2007. december 30., vasárnap

Pilinszky János

Milyen felemás érzések között élünk,
milyen sokféle vonzások között
pedig zuhanunk, mint a kő,
egyenesen és egyértelműen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk,pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.

Milyen
megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreborulását.

Karácsony

Néhány fénykép a gyerekekről..Mindig megható látni őket, ahogyan tiszta szívvel tudnak örülni, csodát, angyalt várni karácsonykor..Azt hiszem, az a legnagyobb bajunk, nekünk, "felnőtteknek", hogy csukott szemmel megyünk el a csodák mellett..
Amióta anyuka vagyok, azóta érzékelem azt, mit jelent háttérországként megteremteni ezeknek a kis emberkéknek a lelki nyugalmát, megőrizni a tisztaságukat, ünneppé varázsolni a hétköznapokat.

2007. december 29., szombat

2007. december 28., péntek

Márai- Az ünnepekről

Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.
( Márai Sándor)

Lao-Ce

A bölcsesség nem mások, hanem Önmagunk uralása.
A nemesség nem név vagy hatalom,
hanem önmegismerés kérdése:
ismerd meg Önmagad, s magadban az egész világot megleled. A boldogságnak nincs köze ranghoz és vagyonhoz, egyszerűen csak harmónia dolga.

2007. december 27., csütörtök

Politika

Mostanában -főleg Magyarországon- mindenki politikáról beszél. Nem szeretem a politikát. A szociális kérdések mindig is érdekeltek, a közügyek is, de sajnos szerintem mindez nem igazán hozható össze a mai politákával..merthogy hírből nem arról szól, amiről kellene..
Nem ismerem a politika színterén ugrabugráló színészeket még csak névről sem..Ennek egyik fő oka a fent említett vélekedésem..másik pedig az, hogy kezd az egész játék egy hatalmas óvodai játszótérhez hasonlítani (ezt a hasonlatot Poppertől "csentem"). Továbbmegyek. A mai politika nem arról szól, hogy választott atyáink a Parlamentben üldögélve bennünket érintő, az ország gazdasági-szellemi fellendülését elősegítő ügyeket tárgyalnak. Nem. Amit mi látunk és érzékelünk, az a politikai óvodások labdajátéka. Olyan, mint amikor az ötéves Ferike betöri az ablakot, és nem azt mondja az óvónéninek, hogy "bocsesz, én voltam..", hanem azt, hogy "A múlt héten Viktorka két ablakot is betört! Ja! És megkísérelte felgyújtani az iskolát is!"
És így tovább a végtelenségig..
Ha sikerül bebizonyítanom, hogy a másiknak nincs igaza, vagy valami gusztustalanságot állítok róla, akkor ezzel automatikusan együtt jár, hogy NEKEM igazam van és ÉN nem vagyok gusztustalan..
És persze az ígéretek..Szeretem őket..Úgy mondani valamit, hogy közben tulajdonképpen nem mondunk semmit. Semmit, amit számon lehetne kérni, semmit, amit be kellene tartani.
Egy pihent pillanatomban arra gondoltam, mi lenne, ha az élet egyéb területeire is kivetítenénk ezeket a típusú ígérgetéseket..Hogyan lehet úgy ígérni, hogy aztán ne kérhessenek tőlünk számon semmit? Hogyan lehet úgy beszélni, hogy annak se füle se farka ne legyen? Hogyan hangozna például a házasságeskü? Így?

Házassági eskü

Én, (név) esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök Isten, hogy �*-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. (Ebben a pillanatban, életemnek ebben a stádiumában, azt hiszem, szeretem) Szeretetből (és anyagi valamint egyéb más) érdekből veszem el őt(megyek hozzá**), Isten törvénye szerint feleségül. Hozzá hű leszek,(amíg azt lehetőségeim engedik, amíg olyan fizikai, lelki állapotban leszek, amilyen most vagyok, illetve amíg egyéb külső körülmény erre nem kényszerít) vele megelégszem, (addíg, amíg elképzeléseimnek megfelel) vele szentül élek, (a saját törvényeim szerint) vele tűrök, vele szenvedek, (a magam lehetőségeihez mérten) és őt sem egészségében, sem betegségében, (kivéve a két hétnél tartósabban fennálló betegségeket, a tartós fizikai rosszullétet, drog-és alkoholfüggőséget, egyéb pszichés eredetű állapotváltozásokat) sem boldog, sem boldogtalan állapotában, (kivéve a tartós boldogtalanságot, vagy azt, amely egy hétnél hosszabb ideig áll fenn) holtomig vagy holtáig, (ezen elavult nyelvi formula rendkívül félreérthető, mert allegorikus jelentésű..azt jelenti, ezen testi-lelki állapotom fennáltáig) hitetlenül el nem hagyom, (amennyiben ezt lehetőségeim engedik) hanem teljes életemben hűséges gondviselője(segítőtársa**) leszek. (természetesen a körülményeim függvényében)Isten engem úgy segítsen. Ámen.

2007. december 25., kedd

Indianapolis karácsonyi hangulatban

















Megünnepelvén Anna szülinapját, tettünk egy kellemes sétát a belvárosban. A város most ünnepi díszbe öltözött, rengeteg ember volt az utcán- ami itt egyáltalán nem jellemező, mert autóval közlekedik mindenki, és nem sétálnak-, lehetett jó borsos áron sétakocsizni (nem tettük meg), voltak utcai mutatványosok, karácsonyi dalokat éneklő fiatalok, rengeteg fenyő, dísz, csillogás...
Szeretem a karácsonyi hangulatot, az amerikaiak pedig nagyon tudnak ünnepelni..ez egyszerre tetszik is, meg nem is..valahogy túl sok a pompa, de mégis..szerintem mindegy, hogy a világnak melyik felén van az ember, a karácsony itt is nagyon meghitt ünnep..már csak a kürtőskalács hiányzott:)

Anna 4 éves lett






És ilyen volt...



Én is pisze, te is pisze:)




Mézeskalácssütés

2007. december 21., péntek


http://www.elfyourself.com/?id=1674246069


hihihihhi...boldog karácsonyt!!!

Áprily Lajos- Karácsony-est

>Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökött? –
kinyúló kézzel kérdezem.

Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.


