2008. szeptember 30., kedd

Érdemes a szövegre figyelni, ha sikerül lefordítani, felteszem

Új profil

Hosszú ideig írtam ide, és most picit elfáradtam. Kilöktem magamból egy csomó dolgot, amit a "világnak" kellett kipakolnom, és most úgy érzem, egy időre elfogytam a monadnivalóból.
Az írás nem fogyott el belőlem, de más formában szeretném folytatni- ezen a blogon. Ha közületek, olvasók, bárki késztetést érez, hogy a felhozott másfél év "témaanyagából" eszmecserét folytasson, jelezzen nekem. Szeretnék egyfajta élő kommunikációt megteremteni, megszülni, és valami készülő dologhoz alapul letenni. A formát egyelőre nem tudom, hogy itt lenne-e, vagy egy külön fórumon-lapon, sőt, egyáltalán témailag sincs meghatározva semmi.
Persze, amint születik bennem valami, vagy értékes gondolatot találok, felteszem új bejegyzésként.
Viszont szeretnék inkább az új proilra koncentrálni, ha kedvet éreztek hozzá.

2008. szeptember 26., péntek

Segítség!!!

Szeretnék megszerezni/elolvasni egy könyvet, Carl Sagan Kapcsolat című művéről van szó. Sem online, sem antikvár könyvként, sem könyvtárban nem tudom megszerezni- de még könyvtárközi átkérés sem működik..
Van valaki az éterben, aki kölcsön tudná adni, vagy olvasta, és van róla infója? Köszönöm!!!

2008. szeptember 25., csütörtök

A fény harcosa...

..nem kezdi újra meg újra előlről ugyanazt a harcot- főleg, ha régóta nem történik sem előretörés, sem visszavonulás.

Ha a harc megreked egy stádiumban, megérti, hogy le kell ülnie az ellenféllel, és fegyverszünetet kell kötnie vele: eleget forgatták a kardot, most meg kell próbálniuk megérteni egymást.

Ez a lépés méltóságteljes és nem gyáva. Ha az erők egyensúlyba kerülnek, stratégiát kell váltani.

Miután a harcosok békét kötöttek, hazatérnek. Nem kell bizonyítaniuk senkinek semmit: Megvívták a Jó Harcot, és megőrizték a hitüket. MIndeketten tettek enegedményeket a a másiknak, ezzel elsajátították a tárgyalás művészetét.

(Paulo Coelho)

2008. szeptember 20., szombat

Hontalan ember

Ezt a kifejezést loptam, azaz plagizáltam.
Kurt Vonnegutnak jelent meg egy könyve ezzel a címmel. Talán az egyik legjobb, azt hiszem, épp az utolsó. Micsoda "véletlen", Indianapolisban született, onnan költözött New Yorkba, és menetelt a világhírnév felé. Mi is épp ott éltünk 3,5 évig..Tavaly volt Vonnegut Éve Indyben. Április végén a közelünkben levő kis művészeti centrumban lett volna író-olvasó találkozó..remegve vártuk, hogy találkozni-beszélgetni fogunk vele.
Néhány nappal a kitűzött időpont előtt rövidke hír: Vonnegut elhunyt, mielőtt visszatért volna bölcsőjébe.
Szóval, hontalan ember. Azért is választottam ezt a címet, mert a könyv üzenete nagyon erősen hatott rám, amikor olvastam. Beszél az amerikai politikáról, sokat- támadván a Bush-kormányt, az emberiség mérhetetlen önzéséről, legyen szó pénzről, politikáról, hatalomról, vagy a Földünk kizsákmányolásáról..az emeberek egymás iránti elidegenedéséről, a szegregált családban felnövő gyerekekről, és még sok aktuális korproblémáról. Mottója beszédes:
"Nem igaz, hogy a Jó nem képes legyőzni a Rosszat. Csak az angyaloknak ugyanúgy kellene szerveződniük, mint a maffiának."

"Hontalan ember" más szemszögből. Régesrég, amikor olvastam Steinerenek Az egyes népszellemek missziói című könyvét, abban bukkantam rá valahol, hogy a szellemi fejlődés egy fokán az ember hontalanná válik, egyfajta világpolgárrá, amikor is sokféle hatást, szellemiséget magába szív, magáévá tesz. Egy következő lépcsőfok, amikor egy ember eggyé válik népének szellemével, és tudatos munkája során annak felemelkedését segíti.

Hogy én merre tartok? Hontalanságban élek egyelőre.
Hontalan ember vagyok, mint Vonnegut, és mint a steineri.

Tegnap Pesten sétáltam. Egyszerre ütött meg a város atmoszférája ismerős érzésekkel, illatokkal, színekkel, apró utcai történésekkel, mint mindig, és egyszerre voltam outsider is. Az újságpapírba burkolózott hajléktalanok, a padon éneklő romák, a csillogó üzletsorok, az összefirkált pesti bérházak mellett hivalkodó márkás szaküzletek, a gyros illata, a kisminkelt pesti nők bája egyszerre volt ismerős és nagyon távoli. Egyszerre otthon és egyszerre idegen.

Bementem egy aluljáróba, kiadtam 100 forintot a WC-díjra. Kaptam a kezembe két kocka előre letépett papírt és egy csúnya tekintetet, mert megzavartam a nénit a keresztrejtvényfejtésben.

Láttam sok morcos tekintetet, embereket, akik küzdenek nap mint nap a sorsuk ellen- figyelmen kívül hagyva mindazokat az apró csodákat, amelyek mellett elmennek.

Láttam sugárzó szellemiséget, többnyire a legnagyobb mocsok tetején.

Akkor kezdjük itt-WC-ben, mocsokban, aluljáróban keresni a fényt.

2008. szeptember 16., kedd