2008. január 30., szerda

4. nap-Arequipa

Egész éjszakás buszút után érkeztünk meg Arequipába. Szándékosan nem kezdek bele történelmi folyományba, az mindenki számára hozzáférhető..inkább szubjektíven, ahogy mindig is szoktam..
Lima zaja és Nazca sivatagos csendje után ez egy újabb állomás, és egyre közelebb visz a perui lényegiséghez. Nagyváros, de nem olyan hektikus, mint Lima. Sokféle ember, csak kicsit "turistás" . Itt is az utcán zajlik az élet, emberek mindenhol, tesznek- vesznek, sütögetnek, árulnak, zenélnek, varrnak, kötnek, játszanak, az egész élet a macskaköveken.
Nazcában mellbe vágott a szegénység. A nyomornegyedek, a kosz, a kidőlt falak, a nejlonnal helyettesített tető..Rosszul éreztem magam először, lelkiismeretfurdalásom volt a szép, jelzálogos házam miatt, amiatt, hogy most egy fura véletlennek köszönhetően néhány évig világot láthattam, ehetek, ihatok..Aztán szánalmat éreztem..le akartam fényképezni a nyomornegyedeket. De ekkor rájöttem, mekkora lélekbe gázoló dolog mindez. Más nyomorát közszemlére tenni, más nyomorán szánakozni, magunkat gyötörni, mert nekünk több adatott.
Azt hiszem, ettől a pillanattól fogva, hogy ezt megértettem, láttam meg benne a szépet. Az üldögélő, befont hajú indiánasszonyokat, a kéregetők büszkeségét, a tetőre kiterített ruhák tisztaságát. A világban rengeteg a mocsok..de azt hiszem, mindegyik mélyén ott a tisztaság is.
Arequipának a főtere természetesen pálmafás, benne egy 16.századi spanyol katedrális, galambok, pálmafák, futkározó gyerekek. Meghitt és kedves város- és kezdett lelassítani- itt már 2600 m magasan voltunk és minden erőteljesebb fizikai megerőltetéstől elfárad ilyen magasságban az ember..lelassul, elgondolkodik.
A távolban a Misti vulkán csúcsa, a városban a régesrégi múlt keveredik a mai zajossággal, spanyolok indiánokkal.

Arequipa





Ilyen volt-ilyen lett...2 éves nagylány ma Abigél..


Weöres Sándor csúcshoz illő gondolata

...akkor vannak-e csúcsok?...:-)))

Az alkalmatlan kísérő

Aki a teljességet elérni akarja: a legmakacsabb akadék, mely
bogáncsként rácsipeszkedik: a hiúság. A teljességhez tudatosan
közeledő ember kiválónak, felsőbbrendűnek érzi magát. S amíg
felsőbbrendűségi érzése megvan, egyénisége nem bír szétoldódni, hiszen
felsőbb- vagy alsóbb-rendű csak az egyén lehet, a teljességben
nincsenek különbségek. A teljességhez vivő út nem a kiválóaké, hanem
minden külön-levőé: ezen az úton halad valamennyi, ha nem is tud róla.
S ha különbnek érzed magadat azoknál, akik még az út elején vannak, s
magadnál különbnek azokat, akik már célbajutottak: be hagyod csapni
magadat az idő káprázatától; hiszen hogy valaki az út elején, közepén,
vagy végén van-e, csak dátum-különbség.

Beavatás-hol a csúcs?

Sokat gondolkoztam a megjegyzéseden, Ismeretlen.
Tulajdonképp ez a célja a blognak- hogy gondolkodni lehessen- együtt, pro és kontra, nem az, hogy saját egoista gondolataimat tegyem közszemlére. (családi fotóimmal együtt)
Az egyik gondolatív, ami eszembe jutott. Mindaz, ahogyn én látom Perut, és mindazt a csodát, ami hozzá kötődik, az én szemüvegem. Egyszer írtam valahol, hogy az igazságnak az okkult felfogás szerint 12 oldala van..ebből egy ember csak egyet képvisel. Ezért gondolom azt, hogy közösségben szabadabb a gondolat- egyszerűen több oldalról világít meg egy dolgot.
Hogy meddig jutottam utamon? Lakóház-szintig vagy csúcsig? Van-e köztünk valaki, aki azt tudja nyugodt szívvel mondani, hogy tudja, mi a csúcs?
Nincsenek szerintem éles szintek..lakóház és felhőkarcoló? Versenyt lehet-e kiírni, ki meddig jutott? Nem hiszem. Minden embernek más útja van, van, akinek a Machu Picchu lakóház, van, akinek csúcs.
Az inkák az egekbe törtek, és azokban az időkben a csúcsra csak beavatottak juthattak fel. Ma már nincsenek szentélyeink..minden profán lett, az ég leköltözött a földre, a Szentek Szentjének kárpitja felhasadt..minden tudás hozzáférhető, csak mi vagyunk vakok ahhoz, hogy észrevegyük..nem hiszünk többé a csodákban..illetve sokan szeretnének, aki kétnapos reiki "beavatástól" hiszik azt, hogy mindent tudnak.
A csúcsra törés tanulás..nehéz, fáradságos..engem erre tanított ez az út..megmászni, nem megijedni a szakadékoktól..lenézni a mélybe és tovább menni, kapaszkodni, lélegezni közben, és észrevenni a millió apró szépséget, mielőtt a Nagy eléd tárul.
Lehet, ez csak lakóház-szint..
De ha az életet minden nap minden nap újabb tudatosságával éled, talán a magad kis csúcsára felkapaszkodhatsz..és mint minden, ez is viszonylagos csúcs..