_________________________________________

Blogolás

Andival beszélgettünk tegnap..ő is vezet egy blogot. Megjegyeztük mindketten, hogy mióta blogolunk, azóta a kommunikáció egyirányú lett:-)..Mert mindenki olvassa ugyan, de nem reagál..csak ritkán:-) Szolidaritásból ezért egymás blogjára szoktunk kommentezni:-))).
Tegnap feltelepítettem egy kis számlálót is, és bár 0-ról indult, alig telt el fél nap, és már 27-en olvastátok. Ez tök jó!!! És az is, hogy szeretitek, és néha-néha emilen visszajeleztek, hogy jó, hogy minden nap feljártok... Azért írhattok néha véleményt is:-)))...
Tegnap amolyan fejlesztgetős kedvemben voltam, és tettem fel néhányat a kedvenc linkek közül. Ha ráértek, akkor olvasgassatok bele! A Terebess honlapon ha az E-tárra kattintottok, akkor tengernyi szépirodalom (teljes könyvek!!) és ismeretterjesztő, spirituális irodalom lesz elérhető, annyi, amennyit egy élet alatt sem lehet befogadni..
Egyébként készülünk a karácsonyra, de először is Anna 4. szülinapjára- holnap lesz a nagy nap! (még tortát kell sütnöm:-(..)
Tegnap pedig mézeskalács-készítés zajlott, legalább 3-4 órán keresztül...nem mondom el, mekkora ramazurival járt..
De képeket majd töltök fel a két kis segédemről, és persze magamról-köténykében, ahogy jó háziasszonyhoz illik:-))
Anya, Neked pedig lefényképeztem az összes karácsonyi saját készítésű dekort, azokat is felteszem, hogy örülj.

Elfek

Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek ezzel a kis filmmel:)!!!!

http://www.elfyourself.com/?id=1634561516

2007. december 19., szerda

Igen, én amolyan nyugdíjba vonult hobbihippi vagyok..:) A szám nagy, a hajam hosszú, van tarisznyám is, térdig érő bakancsom, de nem nyalok LSD-s bélyeget:) Sőt, a karácsonyi képeslapokra sem "nyalós" bélyeg került, hanem öntapadós..hiába...ez itten Amerika:D

Happy Holiday!

Mifelénk így köszöntik az ünnepeket..ugyanis Amerikában annyiféle vallású, bőrszínű, nemzetiségű nép él, hogy nem akarnak a Boldog Karácsonyt! felkiáltással senkit sem megsérteni hitbéli meggyőződésében.
Szóval, mit is ünnepelnek még?
Kicsit korábban, novemberben van a Dívali, az indiai fényünnep és Új Év. Az ünnep 5 napig tart, és zanzásítva minden fontos keresztény ünnep benne van. Első napján megemlékeznek a halottakról, aztán különféle rítusokkal elejét veszi a fényünnep, azaz a Jó győzelme a Rossz fölött, a Fény diadalt arat a Sötétség fölött. A Rámajána története -Krishna, Ráma földi avatarája legyőzi a különféle alakzatban megjelenő gonoszt- áll az ünnep középpontjában, annak mindenféle morális üzenetével. Ez az időszak az adás, megosztás, szeretet, remény jegyében telik, fő védelmező istennője Lakshmi, Ráma felesége. Az óév utolsó napján rituálisan kitakarítanak, hogy a megtisztult házba beköszöntsön a szerencse és a jólét.Ilyenkor van Testvérek napja is, azaz a férjek nem esznek aznap semmit otthon, hanem felkeresik nővéreiket, akik főznek rájuk. Újévkor pedig tejben mosott szerencsepénzt helyeznek egy könyvbe, Lakshmi arcképével, és egy éjszakára a házi oltárra helyezik- minden indiai otthonban van, nem is nagyon járnak templomba-, hogy megáldják az istenek bőséggel és jóléttel a családot.
Az ünnep alatt főleg vegetáriánus ételeket esznek, és azok közül is lehetőleg édességeket, purít (kenyérféle) és finom szószokat.
A mi szomszédaink is indiaiak, és szép virágkoszorúval díszítették ki az ajtójukat Dívalikor.

Aztán ünneplik még errefelé a Hannukát, ami a legjelentősebb zsidó ünnep. 8 napig tart, annak állítva emléket, hogy az egykor elfoglalt jeruzsálemi főtemplomban a megszentelt mécses rejtélyes módon 8 napig égett, holott csak egy napra volt elegendő olaj benne..A 8. nap után aztán a bátor zsidók visszafoglalták a templomot.
Ezért 9 ágú a menóra, 8 gyertya a 8 napnak állít emléket, 1 pedig a shammash, azaz a szolgagyertya, amely segítségével meggyújtják a többit. Minden nap egy gyertyával többet gyújtanak meg a menórán,a 8. nap minden gyertya ég.
Tipikus étel a latkes, olyan, mint a mi lapcsánkánk és a csokigolyó.
Tipikus játék a dreidel, ami egy kis agyag pörgettyű, és négy oldala van, 4 héber betű van az oldalaira vésve. Édességeket lehet vele "nyerni".
Fő szimbólum még a medve, Reuben meséjéhez kötődve, aki egy edényárus volt, és Hannuka éjszáján útra kelt a sötét erdőben eladni az edényeit. Mivel aznap nem tudott a családjával ünnepelni, magával vitte a megszentelt gyertyákat, hogy majd az erdőben meggyújtja őket. Amint a sötétben lepihent, egy medvecsorda közeledett felé, de a gyertyák fénye megrémítette őket, és visszamenekültek a vadonba.
Mivel sok zsidó él errefelé, az áruházak polcai tele vannak Hannukás képeslapokkal és ajándékokkal. Ezek többnyire fehér-kék színűek.

Amerikai ünnep a Kwanzaa, amely az afro-amerikaiak Újévi ünnepe. 7 napig tart, tipikus színei a piros (vér), zöld (föld) és fekete (fekete bőr). Szintén a fény, szeretet, ajándékozás jegyében telik. Szimbóluma a hétágú gyertyatartó, melyet hasonlóképp gyújtanak meg, mint a menórát.Ennek a neve Kinara.Főleg kukuricát,yümölcsöt, krumplit esznek ilyenkor, és természetesen dobolnak, táncolnak, énekelnek.

