Mexico City, Mexico

Egy érdekes és fárasztó nap volt a világ egyik legszennyezettebb és legforgalmasabb városában. Sok aggasztó hír kering Mexico City-ről, többnyire a turisták kifosztásáról, fegyvert használó gépjárműtolvajokról, taxisokról, akik arra szakosodtak, hogy idegeneket a város másik végébe vigyenek és kifosszanak..szóval nem kis szorongással indultunk el, de ott volt velünk Hector és Deni, és ez önmagában önbizalmat adott nekünk.
Úticélunk tulajdonképpen a Frida Kahlo múzeum volt, egyik régi kedvencem a festőnő. Diego Riverával- szintén híres mexikói festőművész- élt híres-hírhedt kapcsolatban, életét film is megörökítette. Érzékeny és kifinomult a művészete, egyszerre "lepkeszárnyú" és egyszerre tartalmazza mindazt, amely az élet keserűségét, keménységét jelenti..valahogy így vallott róla férje.
Életét többé-kevésbé házában, a híres Kék Házban (Casa Azul) töltötte, mely ma múzeum, számos képét meg lehet itt tekinteni, de leginkább azt az inspiráló közeget és máig élő szellemiséget lehet itt látni, érezni, melyben alkotott. Sajnos, a házban nem lehetett fényképezni, de a kertben igen, ami szintén nagyon érdekes, egyrészt bujasága, másrészt művészi gonddal megformált eklektikussága miatt. Számos azték szobrocska van itt elrejtve-kiállítva a növények közé, fák alá. Ebben a környezetben valószínűleg nekem is jobban menne a festés. (jó kifogás:)))
Aztán rövid séta a városban, gyors látogatás a Szépművészeti Múzeumban- de itt már sajnos záróra volt-, megcsodáltuk a gyönyörű épületeket, melyek engem leginkább a pesti Belváros palotáira emlékeztettek, bementünk a Bazilikába, melyben rácsodálkoztunk a fekete Krisztusra, és..vége is volt a napnak..:)
..és persze nem találkoztunk zsebesekkel, tolvajokkal, nem késeltek meg...talán csak vállalás kérdése az egész? :)
(most lehet vitatkozni, úgy, mint Peru esetében:)))

Az alsó négy képen pedig..hm..érdekes mexikói csemege a chapulines, azaz pirított, sózott szöcske. Csernus Imre szavaival élve, BEVÁLLALTAM!