3. nap- Nazca

Dél-Peru, sivatagos, köves, száraz, sziklás, űrbéli táj. A környéken szinte soha nem esik, szürke, homokos minden, terméketlen, meddő.
Busszal érkezünk, telepakolva. Hihetetlen forróság, állandó szomjúság gyötör. Már a buszpályaudvaron letámadnak, kínálják a repülőt a vonalakhoz.
A Nazca-vonalak a világ egyik rejtélyének számítanak. Csak a múlt század elején fedezték fel, egészen egyszerűen azért, mert csak repülőről láthatóak a fennsík felszínébe karcolt ábrák. Több száz geometriai alakzat figyelhető meg, és állatok, valamint egy rejtélyes asztronauta rajza..mindez azért is érdekes, mert eredetét egészen a Nazca-kultúráig vezették vissza, azaz i.e. 350-600 közé...hogyan, miért, kik követték el? Mindez ma is rejtély..mit jelentenek az ábrák?? Nem hiszem, hogy időszámításunk előtti időkben több réteg port eltávolítottak volna hatalmas területekről, szabad szemmel át nem látható ábrákat "okozva", csak úgy, művészi indíttatásból..
Egyesek szerint asztrológiai jelek, mások ufókat emlegetnek..
Szóval, egy kis repülőgéppel közelítettük meg..majdnem hányás lett belőle, de aztán mégsem..és elképesztő élmény volt..először amolyan poszterszerű..olyan kicsiknek tűntek, hihetetlennek..aztán megláttam egy gyufafej nagyságú teherautót, és egy hatalmas területet beterítő ábrát, és érteni véltem, mi az, hogy rejtély..
Kicsi és elesett lesz az ember ilyenkor, és minden, amit gondolt eddig a világról, megkérdőjeleződik benne..
Hogy mivégre vagyunk, mi emberek, ki voltunk, kik leszünk?
S hozzá még az a feltétlen bizalom, amit az ember a pilótába fektet, és a kis imbolygó gépen megéli saját esendőségét..a sivár kietlenségben lüktető szellemiségnek azon nagyságát, melyet ésszel még nem ér fel..

2008. január 29., kedd

2008. január 28., hétfő

1-2.nap- Lima-szubjektíven

Amint ígértem, igyekszem úti beszámolót írni a kalandokról. Mivel meglehetősen sok helyen jártunk, ez nehéz lesz, és a képek között is válogatni- hiszen majdnem ezer darab készült, de igyekszem kiválogatni a legjellegzetesebbeket. Rólam alig készült- mivel én vagyok a fotós:-))..de azért egyszer-egyszer kamera elé álltam.
Remélem, a képeken tükröződik az a nagy szeretet és tisztelet, amit a peruiak és az indián kultúra iránt érzek- és hogy rajtam kívül más is merít és profitál ennek a különleges népnek a mélységes emberségéből és rendkívül érdekes kultúrájából.
Nap mint nap igyekszem majd frissíteni a beszámolót, képekkel, útleírásokkal. Ma Limáról..
Hosszú, hosszú és fáradságos út után érkeztünk ide. A gyerekek nagyon jól viselték az utat, ismét nagyon büszke voltam rájuk..A szállodánk az óceánhoz közel eső San Isidor negyedben volt, egészen hangulatos és viszonylag olcsó szobát sikerült kapni. Az első utunk az óceán partjára vezetett, és a nagy melegre való tekintettel neki is vetkőztünk, lábat merítgetni benne. Sajnos, Abigél nagyon félt a morajlástól, a partja ugyanis hatalmas kavicsokkal borított, és meglehetősen nagy robajt keltenek a hullámok. Az óceán partján található a Szerelmesek parkja, amely egy miniatűr Güell-park, egy hatalmas szoborral a közepén. Egészen hangulatos, bár kicsit koszos. A mottója viszont elgondolkodtató, "A szerelem fény"..
Kis séta után már meg is szegtük az első alapvető szabályt, hogy utcai árustól ne vegyünk gyümölcsöt...vettünk..hatalmas és mézédes banánt, helyit..elképesztően édes és krémes, kár lett volna kihagyni.
Aztán irány a belváros, melynek jellegzetes tere a Plaza des Armas névre hallgat- mnit később kiderül, minden perui város főterét így hívják, mind négyzet alakú, van ott egy katedrális és szökőkút..de természetesen a limai Plaza des Armas a legimpozánsabb, bár korántsem a leghangulatosabb.
Emberek nyüzsögnek mindenhol, nagyon nagyvárosi hangulat, de itt-ott egy indián asszony, fuvolázó kecsua megtöri a szokványosnak titulált miliőt, és valamit megcsillant abból a Peruból, amit látni szeretnénk.
A Katedrális impozáns, barokk stílusban épült, hatalmas, díszes, de nekem kicsit túl "sok", jobban szeretem az olyan megbúvó szépségű templomokat, mint a csarodai.A templomban nyugszik egyébként Fransisco Pisarro, aki a várost alapította 1535-ben.
Inkább figyelem az embereket, nézelődöm a bazárokban. Rengeteg látnivalót kínálnak a szűkebb utcák, itt zajlik az élet, nyüzsög, pezseg, galambokat etetnek, utcai árusok, fürjtojást sütők, seftelők, cipőpucolók tevékenykednek, anyukák sétáltatják kisgyerekeiket, harsogó zaj mindenhol. Szinte mindenki árul vagy eszik valamit, vagy éppen rohan, kivéve az indiánokat- ők üldögélve kínálgatják a portékáikat, vagy nézelődnek, többnyire a földön ülve.
A San Fransisco templom belső kertje is csupa élet, olybá tűnik, mintha senki sem lenne otthon és mindenki életének nagy részét az utcán töltené és élné.
Itt szembesülünk azzal a fura érzéssel, hogy Peruban nem lehet "egyedül" lenni, állandóan letámadnak, kérdezősködnek, gyereket simogatnak, portékát kínálnak, taxit ajánlanak, sajnos kirabolni próbálnak (szerencsére nem sikerült, de nem árt Limában óvatosnak lenni!!!), étterembe hívogatnak, szállodát ajnánlak, a lista végtelen..Mintha egy csapásra az ember ennek a fura körforgásnak a részévé válna, elkezd élni-együtt a peruiakkal.
A gyerekek hamar kifáradnak a nyüzsi után, mi nemkülönben, egész nap magunkon cipeltük őket. A vársonézés után hullafáradtan térünk vissza a hotelbe, én annyira fáradt voltam,hogy a fogkrémet az arcomon kentem szét:-)))
Alább néhány kép a városról utána pedig egy kis szösszenet egy megjegyzésre.