Prérimúzeum






Van a közelünkben egy "skanzen" Conner Prairie a neve. A múzeum valóban egy élő skanzen, a kiállított, berendezett házakban korhű ruhában élik mindennapjaikat az emberek, a kis kertekben konyhanövények, a mezőn szántanak, az istállókban állatok, a konyhában valódi vajassüti készül, az iskolában ott a tanító..Olyan, mintha százötven évet visszarepülne az ember az időben.
Idén volt egy karácsonyi rendezvényük, napnyugta után gyertyafényes sétát szerveztek a kisvárosban. Több házba be lehetett menni, az ott lakók kedélyesen fogadtak, és bemutatták, hogyan ünneplik a karácsonyt..Nagyon érdekes volt, mindenhol lobogott a tűz a kandallóban, gyertyál égtek-mert ugye villany nem volt akkoriban-, mézessütit sütöttek, hegedültek, citeráztak, és persze karácsonyfa még nem volt sehol.. Volt egy kerettörténete is az idei mulatságnak, két vásott fiatal lovat lopott az egyik telepestől, aki természetesen őket kereste, az orvoséknál parti volt, de nem hívtak meg mindenkit, néhány suhancnak karácsonykor is iskolába kellett volna mennie, de ők kizárták a tanítójukat az iskolából, az újonnan érkezett zsidó telepes asszonyka a férjét várta haza, és a Hannukáról mesélt..
Néhány kép az estéről. Anna természetesen beöltözött a játszóházban:-)

2007. december 18., kedd

A rajzcsoportom



.. mellettem a rajztanárom, Gloria (nem tudom, balról vagy jobbról, szemüveges:-)))))

Szellemtánc



Tavaly karácsonyra a két lány kapott egy CD-t,amelyen karácsonyi dalok vannak. Tavaly december 25-e óta MINDEN NAP ezt hallgatjuk...és ilyenkor mindketten beöltözve táncolnak a szoba közepén..
Kis művészi próbálkozás a mozgó táncolókról..
Válaszképpen..dörzsölt vagyok ám, mert cipzáros verziót rendeltem:) (A villámzár ügyesen el van rejtve a fűzők mellett)

2007. december 16., vasárnap

Friss hírek




1. Aki még nem értesült volna róla..HAZAMEGYÜNK jövőre!!! Végleg!!! Nyáron..valamikor..amint tudunk..Tehát visszaszámlálás indul!

2. Mivel a dolgok ilyetén fordulatot vettek, megajándékozzuk magunkat egy búcsú-úttal..És mivel nagy indiántisztelők vagyunk, hova is mehetnénk, ha nem Peruba? Januárban..Aztán, mivel nincs spórolt pénzünk, belevetjük magunkat a magyar sertéskonzerv párizsival -világba..és jó lesz..mert OTTHON LESZÜNK!

3. Leesett a hó Indianában. Nagy. Hóembert még nem építettem.

4. A hajvégeim drasztikusan töredezni kezdtek. Fodrász felkeresése haladéktalanul indokolt.

5.Éjszakai evési lázban szenvedek. A pszichológusom, gasztoenterológusom, személyi edzőm értetlenül áll a probléma előtt. Csak én tudom a megfejtést, de nem árulom el.

6. Csokit eszem, töménytelen mennyiségben. Nagy eséllyel úgy fogok járni, mint Gombóc Artúr, aki azért nem jutott el Afrikába, mert túl kövér volt, és nem haladtak nagy súlya miatt a járművek. Ha jövő nyáron még mindig Peruban leszek, vagy oda sem érek, akkor ez az oka.

7. Volt gimnazista koromban egy hülyegyerek-sapkám, amolyan bojtos, kötött. Ilyet készülök venni Peruban, csak színes változatban. Merthogy 16 éves korom óta mit sem változtam:-)...Ezzel kapcsolatban volt egy sztori, a Műegyetem könyvtárában a könyvtároső szelíd mosollyal csak annyit mondott nekem, amikor meglátott ebben, hogy "Csücsülj le, drága"..és hát akkor már nem voltam épp az 5 éves korcsoportban..Kíváncsi vagyok, ezek után vajon felvesznek-e Anna óvodás csoportjába kisdednek?

8.És persze készülünk a Karácsonyra, de ez annyira evidens, hogy többet nem is írok róla..majd küldök képeket!

9. És útban a Dr Martens!!!

2007. december 15., szombat

Anna poénjai

Ma elmentünk vásárolni egy amolyan hippiboltba- régóta szeretnék ugyanis egy Dr. Martens 20 lyukú, térdig érő, sokfűzős csizmát. (végül online- rendelés lett belőle) Anna hosszasan elidőzött a nyakláncok forgatagában, végül kikötött egy kis kereszt alakú medál mellett. Nézegette, forgatta, majd megszólalt:
-Jééé, szöges templom...

Nem kell hosszasan taglalnom, mit gondolok a TV-nézésről..Anna két éves koráig csak kikapcsolt állapotban látott TV-t, most, 4 évesen hébe-hóba megengedek egy-egy rajzfilmet..Szőrös szívűként az édességfalást is korlátozom, ha eszik, többnyire biocsokit, vagy házi sütit, mézzel...khm...néhanapján engedek a bűnnek...
A minap Anna kitalálta, hogy ő tulajdonképp Anya (azaz én), Abigél a nagyobbik lánya, (azaz ő, Anna) és a plüssmajma a kisebbik lánya (azaz Abigél).
És vacsoránál belefogott egy monológba:
"-Én nem engedem ám, hogy a gyerekeim édességet egyenek..de ők nem szeretik annyira a gyümölcsöt, pedig az egészséges. Ha elmegyek angolórára,vagy rajzolni, az apjuk állandóan csokit ad nekik..szörnyű..és TV-t is néznek..én ezt nem engedem.."
:-)))) tehát már tudom, mi történik a távollétemben...

Egy tavaly karácsonyi poén:
Idióta, nyakatekert amerikai giccsparádé: maci alakú diótörő figura. Anna nézte, nézte a polcon, majd megszólalt:
"-Nahát...macis katonatörő..."

