:)
Jó, hogy ilyen sokan olvassátok a blogot.. Meglepődtem..Nem is gondoltam volna, mert alig kommenteztek, nekem pedig gyakran olyan érzésem volt, mintha csak magammal beszélgetnék:))) De ezek szerint nem..:)))
Próbáltam küldeni ma többeknek egy cikket, ami nagyon elgondolkodtatott, de valami miatt nem ment el..elég rossz a levelezésem mostanában, amióta pedig le-fellépkedek az iwiw-re, meg is változott minden..Címek tűntek el, emberek, stb.
Álljon hát itt a cikk teljes terjedelmében, én úgysem tudok ennyi okosságot leírni, mellesleg annak ellenére, hogy nagyon nem vagyok "szoci", és sosem voltam, sőt, mi több, többezerszeres lebutított verziója vagyok csak Popper Péternek, mégis annyira közel érzem magam az írásaihoz, mintha én követtem volna el őket. Mondhatnám azt is, hogy én is "bizonytalanság guruja" vagyok..:)))
Csak persze más olvasatban.
Vicces, mert újabban épp ez a két kérdés foglalkoztat,ami a cikk alappillérét képezi..
Azaz, amit írtam is már egyszer..hogy csak égboltot vált, de nem lelket az, aki áthajózik a tengeren. Így állok én is magammal.
És hogy az életben nincsenek bizonyosságok. Sem szerelemben, sem házasságban, sem politikában, semmiben. Emellett pedig nehéz kiállni, mégis így van..Állhat az ember a rosszindulatúak kereszttüzében, viaskodhat a maga démonaival, de ígérni életre szólót lehetetlen..az ember már csak így működik. Itt a feladat. El kell fogadni.