Megerkeztunk szerencsesen..

..San Antonioba. Rekkeno a hoseg, nagyon szep minden, a lanyok lelkesek- vegigultek, enekeltek turelmesen a 18 oras utat, egy szavunk sem lehet-..
Nemsokara jelentkezem! (lehet,hogy kepekkel is, ha osszejon)
Udv mindenknek!

Földanyó-Csarodaialligátor

Az elmúlt napokban többnyire a lányok blogjára írtam. Valószínűleg azért, mert most leginkább ezt a naplót érzem magamhoz közel- róluk "szólok én", illetve az életem legnagyobb része.
Véget értek az utazások, lassan pakolunk, hazatérünk..nem is tudom, folytassam-e az írást..akarom-e..

Ezt a hazatérés-dolgot most már lezárom..ezzel :-))

Smokey Mountains National Park, Tenessee

Adós vagyok még jónéhány élmény-fotóval..Másfél éve jártunk ebben a nemzeti parkban, télen, ezért ilyen szürkék a képek, de az élmények annál inkább színesek..(anyukámék is velünk tartottak hegyet mászni-apukám nem túl nagy örömére)
A fotókon látható városka Gatlinburg, egy tipikusan túristaváros a hegyek lábánál. Kis favityillók, libegők, számtalan apró ajándékbolt, játékterem, hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb dekoráció (akasztott embertől gorilláig bármi elképzelhető), csodák palotái (a ház úgy néz ki kívülről, mintha orra borult volna), "régi" fotók műtermei, golfpályák, és még elképzelni is nehéz mi mindennel képesek szórakoztatni az ide vetődő túrázókat..
A képek nem túlságosan jók, sokat másztunk, keveset fotóztunk és tél volt- de gyönyörű a vidék, hatalmas, fenyvesekkel borított hegycsúcsok, vízesések, számtalan túraútvonal- érdemes megnézni, ha erre jár valaki! ;o)

Smokey Mountains National Park, Tenessee

Május 26-án, Budapesten Nick Cave koncert lesz a Petőfi Csarnokban..

The weeping song

Mindenkinek köszönöm a kommentjét- mert elvileg ez lenne a blog célja- "beszélgetni", eszmét cserélni, véleményt alkotni és nem monologizálni..

..sokat jelent, ha válaszoltok, mert a számláló mozgása nekem csak egy szám..örülök, hogy olvastok, örülök, hogy visszajártok, de igazán annak örölök, ha élő a kapcsolat- ezért írok :-)