2007. december 13., csütörtök

Hogy vagyok? Így:-)))

2007. december 11., kedd

Update a kabátomról

No. Nem fagyok szét. Többszöri telefonos zargatásomra az óvoda volt kegyes és körbeküldött egy emilt a résztvevő szülők között, hogy valaki "véletlenül" elvitte a kabátomat. Nem voltunk sokan, tehát a kör meglehetősen szűk volt.
Mielőtt tovább szőném a történetet, elmondom, hogy Anna óvodája amolyan egyházi óvoda. Itt a rendszer ugyanis teljesen más, mint nálunk, azaz 5 éves kor alatt kemény pénzbe kerül a gyerek intézményes ellátása. Számtalan megoldás létezik a csemeték elhelyezése érdekében, ilyenek pl. az ún. kooperatív óvodák, melyek többnyire egy hitgyülekezethez tartoznak. Természetesen ezek is busás pénzt számolnak fel, ámde jóval kevesebbet, mint más óvodák. A kooperáció pedig abban rejlik, hogy anyuka néhanapján bemegy és segít az óvodai munkában, hozzájárul az anyagköltséghez, stb.
Ilyen a mi óvodánk is.
A Mikulás-buli tehát egy keresztény közösségben zajlott, majd az említett "kabátcsere" megtörtént.
Majd emil.
Majd egy hét múlva jelentkezett valaki, és én nagyon örültem..
Aztán visszakaptam a kabátomat, amiről levagdosták a cimkéjét, és hordták..valószínűleg kutyával..merthogy kicsit szőrös volt itt-ott. Tehát cseréről szó sem volt..
Mindenesetre örülök, merthogy a lakáskulcsom is benne volt...
Azért elgondolkodtatott újfent a dolog..merthogy szép, szép a szeretet, Szent Miklós megható története sokak szemébe könnyet csalt, lehet hétvégente templomba menni és ott elmormolni imáinkat..közben pedig hazavinni egy kabátot, leszedni róla a cimkét, leszarni, hogy valaki megfagy és nem tud bemenni a lakásába...
Persze, apropó, nem mondtam még el mindenkinek..református családban nőttem fel és református gimnáziumba jártam egy darabig..amíg ki nem rúgtak onnan..és nem bánom..nem bírom az álszentséget!!! Legyek bár ciki és elviselhetetlen és nevetséges és bánom is én micsoda, de ŐSZINTE!!! ha hitem van, akkor az magam számára legyen mérce, és ne kirakati jóság..
Jójó, tudom, naiv is vagyok:-)))
De..persze nem tudom, milyen háttérrel, lelki alkattal, stb.van megáldva/megverve az említett személy..így hát pálcát törögetni könnyű..
Minden jó, ha a vége jó. Pont.

Szösz-szemetek

Artériás harapott sebbel is fürgén menekült az a bliccelő, akit a BKV ellenőrök értek tetten. A jegy nélkül utazó ötvenes nő nem adta meg magát, célzott lövést a tömeg miatt nem lehetett leadni, így az ellenőr nyakon harapta. A fokozott figyelmű ellenőrzés azonban nem hagyta elmenekülni a bűnözőt. Az elkövetőt először mélyen az alagútba kergették, majd összehangolt akció keretében szerelvényt bocsájtottak a szakaszra. A leleményes gonosztevő a szerelvény aljába kapaszkodva próbált elmenekülni, de vérző nyaksebe elárulta. Végül mesterlövész célzott lövéseivel sikerült ártalmatlanná tenni az ámokfutót, aki a helyszínen életét vesztette, ezzel elkerülve a későbbi halálbűntetést.



A Tessék inni egy pohár vizet! -elsősorban nyugdíjasokat segítő- étkezési ötleteket adó Országos Szegénységellenes Program új elemmel bővült.Már nem csak ötleteket ad, hanem egy új termék finanszírozását is vállalja. Az új termék az ún Munch-hús. A lunch hús mintájára készült termék neve humorosan utal a minőségre, s a szűrreális tartalomra, a neves festő Sikoly alkotására utalva. A termék igen olcsó, állati bőröket, vért, belsőségeket tartalmaz. Ajánlatos aktív szénnel enni, de ez emeli az árat. Tervezik a készítmény aktív eutanáziát okozó változatát is.

2007. december 10., hétfő

Thanksgiving- Hálaadás

Rájöttem, hogy erről az ünnepről még nem írtam. Képek egyelőre nincsenek, Anna óvodai buliján készült néhány, ha feltöltöm őket, akkor mellékelem.
Az egyik legnagyobb amerikai ünnep. Annak állít emléket, hogy annak idején az első éhező telepeseket hogyan kímélték meg az éhhaláltól a vendéglátó és bőkezű indiánok..sajnos, az ünnep során nem emlékeznek meg arról, hogy ugyanőket milyen véresen pusztították ki, hogyan fosztották meg földjeiktől, élő hagyományaiktól, szabadságuktól, hogyan szorították rezervátumokba a még életben maradtakat..
Az ünnep egyébként egy kicsit amolyan őszi-szüret-ünnep is, a hagyományok valószínűleg a Mabonig nyúlnak vissza.
Tetszik, hogy egyfajta keretet ad az évnek, hálát adva mindazért, ami van..természetesen mindez leginkább a bőkezű ősszel hozható összefüggésbe- ahogyan ezt őseink is érezték, ünnepelték. Örömtüzek, áldozatok ugyan nincsenek, mégis, valahogy egy kicsit pogány szertartásossággal közelednek a Hálaadáshoz..és ennek a varázsa vitathatatlan.
A hagyományos amerikai hálaadás-napi vacsi természetesen a hatalmas sült pulyka- állítom, azért olyan nagyok a sütők, hogy emez beférjen-, a krumplipüré, valamilyen stuffing, vagyis töltelékféle, amely a pulyka belsejébe kerül többnyire, amolyan csőben sült zöldbabféleség, kukorica, cranberry- szósz- emez olyan ízű, mint amilyen a The Cranberries zenekar énekesnőjének hangja- fanyar, édes és egyedülálló-, és még néhány jellegzetesség, kinél mi- lehet tökpuding, vagy töktorta, almatorta, pecantorta (emez egy dióféleség), almaszósz,stb.
Mi tradicionálisan Andiéknál ültük a Hálaadás-napi vacsit..és valószínűleg utoljára..merthogy jövőre már október 23-at fogunk ünnepelni Magyarországon kokárdával és gulyáslevessel.
Nagy hagyománya van ilyenkor a pénzköltésnek is errefelé..nem mintha az év egyéb időszakaiban nem lódulnának a boltba az emberek..de ilyenkor különösen..Hálaadás napja utáni péntek neve Black Friday, ilyenkor a legtöbb nagy bolt extra nyitvatartással ünnepel, hajnaltól éjfélig, és természetesen hatalmas akciókkal.
Az emberek pedig, mintegy bódultan vásárolnak, és vásárolnak, és vásárolnak.
Anna óvodája is készült egy kis műsorral és ebéddel, nagyon aranyosak voltak az indiánnak öltözött gyerkőcök. (valószínűleg mi voltunk az éhező telepesek, merthogy a gyerekek készítették el nekünk az ebédet. ) Szerencsére ezek után nem irtottuk ki a csemetéinket, inkább anyai büszkeségtől részegen fényképeztünk és tapsoltunk nekik.
Tudom, milyen szörnyeteg vagyok, de nagyon szeretem az indián kultúrát, és mindig elszomorít, hogy ezek az egykor annyira büszke és szabad emberek szinte eltűntek a világból..azaz..Mexikóban és Dél- Amerikában még fellelni őket..de sajnos az Észak- amerikai fajoknak már csak a legendái élnek..