Lima







Megérkeztünk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Köszi, kedves Ismeretlen, tényleg fent jártam most a csúcson..és így igaz, vannak még más csúcsok is, magasabbak is, olyanok is, amelyek egészen másmilyenek..
De mint ahogyan a szépség és az összes -ság, -ség (boldogság, egészség, stb) viszonylagos fogalmak, ez is az..Ahogyan a szerelem..mindenki életében van EGY, BIZONYOS, VALAKI, aki egyedülálló, megismételhetetlen..nincs erre racionális magyarázat, nincsenek erre szabályok..mindenkinek van egy útja, amelyen vannak számára egyedi és megismételhetetlen érzések, személyek, országok, élmények..és számára ez a csúcs..nincs más csúcs, magasabb:-)
Aztán lehet, hogy idővel téved:-)))))
Szeretem a bejegyzésedet, mert százszor is eszembe juttatja, hogy szeretni és megélni mennyire viszonylagos dolgok. Köszi.

2008. január 26., szombat

:(

Ma volt az utolso napunk Peruban..Holnap indul vissa a gepunk Limaba, ott lesz 12 ora "szabadido" a repteren, majd haza..
Ha valaki ebben az orszagban jart egyszer, nincs tobbe mas szepseg a szamara..leirhatatlan..megerte...
Kepekkel es beszamolokkal par nap mulva jelentkezem..
Adios Amigos!!!!

2008. január 21., hétfő

Titicaca-to

Ma reggel megereztem, mi az a magaslati betegseg, nem reszletezem..lenyeg,hogy sok idot toltottem a mosdoban, es az agyban jajgatva..
Erdekes modon a gyerekek nem ereznek belole semmit...
Ma voltunk az uszo szigeteknel, hihetetlen elmeny volt..nadat ettunk a helyi torzsfonokkel..meg mindig ugy elnek itt, mint az inkak idejen..elkepeszto..
Aztan tura az Andokban-elkapott egy jegeso..fantasztikus elmeny volt, tavol a civilizaciotol, lamak kozott, 4200 m magasan, jegesoben..
Holnap megyunk Cuscoba, ut kozben megnezzuk a Szent volgyet, ahol inka romok vannak. Majd jelentkezem!!
Puszi nektek!

2008. január 20., vasárnap

ja, es volt foldrenges!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

...de tuleltuk...

Kokatea

:)
Kalandjaink kellos kozepen tartunk. Nehany napja neztuk meg a Nazca-vonalakat, egy kis repulo visz a vonalak fole. A gyerekeket nem vittuk, biztos, ami biztos, de igy is majdnem hanyas lett belole..Eloszor en repultem- csodalatosak, elkepesztoek...ez valamelyest feledtedte velem,hogy szivem szerint kepen hanytam volna a mellettem ulo pilotat..Gabor is igy volt ezzel..
Aztan egesz ejjel buszozas, es erkezes Arequipaba..itt mar 2300 m magasan voltunk es kisse megereztuk..de ami most az Andokban ert, az felulmult minden kepzeletet..4000 m magasan vagyunk es alig lehet levegot kapni..erre valo a kokatea es kokacukor, amit most igyekszunk magunkba tomni-ha kokainista leszek, ezert lesz:))-..
No, de lenyeg..jol vagyunk!!!!!!!
Iszonyatos szgenyseg es lepukkantsag mindenhol, de van egy olyan varazsa, amiert imadni lehet..
Koszi,hogy ennyien nezitek a blogot:)))
Reszletes utikalauzzal meg kepekkel pedig jelentkezem, ha hazaertunk!!!
Puszi mindenkinek, ma es holnap meg lehet uzenni, aztan nem tudom, merre visz a josors..
:)))

