárok, kovácsok és borbélyok is neki hódolnak. 16 éves korában hurcolták Írországba a jómódú ifjút, ahol 6 évet töltött pásztor rabszolgaként. Megmenekülve a fogságból,szökése és sok kalandja után erős elhivatottságot érzett arra, hogy a pogányokat a keresztény hitre nevelje. Visszatért Írországba, és jelentős munkásságának szellemiségét ma is őrzik, ápolják- március 17-én emlékeznek meg róla.
Az Újvilágba az ünnepet az ír bevándorlók hozták el. Az eredetileg puritán ünnep (pl. az írek nem ittak alkoholt ezen a napon) jelentősen átalakult. Óriási parádékat szerveznek városszerte, és ezen a napon Amerikában az is sört iszik, aki egyébként nem szokott, és az is ünnepel, aki nem ír. Jellegzetes szín a zöld- utalva Írország zöld lankáira, általában mindenki visel valamilyen zöld színű ruhát, kiegészítőt. Ha valaki vicces kedvű, megcsípi azt, aki ezen a napon nem visel valami zöldet. Szimbóluma a shamrock, azaz a lóhere, amely szerencsét hoz. Jellegzetes figurái a leprechaun-ok, vagyik manók, törpék, utalva az ír népi mondavilágra. Ők sokszor csíkos harisnyában, zöld ruhában tűnnek fel az ünnepségen.
Vicces szokás ilyenkor zöldre festeni a sört, zöld színű sütiket enni. Chicagóban minden évben Szent Patrik napja előtti hét végén zöldre festik a Chicago folyót, és óriási parádét szerveznek. Mi is elmentünk, megnéztük a felvonulást- már amennyit láttunk belőle-, a nagy kidíszített kamionokat, táncosokat, zenészeket.
Érdekes, vidám hangulat volt a városban, olyan "örülünk a semminek, de nagyon"- szerű érzés..mindenki zöld kiegészítőket viselt, sétált, örült, nevetett.
Engem valamiféle tavasz-ünnepeségre emlékeztetett, és mint olyan, érdekes volt a közösség-formáló ereje, vidámsága, harsánysága. Lehet még egyszerű dolgoknak örülni a világon:-))).
Képek jönnek!
Az Újvilágba az ünnepet az ír bevándorlók hozták el. Az eredetileg puritán ünnep (pl. az írek nem ittak alkoholt ezen a napon) jelentősen átalakult. Óriási parádékat szerveznek városszerte, és ezen a napon Amerikában az is sört iszik, aki egyébként nem szokott, és az is ünnepel, aki nem ír. Jellegzetes szín a zöld- utalva Írország zöld lankáira, általában mindenki visel valamilyen zöld színű ruhát, kiegészítőt. Ha valaki vicces kedvű, megcsípi azt, aki ezen a napon nem visel valami zöldet. Szimbóluma a shamrock, azaz a lóhere, amely szerencsét hoz. Jellegzetes figurái a leprechaun-ok, vagyik manók, törpék, utalva az ír népi mondavilágra. Ők sokszor csíkos harisnyában, zöld ruhában tűnnek fel az ünnepségen.
Vicces szokás ilyenkor zöldre festeni a sört, zöld színű sütiket enni. Chicagóban minden évben Szent Patrik napja előtti hét végén zöldre festik a Chicago folyót, és óriási parádét szerveznek. Mi is elmentünk, megnéztük a felvonulást- már amennyit láttunk belőle-, a nagy kidíszített kamionokat, táncosokat, zenészeket.
Érdekes, vidám hangulat volt a városban, olyan "örülünk a semminek, de nagyon"- szerű érzés..mindenki zöld kiegészítőket viselt, sétált, örült, nevetett.
Engem valamiféle tavasz-ünnepeségre emlékeztetett, és mint olyan, érdekes volt a közösség-formáló ereje, vidámsága, harsánysága. Lehet még egyszerű dolgoknak örülni a világon:-))).
Képek jönnek!
2008. március 14., péntek
Szép napot!
- Hogyan lehetnék olyan nagy ember mint te?
- Miért akarsz nagy lenni? - kérdezte a Mester. - Embernek lenni is elég nagy teljesítmény.
(Anthony de Mello)
- Miért akarsz nagy lenni? - kérdezte a Mester. - Embernek lenni is elég nagy teljesítmény.
(Anthony de Mello)
2008. március 13., csütörtök
Teotihuacan, Mexico
Teotihuacán a romváros azték neve, amelynek jelentése „Az istenek helye”, „A hely, ahol az emberek istenekké válnak”. És valóban van ebben a grandiózus helyben egyfajta atmoszféra, ami felemeli az embert egy kicsit az istenek világába..No meg persze a rengeteg lépcsőmászás utáni kellemes fáradtság, s az elégedettség, mikor a szédítő mélységbe lenézel, fejed az eget érinti, de a lábad még a földön..
A legenda szerint itt gyűltek össze az istenek, hogy tanácsaikkal segítsék a város megalapítását. Nem az aztékok építették, de szent helyként tisztelték.
A település építése i. e. 300-ban kezdődött. A város 150 és 750 között virágzott. A világ egyik legnagyobb városa volt, kb. 200 ezer ember élt itt.
650 után a város hanyatlásnak indult, sikere és gazdagsága végetért. 750-ben valószínűleg a toltékok feldúlták és kifosztották. A város ezt követően leégett, lakói elhagyták.