2007. december 8., szombat

:)
Szeretem ezeket a dalszövegeket..ennél én sem fogalmzhattam volna meg jobban:)

2007. december 6., csütörtök

Elmélkedések a télikabátról, avagy elkerülhetjük-e a sorsunkat?

Utolsó normális télikabátom gimnazista koromban volt. Jónéhány évvel később, 2000-ben elhatároztam, hogy veszek egyet. Egy iparművészeti bolt gyönyörű, bokáig érő, fekete kabátja volt, amolyan középkori stílusú. Rengeteg pénzbe került. Még aznap sikerült végighasítania egy tanítványomnak a bélését. Mindazonáltal mai napig az egyetlen normális kabátom..
Aztán rádöbbentem, hogy magatartásproblémás gyerekekkel együtt dolgozva nem éppen megfelelő viselet a bokáig érő fekete kabát. Vettem tehát egy fekete rövidet. Emezt viszont fantáziátlannak találtam, és vettem fölé egy bő lebernyeget, ami rajtam kívül senkinek sem tetszett, de hordtam büszkén, azt képzelve közben magamról, hogy egy indián javasasszonyhoz hasonlítok. Fél év múlva hordhatatlan lett a kabát, mert a lebernyeg kidörzsölte a szövetet.
Pénzem nem lévén másra, ebben jártam.
Majd pár év múlva terhes lettem, és mivel nem fért bele a pocakom semmibe, Gábor régi kabátját hordtam. Majd miután Anna megszületett, a szoptatás miatt oly mértékben megnőttek nőies vonalaim, hogy nem tudtam begombolni a mellemen a kabátot- ezért továbbra is Gábor kabátjában maradtam. Aztán kis idő múlva újra terhes lettem, majd szoptatás- és maradt az öreg kabát. Tavaly télen azonban rászántam magam, hogy játszótéri kabátot veszek, olyat, amiben nem fagyok szét a gyerekekkel. Mivel nem volt olyan női szélkabát, ami ne lett volna rózsaszín, szőrmés, flitteres, libafos színű, stb., ezért a fiúosztályon választottam egyet- ami nem mondható nőiesen vonzónak.
Ezt látva anyukám, aki tavaly rövid látogatást tett nálunk, itt hagyta a télikabátját nekem. Két hónap múlva szó szerint a kabát kettéhasadt.
Múlt hét végén azonban úgy döntöttem, új életet kezdek, és új kabátban kezdem el..elindultam hát, és vettem egy egyszerű, fekete, hozzám illő kabátot..
Ma másodszor felvettem Anna óvodás bulijára..s mikor távozáskor öltözésre került a sor...észrevettem, hogy valaki elvitte a kabátomat!!!

Mindazonáltal, hogy kissé csalódott voltam, elkezdtem gondolkodni..elkerülhetjük-e a sorsunkat? Akárcsak olyan egyszerű dologban is, mint egy télikabát? Vagy csak kapálózunk tehetetlenül, és bármit is teszünk, már minden eldöntetett helyettünk?

Végezetül..hogy Füles szavaival éljek..őszintén szólva, hideg van..így, kabát nélkül:-)))

2007. december 4., kedd

Válaszoltam a megjegyzésre is, amit írtál, Kedves Ismeretlen, ugyanezt, de végül inkább úgy döntöttem, új bejegyzésben kiteszem...ha már elindultak Popper nyomán a gondolatok:)

Az ember mindenhol otthonra lelhet, ha önmagában otthonra talált. Ugyanakkor kicsit mégsem..mert olyan ez, mint társsal, és a lelked másik felével...ha Benned béke van, akkor többé-kevésbé mindenkivel, mindenhol jól megvagy. Mégis, van,AHOL jobb, otthonabb az otthon, és van,AKIVEL jobb....
Igen, az anyák lélekben mindig a gyerekeikkel vannak, fájdalomban,örömben egyaránt. Popper szerintem nem is erre értette, azt, amit írt..hanem arra, hogy az életünk legfontosabb, leglényegesebb történéseit mindig egyedül kell megvívnunk..egyedül születünk, egyedül halunk meg, egyedül vészeljük át a szerelem, veszteség, fájdalom kínjait és örömeit..Társaink lehetnek ebben, de a belső munka a miénk. Társak nélkül viszont olyanok vagyunk, mint a kiszáradt kút...
Milyen lehetett az apának? Azt hiszem, ebben az életben valóban nagyon nehéz ígéreteket tenni...örökké..kimondani, és hűnek maradni ehhez..számtalan vihar tépáz mindenkit, lehet az háború, vagy egyszerűen csak egy komolyabb gödör..Talán a leglényegesebb az, hogy mennyire marad hű az ember önmagához, és a társaihoz, mennyire egyenes derékkal áll a viharban...Ígéretet lehet-e tenni egy gyereknek a világháború idején, hogy "ne félj, amíg engem látsz?"...talán bele sem gondolunk sokszor annak a súlyába, amit kimondunk..
Rudol Steiner mondta egyszer, (nemcsak ő) hogy minden kimondott szónak súlya van..teremtünk vele..ő úgy fogalmazott, lényeket, élő organizmusokat hozunk létre a szavaink által. Nem mindegy tehát, mit mondunk..ezt rendről rendre elfelejtjük..az adott szó régen még kötelezett, ma azonban mindenki beszél, egyre beszél, teremt, egyre teremt, és maga sem tudja mit. Persze bódhiszattvának kellene ahhoz lennünk, hogy minden kimondott szavunk felett bizton állni tudjunk, de mégis..lehet, hogy túl hamar ígérünk és túl sokat..és túl hamar mondunk meggondolatlanságokat..ezek visszaütnek..
Talán ezt érezhette meg az az apa, aki azt ígérte a fiának, hogy ne féljen, amíg őt látja...talán, amikor a géppisztolyt szorították a nyakához, akkor a kimondott szó súlyát érezte..
Ugyan, melyikünk nem volt még ilyen helyzetben????