2008. január 17., csütörtök

Haliho

Ma megneztuk Limat, nagyon szep es nagyon ronda, jo hangulata van, olyan, hogy lehet utalni meg imadni, budos, koszos, veszelyes, de nagy elmeny volt..Foleg hatizsakkal es gyerekkel az olemben:)))
Holnap reggel indulunk tovabb Nazcaba, ez egy 7 oras buszut, ott megnezzuk a Nazca vonalakat- hogy valoban ufok rajzoltak-e:)))-, aztan meg aznap ejjel egesz ejszakas buszut Arequipaba..Szurkoljatok, ez kemeny menet lesz..
Ott mar nagyon magasan leszunk, es onnantol csak egyre feljebb tartunk, igy mar most etetjuk a gyerekekkel a vitaminbogyokat..
Puszi, jelentkezem, amint tudok!!!

Limaban vagyunk!!!!!

Hullafaradtan, de lelkesen megerkeztunk Limaba!! Nem volt setagalopp ket gyerek, negy hatizsak, de megvagyunk..Mar a hotelben azzal fogadtak, hogy van ingyen internet, igy tudtam uzenni...nagyon jo hangulata van Perunak, es jo az ido, annak ellenere,hogy hajnali ketto van, 25 fok van!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Bocsanat, de allva elalszom, puszi mindenkinek, jol vagyunk!!!

2008. január 16., szerda

Sziasztok!

Elmentünk!!!
Nagy Placebo-hangulatban voltam, ezért betettem ide két dalt a szoknyás úriembertől..
Jelentkezem mihamarabb!!

2008. január 14., hétfő

Kezdetét veszi a kalandtúra

:-)))
Szerdán gépre szállunk Peru felé..
Már korábban írtam, merre megyünk. Hüledező és aggódó barátaimnak egyaránt üzenek jó és rossz híreket.
Megvannak az oltások, vettünk vízfertőtlenítőt, egy rakás gyógyszert, láz-és fájdalomcsillapítót, mindenfélével felszerelkeztünk.Nem lesz bajunk.
Ami kalandos lesz, az az, hogy nincs egyelőre szállásunk, tehát valahogyan ott kell majd minden napra keríteni. Mivel sem spanyolul, sem kecsuául nem beszélünk, ez érdekes lesz:))
De a hotel szót gondolom értik..:-))
Na..akkor..nem hiszem, hogy újabb bejegyzéssel tarkítom a blogot már, de azért még szerdán benézhettek, utána pedig indulhat a kollektív izgulás:)
Minden városban van net-kávézó, figyeljétek a blogot, hogy merre járok!!!!!!!!!!!!!!
Pusziiiiiiiiiiiiiii!!!
(azért még eccer feljövök és teszek fel valami zenét:-))))

2008. január 13., vasárnap

2 nap múlva indulunk Limába!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Placebo

Ady stílusában, "Hát maga megbolondult, hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?"..azaz négyszer mond, négyszer mond?
Annyira tetszik az a Placebo-dal, hogy kitettem a videosávra, négyféle átdolgozásban:)
A második a legjobb..
..és a szövege nagyon ütős..

2008. január 12., szombat

Irományok

Alant találtok két kis összefoglalást az inkákról és Peruról, nagyon dióhéjban. Igyekszem még pár érdekességet feltenni, hogy legyen valami haszna is a blogírásnak, ne csak a magam egoisztikus megnyilvánulásai legyenek közkinccsé téve.
Kicsit lejjebb egy nem általam (ismeretlen) írt összefoglalás található, szintén Peruról.
Kezdek teljesen behülyülni az indiánoktól, korábban egyiptológus akartam lenni, de most kezdek rájönni, hogy az indián kultúra legalább annyira rejtélyes és érdekes, mint az egyiptomi, ha nem jobban..Inkább indiánológus leszek:-)))
Egyébként meglepő a hasonlóság a két vallási kultúra között!!!
És mint minden, ez sem véletlen..