Gondolatok a hazatérésünkkel kapcsolatosan- akinek nem inge, ne vegye magára

Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e erről. Sokat vívódtam önmagammal, amíg leírtam ezt a pár sort, mert nagyon ellentétes érzelmek dúlnak bennem ezzel kapcsolatosan. Nincs "jó" és nincs "rossz" megoldás, de van/kell legyen döntés az ember életében, amely aztán az egyik pólus felé sodorja.
3 éve élünk Amerikában. Szép évek voltak, és nehezek is egyben. Sok élményünk van, rosszak, jók, megismerkedtünk sok kedves emberrel, és néhányukat nagyon megszerettünk-akikért még fájni fog a szívünk. Voltunk sokat, sokat, sokat egyedül, család, barátok nélkül, néztük úgy Abigélt, amikor először felállt, hogy hej, de jó lenne megosztani az örömet valakivel,családdal, régi barátokkal. Volt úgy, hogy sírni szerettem volna, de nem tudtam, kinek a vállán tegyem, és ezért inkább nem sírtam- majd később kidühöngtem magamból, vagy bennragadt. Voltunk csodálatos helyeken, olyan szépségeket láttunk, amelyeket eddig soha, olyan távolságok nyíltak meg előttünk, melyeket eddig nem láttunk. Kóstoltunk új ételeket, volt, ami ízlett és volt, ami nem. Ültünk karácsonyfa alatt szűk körben, és hiányoztak közben szülők, barátok, ugyanakkor jó is volt egy kicsit szabadnak lenni. Nem nyomasztottak számlagondok, mint otthon, de azért nem is éltünk úgy, mint a kiskirályok. Megtanultunk angolul, néha kínnal-keservvel, nem "ragad-tapad csak úgy", sokat és keményen kell itt is hozzá tanulni-olvasni. Jó és nagy lehetőség volt, éltünk vele. Neveltünk gyerekeket, a saját elveink szerint, és jó volt, hogy nem szólnak bele, hogyan, ugyanakkor néha jó lett volna tanácsért futni...
..és most nemsokára elmegyünk innen, hazamegyünk..mert miért? mert sokminden miatt..sok érzés, sok nehézség, sok kapocs itt is ott is. Itt a pénzügyi lehetőség, otthon a számlák várnak. Ennyi lenne az egész???
Ennyi? Ennyi, amikor magyar honfitársaim hozzámvágják, hogy rossz anya vagyok, aki a gyerekeit fosztja meg a gondtalan élettől, mert nehéz neki Amerikában élni. Ennyi, amikor magyarok hülyéznek le, miért megyünk vissza a süllyedő hajóra. Emberek! Süllyedünk? Ennyire lesüllyedünk? Ennyire vakok vagyunk, amikor azt hisszük, a tengeren túl nő egyedül a babér, hogy azt gondoljuk, ott kolbászból font kerítés mögött mézeskalácsházikóban élnek emberek?
Megkaptam, hogy az amerikai jóléttől tompává vált agyam nem emlékszik már a nélkülözésre..Nekünk soha nem voltak "javaink", ingatlanunk, sok pénzünk..de valahogy mindig éltünk, jól éltünk, mert ugyanúgy tudok örülni egy kávésbögrének is, mint egy görög nyaralásnak..Ha hazamegyünk, már nem tudok többé Peruba jönni talán soha..cseszhetem az indiánmániámat Európa közepén..és? Ettől vagyunk boldogok? Ennyi a boldogság? Válaszoljak rá? NEM KÖNNYEBB ÉS NEM BOLDOGABB EGY SZEMERNYIT SEM AZ ÉLET ITT- nem az anyagi jóléttől mosolygósak az emberek, nem a kiegyensúlyozott politikai élet hozza magával egyenes arányosságban a lelki harmóniát. Azok az emberek, akik a perui Titikaka tavon éltek, és semmiféle anyagi háttérrel nem rendelkeztek, nemesebbek és kedvesebbek voltak bármely magyarnál, aki hírből nem tudja, milyen is lehet ilyen körülmények között élni..
..és nincsenek millióink félretéve..úgy megyünk haza, ahogyan jöttünk, üres zsebbel, és szép élményekkel..mielőtt bárki a szavamba vágna, hogy "könnyű így, mert odakint megszedted magad!" Hazamegyünk? Haza? Haza az, ahol az emberek egymást ócsárolják, egymásra irigykednek, ahol a panaszon kívül más nem hallható? Olvastam egyszer egy blogot..egy Ewing-szarkómás lány utolsó éveiről..17 évesen halt meg..az ezernyi magyar olvasói komment között nem kevés számú szólt irigykedve arról, milyen jó anyagi körülményei is voltak..MI KÖZE A KETTŐNEK EGYMÁSHOZ????TALÁN EGY JÓLÉTBEN ÉLŐ ANYÁNAK KEVÉSBÉ FÁJ AZT LÁTNI, HOGYAN HAL MEG A KEZEI KÖZÖTT A GYERMEKE????
Istenem, ennyire lecsúsztunk? Haza akarok én menni innen egyáltalán????