2007. december 3., hétfő

:)
Jó, hogy ilyen sokan olvassátok a blogot.. Meglepődtem..Nem is gondoltam volna, mert alig kommenteztek, nekem pedig gyakran olyan érzésem volt, mintha csak magammal beszélgetnék:))) De ezek szerint nem..:)))
Próbáltam küldeni ma többeknek egy cikket, ami nagyon elgondolkodtatott, de valami miatt nem ment el..elég rossz a levelezésem mostanában, amióta pedig le-fellépkedek az iwiw-re, meg is változott minden..Címek tűntek el, emberek, stb.
Álljon hát itt a cikk teljes terjedelmében, én úgysem tudok ennyi okosságot leírni, mellesleg annak ellenére, hogy nagyon nem vagyok "szoci", és sosem voltam, sőt, mi több, többezerszeres lebutított verziója vagyok csak Popper Péternek, mégis annyira közel érzem magam az írásaihoz, mintha én követtem volna el őket. Mondhatnám azt is, hogy én is "bizonytalanság guruja" vagyok..:)))
Csak persze más olvasatban.
Vicces, mert újabban épp ez a két kérdés foglalkoztat,ami a cikk alappillérét képezi..
Azaz, amit írtam is már egyszer..hogy csak égboltot vált, de nem lelket az, aki áthajózik a tengeren. Így állok én is magammal.
És hogy az életben nincsenek bizonyosságok. Sem szerelemben, sem házasságban, sem politikában, semmiben. Emellett pedig nehéz kiállni, mégis így van..Állhat az ember a rosszindulatúak kereszttüzében, viaskodhat a maga démonaival, de ígérni életre szólót lehetetlen..az ember már csak így működik. Itt a feladat. El kell fogadni.







Popper-cikk

A magány az elvesztett biztonságérzetet váltotta fel. "Ne félj, amíg engem látsz" - mondogatta sokáig a nagydarab, sportos apa, az első világháborúban kitüntetett magyar katonatiszt. Azután amikor az apát, már a sárgacsillagos időkben, géppisztolyos nyilas suhancok megverték a mai Nyugati téren, és nem ütött vissza, a tizenéves Popper Péternek rá kellett döbbennie, hogy géppisztolyokkal szemben oda a biztonság.

Ráadásul az addig felépített erkölcsi normák is széthullottak, mert azt tanították neki, hogy nem szabad hazudni. Ám hamis iratokat kapott, és azt kellett mondania, hogy ő Pongrácz Péter erdélyi menekült kisfiú, és az anyukája a nagynénje.

*Apa, kell félni?
*
Majd miután már mindezen túljutottak, tizenöt évesen állkapocstályog-műtéttel kellett szembenéznie. Anyja a műtő ajtajáig kísérte, de tovább nem engedték. "Ha buddhista lennék, azt mondanám: akkor ott volt egy megvilágosodásom, hogy erre engem már megtanított a sors. Arra, hogy anyám bármennyire szeret, nem tud belépni a félelmeimbe, a fájdalomba, ezt egyedül kell végigcsinálnom. Ez ekkor már maradandó tudás lett. Azóta sem akarom az életem lényeges terheit rátenni másra."







Popper Péter a fiának, aki sok szorongással kezdte a fiatalságát, már nem merte azt mondani, hogy ne félj, amíg engem látsz. "Mitől tudom én őt megvédeni? Más szöveget írtam elő magamnak. Azt mondtam: te, Gabi, sokat félsz feleslegesen. Annyira bízz meg bennem, hogy én majd szólok, ha tényleg félni kell valamitől." Ebből persze adódtak komikus szituációk is, amikor az esti vendégek előtt Gabi megjelent pizsamában, és megkérdezte: apa, kell félni? Még nem - hangzott a válasz, és megnyugodva mehetett aludni.

*Sokfelé odadugtam az orromat*

Egy angyalföldi családi ház nappalijában ülünk. Nem sikerült étterembe csábítani. "Egyrészt nem eszem húst, másrészt nem ebédelek" - jött az e-mail, ellenben szívesen lát a lakásán. Lurkó kutyával azonban nem egyszerű megértetni, hogy vendégek vagyunk, a szálkásszőrű tacsi öntörvényű lény. Ám amikor belekap fotós kollégám bokájába, Popper igazolja, hogy válságos pillanatokban azért még ő a falkavezér. Lurkó számára befejeződött a társasági élet.

Nem lehet könnyű a házi hierarchiát fenntartani, különösen, mert a tacskónak biztos otthontudata van, a pszichológus viszont "szellemi kóborkutyának" írja le magát. "Nagyon sokfelé odadugtam az orromat, szellemi iskolák, vallások, misztikus társaságok, politika, és sehol sem tudtam megmaradni. Volt, ami tetszett, de ez nem jelentett többet számomra, minthogy szellemileg felemeltem a hátsó lábamat és odapisiltem, hogy na, ez jó hely, ám továbbmentem." Élt buddhista kolostorban és Indiában is egy darabig, bejárta szinte az egész világot. Mégis, ma is csak úgy tudja meghatározni magát, hogy "a saját hitemhez hűséges kétkedő vagyok." Ez a popperi magánvallás. Meggyőződése, hogy kétely nélkül nincs hit, csupán fanatizmus. "Azt meg nagyon utálom". Nincsenek bizonyosságok, vallja a "bizonytalanság guruja" (ahogyan tanítványai nevezték el a bölcsészkaron) és ezt vállalni kell, emberi kapcsolatokban, hitben, világszemléletben egyaránt.