Az inkákról és az inka múmiákról

Az ősi Peruban több tucat fejlett indián kultúra alakult ki. A legismertebbek a Chavín, Chimu, Paracas, MOche, Nazca, Huari-kultúrák. Maga az ország sokkal kiterjedtebb volt, mint a mai Peru, északon egészen Ecuadorig, délen Chiléig nyúlt le.
Ezekről a kultúrákról csak nagyon hézagos ismeretekkel rendelkezünk, mivel nem ismerték az írást, másrészt pedig a spanyol hódítók hatlmas pusztításokat végeztek, az értékesebb tárgyakat kivitték az országból, vagy elpusztították. Pedig már az a kevés megmaradt emlék is hatalmas gazdagságról és kiterjedt vallási kultúráról árulkodik.
Az indiánok hatalmas piramisokat emeltek isteneik tiszteletére, ezek nem álltak messze az egyiptomi piramisoktól, ami a méretüket tekinti.
Hasonlóképp az egyiptomi kultúrához, ők is igyekeztek megóvni uralkodóik testét haláluk után.
A régészek számtalan múmiatemetőt tártak fel, ezek közül az egyik legismertebb a Paracas kultúra múmiatemetője. (i.e.600-200) Jellegzetes, hogy ezek a halottak felhúzott lábbal "ültek" a sírokban, lapos kosarakban, több réteg szövetbe pólyálva.A legtöbb holtat gyantával vonták be és tűz fölött megszárították.
A temető másik részében a halottak nem sírokban, hanem föld alatti házakban nyugodtak , ezért ezt a területet a Holtak Városának nevezik. A múmiákat ún. mantóba takarták, amelyek művészi gonddal elkészített szövött takarók voltak. Nemcsak ruhák, de használati tárgyak, ékszerek, szerszámok, kisebb háziállatok is voltak a múmiák mellé temetve, hogy a halál után is biztosítsák jólétüket.
1870 körül egy vasúti építés során bukkanatk a világ legnagyobb múmiatemetőjére, az ancóni sírmezőre. Sajnos, a sírrablók kétségbeejtően kifosztották az említett területet. Az itt található 40 ezer!!! múmia és a körülöttük talált használati tárgyak még ma is rengeteg meglepetést tartogatnak. Valószínűleg az ancóni temető több évszázad történelmébe nyújt betekintést, a kutatók szerint legalább 900 év keresztmetszete..
Az inka szó eredetileg a király személyére vonatkozott, olyan rangot jelőlő szó volt, melyet mindig kitettek az uralkodó neve elé. Ma az inka királyok népét nevezzük inkának.
Ez a nép időben a legutolsó volt a dél-amerikai indián kultúrák között, az ő eltűnésükkel ér véget az ősi perui kultúra.
Senki sem tudja, honnan jöttek az inkák, becslések szerint 1200 körüli időkből valók. Ekkor telepedtek le a Cuscói- fennsíkra. A 15. században kerültek a világtörténelem középpontjába, ekkor alig 50 év alatt Ecuadortól és Bolíviától kezdve egészen Chiléig az egész Andok vidékét meghódították, Pachachuti Inca és Topa Inca királyok vezetésével. Beolvasztva és legyőzve a többi indián kultúrát, megalapították az első nagy indián birodalmat.
Az új állam fővárosa Cusco lett.
Grandiózus építkezésekbe kezdtek. A királyokat, akárcsak az egyiptomi fáraókat, a nép a Napisten fiaiéknt tisztelte.
Amikor a spanyolok 1532-35-ben leigázták őket, megdöbbentő gazdagságra bukkantak még a legelhagyatottabb vidékeken is.
Az ókori egyiptomiakhoz hasonlóan az ősi inkák is hittek a halál utáni életben, ezért a halottak testét tartósították.
Ám amíg Egyiptomban a múmiák zárt sírban feküdtek, az inka halottakat a saját környezetükben hagyták, és úgy bántak velük, mintha még élnének. Az elhunyt králynak pl. egész udvartartása megmaradt, kik úgy szolgálták őt, mintha élne. Edényeihez, kincseihez senki sem nyúlhatott. Hogy meglegyen az "élethez" szükséges fedezete, utódjának kellett gondoskodnia a halott bevételeiről.
Az egész nap üldögélő múmia egy napja úgy telt, hogy szolgák egész hada leste a kívánságait. A halott mellé egy nemesi származású párt rendeltek, és amit ők akartak, azt a halott akaratának tekintették. Így a halott evett, ivott, vendégségbe járt, úgy, mint bárki más. A trónusokon ülő királyoknak ugynaz a tisztelet járt ki, mint az élőknek.
Az inkvizíció sajnos a legtöbb múmiát elpusztította, így valódinak kikiáltott inka múmiát még nem találtak.
Azt feltételezik azonban, hogy az inkák számos múmiát elrejtettek, így megvan a valószínűsége, hogy az Andokban kószálók bármikor rábukkanhatnak egy-egy inka múmiára.
Talán épp mi:-)))

2008. január 11., péntek

Peru történelme- időfolyam

Igyekszem összeszedni,amit találtam, hogy tisztább legyen a kép, még fejlesztgetni fogom, ha érdekel Benneteket. (kicsit lassan, mert angolul olvasom, fordítom)

1. Archaikus kor-Kr.e.40000-3500

A Bering-szoroson keresztül megkezdődik a "vándorlás" Észak-Ázsia felől. Kialakul a vadászó, gyűjtögető életmód, a használati tárgyak kőből, csontból, fából, kagylóból készülnek.
I.e.8500 körül már a vadászó-gyűjtögető paleoindiánok az Andok szűk barlangjaiban, sziklahasadékaiban élnek.
I.e. 5000-re tehető az első múmiatemető, az Atamaca-sivatagban bukkantak rá.(Chinchorros-kultúra)

2. Formatív periódus- Kr.u.3500-1800

Különböző növények meghonosítása, háziasítása zajlik ebben az időszakban, mint pl. gyapot, tökfélék, bab, kukorica, burgonya, édesburgonya, csili.
Lámák háziasítása.
Aspero- az első ceremoniális centrum kialakul
I.e.2000-re tehetőek az első mesterséges dombok, ún. moundok (az Észak-Amerikai indiánok is emeltek ilyeneket)- ezek különféle vallási célt szolgáltak- hasonlóak a piramisokhoz, de ezek földből készültek
Kotosh-kultúra, El Paraíso