Jiddu Krishnamurti- Az érzés teljessége

"Mi az érzés? Olyan, mint a gondolat. Az érzés egy benyomás, egy érzékelés. Látok egy virágot, és azt mondom, tetszik, vagy nem tetszik. A tetszést vagy nemtetszést a gondolatom befolyásolja, az pedig nem más, mint elraktározott emlékek válasza. Azt mondom tehát, tetszik vagy nem tetszik ez a virág, szeretem vagy nem szeretem ezt az érzést...Ezek szerint a szeretethez kapcsolódik az érzés? Az érzés nyilvánvalóan tetszés vagy nemtetszés, jó vagy rossz, kellemes íz és más hasonlók érzékelése. Megfigyeltük-e már utcánkat, életmódunkat, viselkedési és beszélgetési szokásainkat? És megfigyeltük-e már a szenteket akikhez imádkozunk? Számukra a szenvedélyt a szex jelenti, ezért úgy tagadják meg a szenvedélyt és a szépséget, hogy félretaszítják. Az érzékeléssel együtt félreteszik a szeretetet is, mivel azt állítják, az érzékelés bilincsbe ver. Azt hirdetik, hogy a szex és a vágy rabszolgái leszünk, ha nem töröljük ki ezeket magunkból. Amikor nem csak részben, hanem egészen megismerjük az érzés teljességét, akkor tudjuk meg, mi a szeretet. Amikor észrevesszük egy fa szépségét, egy mosoly bájosságát, amikor felfigyelünk a házak mögött lemenő napra- és mindezt a maga teljességében látjuk-, akkor ébredünk majd rá, mi a szeretet."

Forrás: J.Krishnamurti-Az Élet könyve

Gondolatok Anyák Napján

Próbálom "leállítani" magam, és nem folyton indiánokról írni, de nehéz lesz. Néhány gondolat jutott az eszembe az előző teremtéstörténettel kapcsolatosan, de ennek már vajmi kevés köze van az indiánokhoz..legyen inkább Anyák Napi gondolat..

Néhányszor a pow wow ideje alatt abbamaradt az éneklés, tánc és dobolás, és néhány öreg indián mesélni kezdett a meséikről, a régesrégi hitvilágukról. Fura volt, mikrofont látni egy tollruhás ember kezében- de hát ez már egy új kultúra a régi csontjain.
Recsegő, reszkető hangon beszélt az öreg, mesélni kezdett arról, hogyan is keletkezett a világ, és mivégre. Aztán egy pillanatra megállt, és jelentőségteljesen végignézett a gyöngyös, sallangos ruhába öltözött asszonyokon, majd folytatta mondókáját. "Ugye tudják, hogy a mi hitünk szerint az Istenek először az asszonyt teremtették? Belőle indul ki minden élet, ezért övezzük különös tisztelettel az asszonyainkat"..
Valahol olvastam, hogy az indiánoknál a férfi testesítette meg a maszkulin erőt, bátorságot, aktivitást, az asszony pedig a szellemit. Szerintem ez olyan szép, mert egyszerre mindkét nem a maga lényegében bontakozhatott ki.
Az inkák Pachamamát, a Földanyát hatalmas tisztelettel övezték, hiszen belőle sarjadt ki az élet, belőle van minden.
Fura, egyszer csak ez a szép egyensúly elkezdett billegni, felborulni, férfiuralommá válni, majd jöttek a harcos feministák, ez sem volt jobb, most pedig a nők furán billegnek egyik oldalról a másikra. Szinglik, kosztümbe bújt maszkulin karrieristák, gyerek-munka-önérvényesítés malmában örlődő túlhajszolt anyák,jajjajj..

Néha magam sem tudom, mi a jó, hol a balansz. Egy Popper-könyvben olvastam egy kis anekdotát egy tündöklően tehetséges zenészről. Húszas éveiben férjhez ment, gyerekeket szült. Majd, mivel jó anya szeretett volna lenni, egyre kevesebb fellépést vállalt, minek következtében egy idő után már csak apró vidéki kultúrházakban lépett fel. A gyerek-hivatás malmában felörlődött végül a házassága is, ő maga pedig így fogalmazta meg kudarcait: "Ez lett belőlem. Csapnivaló zenész lettem, rossz feleség és anya." No, hol a balansz?

Nem tudom, mi a gyógyszer, de azt is látom, mennyi zűrzavar van a világban, mennyire jó lenne valami ösztönös "tudás" a világ dolgairól a folytonos értelmi-anyagias helyett.