Soha nem tudja kikapcsolni a kritikai érzékét. Nem iktatta ki akkor sem, amikor Izraelben tanított, és egy könyvet akart összehozni a zsidóságról mint lelkiállapotról. Az egyik alapgondolata az volt, hogy a pszichés sajátosságok között nagyon fontos az önirónia, s a zsidó vicceket zsidók találják ki, és ők is tudják igazán ízesen elmondani. Példaképpen Kohn-vicceket hozott fel. "Na most gondolja el, hogy én Izraelben ezzel micsoda népszerűségre tehettem szert! Teljesen elrontottam a dolgomat az ortodoxiával, természetesen. De nekem tök mindegy, hogy az agresszív fanatizmust zsidók, magyarok vagy indiánok képviselik. Nem fogadom el."

*Csak égboltot cserél*

A háborús élmények hatására - 14-15 éves korában - többször is külföldre akart szökni. Elkapták, hazavitték, és apja, aki akkor már magas funkcióban volt, általában úgy intézte el a dolgot, hogy valamilyen áldiagnózissal befektették a Kútvölgyibe. Később, amikor már átléphette a határokat, mindig visszajött, mert azt tapasztalta, hogy aki nem találja meg a saját szellemi útját Magyarországon, az Tibetben sem fogja megtalálni. "Terentiusnak igaza van, amikor azt mondja, hogy csak égboltot cserél és nem lelket, aki áthajózik a tengeren."

Nem gondolja, hogy a kultúráját, az anyanyelvét, a szokásait, a gondolkodásmódját, az ízlését, az ügyintézések rejtett útjainak ismeretét illetően tudna még ennél is jobban asszimilálódni. Egyébként is, ha egy népnek nincs baja a saját identitásával, akkor gazdagodásnak éli meg a sokféleséget. "Csak amikor meggyengül a belső kohézió, akkor lesz megint nagyon fontos a nemzeti, a faji kérdés, a rasszizmus, mert az marad már csak összekötő erőnek, hogy aki magyar, velünk tart!" Ezért is érzékeli úgy, hogy manapság az integrációval van baj, és nem az asszimilációval. "Hiába illeszkedik valaki be, akkor is van egy előítélet, amit az érintett vagy beépít és elvisel, vagy nem." A nevelt lányának, aki mindenre érzékenyen reagált, egy napon azt mondta: nem lehet úgy élni, hogy mindennap megsértődsz valamilyen hülyeség miatt! Ma New Yorkban lakik. Popper Péternek viszont az egész abszurd helyzetről Kellér Dezső jut eszébe, aki egyszer mesélte, hogy amikor munkaszolgálatos volt, megkérdezte tőle az őrmestere: tud-e arról, hogy aki azt a verset írta, hogy "Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország", az zsidó volt, és lágerbe került? "Alázatosan jelentem, tudom" - mondta Kellér. Borzasztó, csóválta a fejét az őrmester. "Hát hogy nem tudtak erre egy jóravaló keresztény embert találni?"

Tág asszociációkkal adomázik - a könnyed, szemléletes előadásmód tette olyan népszerű előadóvá, bárhol tanított. Akármilyen súlyos dolgokat mond is, rögtön feloldja egy sztorival. S bár "az ember végül csak veszít", de "csoda végül mindig eshet. Vonuljunk rendben csak tovább!" - idézi be optimista végkicsengésként a popperi magánvallás Kurázsi mamát. Egyik kedvenc visszatérő története szerint a XIX. században pontosan kiszámították, hogy 2030-ra negyven centi lótrágya borítja majd Budapest utcáit. Csak hát közben feltalálták az autót.

*Nincs egy új ötlete a szocialistáknak vagy a Fidesznek, se
*
Így annak sincs igazán drámai éle, amikor arról beszél, hogy jövendő nagy konfliktusokat lát körvonalazódni. A fehér ember mítosza, ami egyébként is csak egy nagyon rosszízű öntömjénezés, letűnőben van. A világ politikai vezérlése, a civilizáció centruma, amely valaha nyugatra mozgott el, most visszamegy keletre, elsősorban Kínába. "Ezek a népek most értik meg, mint jelent jól élni, rendes lakásban lakni." Ebből nőhet majd ki az alapprobléma, az iszlám valószínűleg csak egy epizód a konfliktusok sorában. Közben pedig az európai kultúra nagy válságban van, tanácstalan; szerveződik, de nem tud választ adni arra, hogy mi az európaiság. "Egyénileg még meg tudom mondani, hogy ez a belső drámai küzdelme az embernek önmagával." A saját magával való, mindhalálig tartó belső harc teszi az európait európaivá. Ha valaki ezt feladja, akkor csak fehér ember marad. De hogy mit jelent mindez társadalmi síkon? "Nincs válasz, s ez valami zárórája ennek az európaiságnak. Azt gondolom, hogy egy hanyatló kultúrában élünk, ahol Magyarország kicsit elöl jár a morális és szellemi hanyatlásban."

Ami nálunk történik, mondja Popper Péter, az nem lóg ki az általános nemzetközi trendből, de a dolog bornírtsága igen. A csábítás - hogy legyél fehér ember, de ne legyél európai - szerinte ott tart: attól vagyok különb, hogy nem születtem valaminek. Nem vagyok cigány, nem vagyok zsidó. Ez egy fokkal még annál is rosszabb, mint amikor az arisztokraták azt gondolták: attól különbek, mint a másik, mert beleszülettek valamibe. "Darvas Iván mindig azt mondta, hogy a csehek valahogy európaiabbak, mint mi. Úgy látom, igaza van. Ugyanezt a hanyatlási folyamatot Prágában kisebb trauma megélni, mint itt."

Sokáig "odacsóvált" a politikának, de azt mondja, most már nagyon unja, mert fantáziátlan. "Ezeket a jelszavakat jobbról is, balról is hallottam már gyerekkoromban. Nincs egy új ötlete a szocialistáknak vagy a Fidesznek, se senkinek. Ugyanazt ismétlik, ami már tizenötször elpuffant a magyar történelem során." Abban, hogy felhagyott a politikai publicisztikával, közrejátszott: "én azt látom a baloldalon, hogy elképesztően tehetségtelenek. Sodródó politikát látok, koncepciótlanságot."