A város alaprajza egy négyzetes háló, amely egy széles főutca, a „Holtak útja” köré szerveződött.(a képeken jól látható) Érdekes, hogy régen ezen az úton meneteltek a szakrális szertartásokra készülő papok, emberáldozatok..ma pedig zsibvásár van itt, kattogó fényképezőgépekkel felszerelt turisták..
Az út Quetzalcoatl templomától az utca északi végében található Hold-piramisig vezet. Az utcában – a központi sétány szomszédságában – található a Nap-piramis is. Az utat az aztékok a romok maradványaiból alakították ki.
A „Holtak útja” mentén 75 templom romja sorakozik, amelyeknek képein későbbi civilizációk istenei láthatóak (Chalchiuhtlicue – Vízistennő, Tláloc – Esőisten, Quetzalcóatl – Tollas Kígyó). Az egyik képen Queztalpapalotl temploma látható, melyen nyomokban megfigyelhető még a bíborvörös festék- ilyen színűek voltak valaha a piramisok, templomok is, valamit a gazdag faragások, és egyik-másik helyen megmaradt néhány obszidián, mellyek gazdagon díszítették szentélyeiket. Még így, romjaiban is lenyűgözőek.
A Nap-piramis a világ harmadik legnagyobb piramisa, Teotihuacán legnagyobb, legrégibb épülete. A régészek a piramisban egy 100 m hosszú alagutat fedeztek fel, amit az aztékok szentélyként használtak.
Érdekes, mennyire megfigyelhető, hogy a Hold-piramis a kisebb, nőiesebb, a Nap pedig robusztus, komor, férfias, hegyes.
Anna (akkor) két és fél éves kora ellenére a világ harmadik legnagyobb piramisát "lazán" megmászta, majd kétszer a Holdat, míg mi, felnőttek a tüdőnket köptük ki, kis túlzással. Édes volt, a piramis tetején közölte velünk, hogy "Rendben! Ugorjunk le!"
Mindenesetre valami édes nyugalom szállja meg itt az embert, a világ egyik tetején.. Lent marad a Föld, a gondok, a kicsiségek, fent az Ember..
Legalább ugyanennyire érdekes, csak persze kevésbé grandiózus a lakónegyed, mely több rétegből áll, hatalmas. Ott sétálva Tláloc Esőisten épp nem siratta Mexikót, így képünk nincs, de élmény annál több.
Nem mi találtuk fel a spanyolviaszt:)
A legenda szerint itt gyűltek össze az istenek, hogy tanácsaikkal segítsék a város megalapítását. Nem az aztékok építették, de szent helyként tisztelték.
A település építése i. e. 300-ban kezdődött. A város 150 és 750 között virágzott. A világ egyik legnagyobb városa volt, kb. 200 ezer ember élt itt.
650 után a város hanyatlásnak indult, sikere és gazdagsága végetért. 750-ben valószínűleg a toltékok feldúlták és kifosztották. A város ezt követően leégett, lakói elhagyták.
A város alaprajza egy négyzetes háló, amely egy széles főutca, a „Holtak útja” köré szerveződött.(a képeken jól látható) Érdekes, hogy régen ezen az úton meneteltek a szakrális szertartásokra készülő papok, emberáldozatok..ma pedig zsibvásár van itt, kattogó fényképezőgépekkel felszerelt turisták..
Az út Quetzalcoatl templomától az utca északi végében található Hold-piramisig vezet. Az utcában – a központi sétány szomszédságában – található a Nap-piramis is. Az utat az aztékok a romok maradványaiból alakították ki.
A „Holtak útja” mentén 75 templom romja sorakozik, amelyeknek képein későbbi civilizációk istenei láthatóak (Chalchiuhtlicue – Vízistennő, Tláloc – Esőisten, Quetzalcóatl – Tollas Kígyó). Az egyik képen Queztalpapalotl temploma látható, melyen nyomokban megfigyelhető még a bíborvörös festék- ilyen színűek voltak valaha a piramisok, templomok is, valamit a gazdag faragások, és egyik-másik helyen megmaradt néhány obszidián, mellyek gazdagon díszítették szentélyeiket. Még így, romjaiban is lenyűgözőek.
A Nap-piramis a világ harmadik legnagyobb piramisa, Teotihuacán legnagyobb, legrégibb épülete. A régészek a piramisban egy 100 m hosszú alagutat fedeztek fel, amit az aztékok szentélyként használtak.
Érdekes, mennyire megfigyelhető, hogy a Hold-piramis a kisebb, nőiesebb, a Nap pedig robusztus, komor, férfias, hegyes.
Anna (akkor) két és fél éves kora ellenére a világ harmadik legnagyobb piramisát "lazán" megmászta, majd kétszer a Holdat, míg mi, felnőttek a tüdőnket köptük ki, kis túlzással. Édes volt, a piramis tetején közölte velünk, hogy "Rendben! Ugorjunk le!"
Mindenesetre valami édes nyugalom szállja meg itt az embert, a világ egyik tetején.. Lent marad a Föld, a gondok, a kicsiségek, fent az Ember..
Legalább ugyanennyire érdekes, csak persze kevésbé grandiózus a lakónegyed, mely több rétegből áll, hatalmas. Ott sétálva Tláloc Esőisten épp nem siratta Mexikót, így képünk nincs, de élmény annál több.
Nem mi találtuk fel a spanyolviaszt:)
2008. március 10., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