Szabó Judit így ír Sophia című könyvében a női energiákról:
"Az légy, aki vagy! Ebben foglalhatjuk össze a Nagy Ősanya spirituális tanítását..Amikor életünk válságba kerül, és egy kietlen sivatagban érezzük magunkat, ahol nem látjuk a kifelé vezető utat, akkor befelé figyeljünk..Mindannyiunknak sokféle álarca van, ami mind idegen valódi egyéniségünktől, de ezt csak akkor vesszük észre, amikor már levetettük őket. Addig abban az illúzióban éltünk, hogy ez a szépen kifestett kép én vagyok. Az élet nagy válságai megtanítanak arra, kik is vagyunk valójában. Az őszinteség sokszor fáj, de nagy gyógyító ereje van. Úgy érzem, ez az érték fájdalmasan hiányzik a mai világból."

No, hát..ideje visszahozni..Boldog Anyák Napját!

Irokéz teremtéstörténet

Ezt a történetet egy irokéz asszony adta nekem, élvezzétek, olvassátok!(bocs, ha a fordítás nem elég élvezhető)

Régesrég, amikor még nem éltek emberek, az Égi Világban az Égi Emberek éltek. Ebben az időben még nem volt nap, minden fény annak a hatalmas égi fának a fehér szirmaiból áradt, amely az Égi Emberek Vezérének háza előtt állt. Az Égi Vezér egy fiatal asszonyt vett feleségül. Az Égi Asszony nemsokára várandós lett egy kisgyermekkel.
Az Égi Világban azonban élt egy bosszantó, ármányos lény is, a Tűzsárkány, aki mindig igyekezett álhíreket terjeszteni a birodalomban. Most sem tett másként, az Égi Vezér fülébe azt duruzsolta, hogy a gyermek, mellyel az Égi Asszony viselős, nem az övé. Az Égi Vezér hatalmas haragjában és féltékenységében gyökerestül kitépte a fát háza elől, és beledobta a feleségét abba a hatalmas lyukba, amely a fa kitépett gyökere után keletkezett.
Az Égi Asszony elkezdett zuhanni a hatalmas, végtelen, sötét vizek felé. A madarak megszánták, és utánarepültek, gyengéden segítették, lassították a zuhanást. A víz állatai eközben összegyűltek, és igyekeztek földet teremteni a fogadására. A teknős azt ígérte, hogy erős hátán megtartja a keletkező világot. A tengeri állatok a víz alá merültek tápláló földért. A pézsmapatkány bukott fel először, szája tele volt földdel, és a Teknős hátára helyezte azt. Az egykori Égi Fa világító szirmai átsütöttek a hatalmas lyukon át, ahol egykor állott, és ez lett a Nap. Mire az Égi Asszony földet ért, már minden készen állt a fogadására, a fű kisarjadt a teknős hátán, a fák elkezdtek növekedni.
Az Égi Asszony egy leányt szült. Amikor a lány asszonnyá érett, viselős lett. Senki sem tudja, ki volt az apa, a Teknős-e, vagy a Nyugati Szél, de nemsokára életet adott két fiúnak-ikrek voltak, de teljesen különbözőek. Egyikük volt a Jó, a másikuk a Gonosz. A Jó úgy született, ahogyan mások. A Gonosz gyorsan, erőszakosan született, az anyja oldalán át furakodott át a világba, így megölte őt.
Az Égi Asszony eltemette a lányát, amelynek testéből csodás növények sarjadtak, a dohány, a kukorica, a bab és a tök. Ezek lettek a későbbiekben a Földön élő emberek legfontosabb növényei.
A Jó és a Gonosz hamarosan férfiúvá értek, és nevükhöz híven tevékenykedtek a világban. A Jó teremteni kezdett, növényeket, állatokat, gyógyfüveket, folyókat. A Gonosz megpróbálta tönkretenni bátyja művét, sebessé, rombolóvá változtatta a folyókat, és vándorköveket teremtett; mérgező növényeket, tüskéket kreált, betegségeket, szörnyeket küldött a világra. A Jó és a Gonosz örökösen harcoltak egymással, hogy túlszárnyalják egymás alkotását, de a Gonosz sosem tudta legyőzni a Jót. Végül a Jó megalkotta az embereket, hogy élvezni tudják munkája gyümölcsét. Így kezdődött minden.