*Az SZDSZ megharagudott rá*

Pedig jó darabig még kitartott a szocialisták mellett azután is, hogy leköszönt a Horn Gyula melletti tanácsadói szerepéről. "Azt láttam, hogy karácsonyfadísznek használ csak, és azt hiszi, én majd biztosítom a pesti zsidóság rokonszenvét." Amúgy Horn már akkor sem hallgatott rá, amikor - még az 1998-as választások előtt - Popper egy véletlen zürichi találkozón arról győzködte, hogy győzelem esetén se legyen miniszterelnök. "Később azt mondta, hidd el Péter, nem lehetett megcsinálni. Magyarországon olyan a politikai struktúra, hogy csak a miniszterelnöknek van hatalma. Egy minisztert bármikor fenéken lehet rúgni." De lesöpörte Horn akkor is, amikor azt tanácsolta, hogy 54 százalékos többséggel kormányozni kell és nem koalíciót kötni. Az SZDSZ viszont megharagudott rá.

Egyszer azután azt mondta a szocialistáknak, hogy már csak egy gézai feladatuk van politikailag: megtalálni azt a Vajkot, akiből a szocialista Szent Istvánt meg lehet formázni. "Csend, és azután kiderült, hogy mindenki azt hiszi magáról, hogy ő lehet az. Többet nem hívtak meg."

A baloldalon - teszi még hozzá -, ha észrevették valakiről, hogy politikailag tehetséges, hát kinyírták, mint riválist és konkurenciát. "A Fideszben is több koncepciózus politikust látok, mint a baloldalon. El kell ismernem." Ám továbbra is erős benne az olyan karizmatikus vezetőtől való félelem, aki úgy gondolja, hogy politikusnak lenni nem foglalkozás, hanem küldetés. Nem szereti a hit kérdésének a belekeverését a politikába, miként a történelmi tapasztalat is arra inti, hogy ahol túl nagy lett a kupleráj, ott mindig felbukkant egy pasas, aki diktatúrával csinálta meg a hatalmát.

Úgyhogy ma sok olyan politikai erő van, aki ellen jó szívvel szavazna, de nem lát olyat, aki valamilyen társadalmi kibontakozást kínálna. Csak a mítoszteremtés iránti hajlandóság erősödik, mert az élet túl bonyolulttá vált, túl sokfelé kellene alkalmazkodni, több az elvárás és az információ, mint amit az emberi agy fel tudna dolgozni, vagy érzelmileg fel tudna fogni. "A fanatizmus ebből a helyzetből kihúzza az embert, mert minden egyéb információt lesöpör magáról, és marad az, hogy én csak ez vagyok, csak az vagyok." De kettészakadás korábban is többször volt már a magyar történelemben - pogányság-kereszténység, kurucok-labancok -, úgyhogy ami ismét bekövetkezett, pszichológusi szemszögből hagyományos pszichés állapotnak tekinthető. Popper nem is ezt tartja a legnagyobb problémának, hanem azt, hogy lezüllik az ország. "Lezüllött orvostudományt látok, egészségügyi reform ide vagy oda, lezüllött pedagógiát, lezüllött adminisztrációt." Az ő új mítosza a kisközösségek erejében fogalmazódik meg, az az iránti bizalomban, hogy talán védelmet nyújtanak a teljes morális lezülléssel szemben. "Mert a kisközösségekben, legyenek Krisna-tudató hívők vagy repülőgép-modellezők, még megvan az igény, hogy fogódzunk egymásba, próbáljuk egymás lelki épségét megőrizni ebben a széteső folyamatban."

Hiszen csoda végül mindig eshet. Rendben hazavonulok hát.

(adatvédelmi szempontból:))) A cikk a www.fn.hu -n jelent meg)

2007. december 1., szombat

Sziasztok!

Ismét egy nagyobb lélegzetvételű fényképes élménybeszámolót készítettem az elmúlt időszak eseményeiből. Néhány kép még nem lett feltöltve, de majd ezeket is pótolom, addig is, kukkantsatok be egy kicsit egy amerikai Halottak napjába..Egészen a Halloween-es beszámolóig frissítettem, sőt, ahhoz is mellékeltem képet..
Magamról, magunkról?
Jól vagyok/vagyunk. És megyünk haza!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Magamról...

"s ha mégy, már szívből szólsz rá vissza, mint
ténsúr Berzsenyi tette, hogy: Vivát!"

"Türelem és művészet valamit
csak gyárt, íme, fájdalma anyagából:
szólítom s festem a hajdan s a távol
kísértetnéma alvó tájait."

Kezdődő Ödipális Szerelem...


Immár adventre is készülődve csináltunk egy mézeskalács-házikót is a lányokkal..épp egészségtelen, színezék-és ízfokozó anyagokkal teli cukorkákkal díszítgetjük..

Lányok nagy egyetértésben...



Felhők Bloomington felett...

Színek Bloomingtonban...Ez a kisváros a kedvencem...Olyan amerikai Debrecen..Kis utcák, boltocskák, parkok, bioétterem (ugye, milyen fontos:-)), egyetemisták mindenhol, bárok, kávézók, vidám hangulat, Waldorf-boltok, magyar szalámi a boltban...ja! és az egyetemen magyar szak, ahol Pléh Csaba tanít!!!! Szinte már sok is a jóból...

mmmmmmmmmmm..forró csoki!
Édesanya örömére szigorúan bioalapanyagokból, méz, biokakaó és szójatej felhasználásával...huhhhhh...már látom, kamaszkorban miket fognak a fejemhez vágni a gyerekeim..
"te soha nem adtál nekem egy normális, egészségtelen, színezékkel, ízfokozóval teli nátriumglutamátos, guargumis ételt sem! Nooooooormális vagy te egyáltalán????"
És ehhez hasonlók...
Nem, nem vagyok normális.

Rengeteg cukor gyűlt össze a kis töktáskában!
Elégedett mosoly, egészségmániás anyuka feje fő, hova és hogyan dugja el a fogrontó édességeket.
Megvan! Megeszi éjszaka ő maga!!!

Nemrég olvastam Robert Fulghum könyvében, hogy Amerikában van Fára Mászók Baráti Társasága...csatlakozunk..
Valóban más fentről nézni a világot!

A két hálóineg egyforma méretű, csak a két gyerek nem..

Sorbanállás a finomságokért..A képen Barnus, Anna, Abigél, Adosh (a szomszéd indiai kisfiú) és egy mexikói kisfiú szerepel..
Fő az internacionális közeg:-)))

A Halál és a Pap az erkélyen üldögéltek, és békésen osztogatták a cukorkákat...




Néhány kedves kerti dekoráció:-)