3. Kezdeti periódus-Kr.e.1800-750

Kézművesség, földművelés, állattenyésztés elterjed, kialakulnak a rituális centrumok, megkezdődnek az első monumentális építkezések.
Moxeke-kolosszális fejek
Sechin Alto-U alakú ceremoniális centrumok kialakulása
Cardál-5 óriási földpiramis épül i.e.1300-ban

4. Korai időszak Kr.e.750-200

Megszilárdulnak a vallásos centrumok. Hallucinogén drogok használata jellemző, mely segítségével spirituális, transzcendens élményeket hívnak elő.
Chavín-kialakul egy kultikus centrum, mely köré város épül, mely főleg kézművességből él.
A Titicaca-tó melletti völgy kezd benépesülni- Yaya-Mama-központ

5.Korai középkor Kr.e.200-Kr.u.600

Nazca-kultúra- a jellegzetes Nazca vonalak erre az időszakra tehetőek (i.e. 100)
I.sz. 1 évszázad a Moche-kultúra felvirágzása- hatalmas földpiramisok építése, Nap és Hold-piramis

6.Középkor 600-1000

A birodalom két részre bomlik, Tiwanaku, a déli és Wari az északi tartomány. Vallásos világképük Viracocha, a teremtő Isten tiszteletén alapul.
Kialakul a két birodalom "fővárosa", Tiwanaku és Huari.
Az úszó szigetek a Titicaca tavon is ebben az időben kezdenek kialakulni.

7. Késői középkor 1000-1400

Politikai szétszabdaltság időszaka, új városállamok megjelenése, mint Lambeyeque, Chimú, Pachamac, Colla, Lupaka
1000- Chán Chán, a chimu főváros
1100-inka kultúra kezdete. Manco Capac félisten megalapítja az inka fővárost, Cuscót.

8. A spanyol hódításig- az inka kultúra virágzása

Az inkák 130 év alatt óriási birodalmat hoznak létre. Monumentálsi építkezések folynak, erre az időszakra tehető a Machu Picchu építése is. Különböző szakrális centrumok jönnek létre.
1532-ben Francisco Pisarro spanyol hódító partraszállásakor azonban már egy szétesőben lévő birodalomba érkezik.
1541-ben Pisarro megalapítja Limát, Peru mai fővárosát.

2008. január 10., csütörtök

Aktuális állapot

-megkaptuk a szükséges oltásokat- már tudom, mit érezhetnek a gyerekeink,amikor megszúrják őket..Igazuk van, hogy üvültenek..Ők még őszinte emberek, ordítanak, toporzékolnak..
-lassan kialakul a menetrendünk..Egyelőre így néz ki.. Lima- Nazca vonalak-Arequipa-Puno-Titicaca-tó-Cusco-Machu Picchu-Sacred Valley-Trujillo-Chán Chán-Lima
-egyik desztinációból a másikba busszal fogunk utazni, vagy vonattal
-készítek majd Nektek egy útinaplót, sok képpel, de addig is, ahogyan sokan kértétek..így lehet követni bennünket a térképen..:o)
-hogy hol mit nézünk meg, az majd kiderül az útinaplóból
-ha minden igaz, akkor sok helyen van internet-kávézó..nem tudom, lesz-e lehetőség rá, de ha igen, mindenképp üzenek iwiw-üzifalon, illetve itt a blogon, hogy megérkeztünk, jól vagyunk, hol vagyunk éppen
-ja, és nem megyünk Bolíviába, csak riogattalak Benneteket..ugyan lehetne, mert a Titicaca-tó másik felén van, és sokan kötik össze a két országot..de mégsem megyünk..
-már csak 5 nap, és indulunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
-és meglepi...viszek magammal egy kis papírt mindenki nevével, hogy ott állhassatok Ti is a Machu Picchu romjainál..már aki akar..ki akar???? Lehet jelentkezni:-)))

Aktuális útravaló

Adj, Uram nyugalmat,
hogy amin nem tudok
változtatni
elfogadjam!

Adj, Uram bátorságot,
hogy amin változtatni
tudok
megváltoztassam!

Adj, Uram bölcsességet,
hogy egyiket a másiktól
meg tudjam
különböztetni.

Köszönöm, Andi:-)..
Ez most kell..

2008. január 9., szerda

Kezdődik a mizéria :)

:) Peruba érvényes útlevéllel lehet beutazni, ami 6 hónapig érvényes..Az enyém 5 hónap 23 nap múlva jár le...a perui nagykövetség azt ígérte, nem lesz gond:)
Csak visszaengednek az USA-ba??? (elvileg igen...)
:)
Max. visszamegyek Magyarországra..vagy ott maradok Peruban és feleségül megyek egy kecsuául beszélő szőke indiánhoz..ja? nincsenek szőke indiánok? Milyen kár!
Azért még dolgozunk az ügyön! :o)
Most megyünk oltásra, megvannak a hátizsákok, esőkabát, gyerekeknek színezők a hosszú útra, gyógyszerek, elsősegély-doboz, túrabakancsok, információk, útikönyvek. Még néhány konzerv az útra és készen állunk...

Reakciók

Jajjjajjjj...Tudom, mennyire sarkosan tudok fogalmazni..nem azért teszem ezt, hogy "mindenki megkapja a magáét"..egyszerűen nem tudok hazudni, őszinte vagyok, elmondom a véleményemet- ami távolról sem biztos, hogy egyedülállóan jó és üdvözítő. Különböző emberek különbözőképpen látják a világot, szerencsére ettől olyan sokszínű minden és mindenki körülöttünk. Én nem vagyok attól bátor, hogy belevágok a magam kalandjaiba, lehet, ahhoz vagyok gyáva, hogy megállapodottan éljek, úgy, ahogyan ezt más teszi.
Minden csak nézőpont kérdése.
Rudolf Steiner szerint az igazságnak 12 oldala van, tehát ha valaminek a kvintesszenciájára vagy kíváncsi, vizsgáld azt meg 12 aspektusból..az enyém ebből csak 1. Tehát távolról sem képzelem azt magamról, hogy most én vagyok a "bátor csávó", mert felmászom az Andokba a gyerekekkel- lehet, hogy egyszerűen hülye vagyok, de a saját értékrendem és a szívem szerint cselekszem. Annak, akinek a szívében most kételyek fogalmazódnak meg, másként gondolkozik- NEM ROSSZABBUL, NEM JOBBAN, MÁSKÉNT.
És köszönöm a blog iránti érdeklődést:))
Lehet tovább vitatkozni:-D..végre sikerült reakciót kiváltanom- mert eddig legtöbben csak passzív olvasói voltatok.
Juli, gyűjtsd a pénzt azért:-))

2008. január 8., kedd

:)

Tudom, hogy aggódtok:)
Tényleg jó érzés..de tényleg, nagyon..Nem lesz semmi bajunk!!!!!!!!!!!!!!!!

Milyen a világ?

..olyan, amilyen Te vagy..
Ha negatív vagy és félsz, akkor a félelmetes arcát mutatja feléd. Ha úgy élsz és úgy bánsz emberekkel, ahogyan szeretnéd, hogy veled is bánjanak, akkor sokkal puhább, mint képzelnéd. Ha szembefordulsz a félelmeiddel, akkor rájössz, hogy sokkal erősebb vagy náluk. De ha elfutsz előlük, akkor üldözőbe vesznek.
Egy távoli ismerős, pszichológus lány példáját hoznám fel még utolsóként Peruhoz. Szőke, kékszemű, 25 éves lány volt. És elindult egy hátizsákkal, egyedül Iránba. Egyedül az emberek jóindulatában bízott és önmagában. És csupa jó élménnyel tért haza. Csupa melegszívű és segítőkész emberrel találkozott..
Ne sikítsatok a naivitásomon..Olyan szép a puha, meleg, légkondícionált szobában Coelhót olvasni vagy Müller Pétert, vagy Hamvas Bélát, és hümmögni, hogy igen, igen, én is így gondolom.. Olyan szép elmenni a templomba, és csak ott hinni, hogy vigyáznak ránk, majd beülni a szervókormányos, full-extrás autónkba és hazagurulni.
...úgy igyekszem élni az életemet, hogy ne kirakati áldozatok rabja legyek..és hogy megéljem mindazt,amit meg kell élnem..és ha ehhez hozzátartozik a szenvedés is, ám legyen!

Anya, ne idegesíts!!!

...inkább örülj, hogy elmegyünk Peruba...mindenhol vannak veszélyek!!!
A steril Berlinben is lemészárolhatnak az utcán, kirabolhatnak, megerőszakolhatnak, elkaphatok AIDS-et, hepatitiszt, madárinfluenzát...
Az sem jobb, ha az ember nem megy sehova.
Nem nézted a Fábryt? Nem emlékszem a pontos sztorira..de volt három nagynénje. Az egyik combnyaktörést vagy akármit kapott,amikor kirándult. A második erre óvatosabban kezdett el mozogni, de ő is combnyaktörést szenvedett. Mire a harmadik ki sem mozdult a lakásból, erre a fürdőszobaszőnyegen csúszott el, eredmény: combnyaktörés.
A gyerekek miatt természetesen aggódom, DE!
-nálam jobban senki sem aggódik értük, ezt elhiheted.
-nem az a biztonságos gyermeknevelés, hogy steril környezetben tartjuk állandóan és a széltől is óvjuk őket. (számtalan fejlett európai ország steril környezetben tartott gyermekei a legesendőbbek, az immunrendszerük nem bír ki semmi terhelést)
-az embernek azért van agya, hogy használja, tehát eleve felkészül az esetleges veszélyekre
-ha morbid akarok lenni..el van már tervezve előre (a Jóisten nem kérdezte meg a véleményemet és nem kérte ki a beleegyezésemet), hogy hogyan és mikor fogok meghalni..ez ellen tenni nem lehet...de gyanítom,még egy pár évem hátravan..
-nem jó a sorsot kihívni magunk ellen, de elfutni sem a sorsunk elől, mert az utánunk szalad, és gyorsabbnak is szokott bizonyulni nálunk
-végezetül..ha az ember úgy hal meg, hogy az az érzés motoszkál a lelkében, hogy elmulasztott valamit, azt a halálnak halála. Ha mindig kihasználta az élet adta lehetőségeket és bátran szembenézett a veszélyekkel, akkor a maga teljességében élte meg az életét.
-mert az élet veszélyes műfaj, akkor is, ha az ember egész életében ki sem mozdul a csigaházából.
-a gyerekeimért én is aggódni fogok, ha felnőnek, és meg akarják majd mászni a Himaláját. De örülni fogok neki, hogy mindig követni fogják azt a belső hangot, ami oda vitte őket. Nem arra akarom tanítani őket, hogy élni veszélyes, hanem arra, hogy be merjék dugni a fejüket az oroszlán szájába, ha arról van szó.
:-)))

2008. január 7., hétfő

Hihetetlen!

Január 7-e van és 19 fok!!!!!!!! (plusz) Ma pólóban túráztunk és bicikliztünk a lányokkal...Jövő hét végén pedig megyünk a nyárba!!!:-))))

Aggódóknak

Szerdán megyünk oltásra-hepatitis-B-t és tetanuszt kapunk- tehát reméljük a rettegett betegségeket megússzuk..Malária és kolera csak az őserdőben van, oda nem megyünk:-)
Akkor már csak azért lehet aggódni, vajon élve megússzuk-e a kalandtúrát az Andokban:-)
Rossz pénz nem vész el..csalánba nem üt a "ménkűűű"..
Látom, néhányan szavaztatok..megnyugtató, hogy valakinek még hiányozni is fogok:D

2008. január 6., vasárnap

Húúúúúú..inka testvéreim...

Meglepő dolgokat olvasgattam ma hajnalban..Arról az elméletről korábban is olvastam, hogy az indiánok valójában magyarok (azonos nemzetségből származnak, valamikor a Bering-szoroson át vándoroltak át Ázsiából)..Egy tudományosan nem bizonyított kutatás alapján a dakota nyelv valójában ősmagyar (ezt Orbán Viktor is valószínűleg tudja, ezért idéz dakota bölcsességeket:))..
De amit ma Móricz János kutatásairól olvastam, hogy valójában az inkák is magyarok..és hogy a csimu nyelv tulajdonképp az ősmagyar..felülmúl minden képzeletet..
Kedves magyar testvéreim, rengetegen vagyunk a Föld köldökén, odahaza, Európa szívében, és itt a nagy Amerika közepén, csimu, dakota, indián, magyar szívünkkel..
Már nem is tudom, mit gondoljak..Mindenesetre halvány remény..talán tényleg indián vagyok? :-)

2008. január 5., szombat

Trabant- A Nap az apa

Ha hatalmadat érezvén egy körmöt levágatsz
és akaratán kívül egy szőke nőt a táncba hívsz.
De egy másik napon egy mikrobuszból intő
hivatalnok látása miatt beteg szíved
majdnem a sírba visz.
De a hatalmat gúnyolod és senki nincs,
aki erősebbnek látszana nálad.
Minden mondatra emlékszel
és minden mondatod telitalálat.

Óriás szívedet derűs mosollyal
a világra büszkén megnyitod
jókor reggel a szemedet is,
keveset alszik negyven fele az ember.
Rekeszes táskádat degeszre tömve
rohansz egy átkozott hivatalba,
Nagy tudásoddal és a régi tekintélyeddel,
Mert az idő halad, gyorsan szaladsz,
felelősséged biztos tudatában,
De egy másik napon rettegve gondolsz
mindarra, ami van és rettegve ülsz otthon a szobádban.
Mert az idő halad, otthon maradsz,
vagy sört öntesz a pezsgőbe egy éjjeli kocsmában.
Lüktető agyadat görccsel, haraggal és indulattal
rövidre zárva.

Ha harc, hadd legyen harc, megduplázod az
összes tétet
És tévedhetetlenül bizonyos vagy abban,
hogy elvesztetted az egészet.
Derűre ború, borúra háború,
most elküldték Kantot a fenébe,
Így kezdődött el a világ vége.

Szétszaladt bárányok között tüzet okádva
halkan emelkedik a szekér,
Illés még éppen odaér.
Jákob egy hatalmas létrával szintén arra szalad,
Vigyáz, nehogy lemaradjanak.
De hiába lángol, mégsem ég el a fenyér,
Nagy csendben vár és hallgat a szél.

A mozdulatlan tájban minden áll csak a kastély
inog, miközben felrepül.
A lemaradt szentek helyett Te ülsz benn
egyedül.
Nyilam kilövöm, repülök át mind a száz szobán,
A százegyediken kendőt hímzel a szófán.

Élnek a kövek mert bennük is erő szalad
Gyémánt hegyen ég el a fény.
A kövek szikráznak és te látod,
Autók ajtaját tépi le a szél.

Tér és idő találkozása, Szellem és anyag elegye
- ez vagyok.
Minden szétdől és közben ropog.
Ahol én járok, áram ívek.
Egyhelyben állok és minden forog,
Nyomomban vannak a detektorok.

A Nap az apa, a Nap az én,
Ez érzéki látomás.
Ott áll egyedül Ezékiel,
Milyen hosszú villanás.
Nagy mágus, átlépted a határt
Sasként csaptam le rád.

Ez lesz az a nap, ha ez az az év,
A legutolsó állomás,
Hagyd el a vizet, hajód repül,
Tejfehér köd száll le rád,
Átváltozol és átváltozott a táj,
Megváltozott örökre már.

A macska elkapott egy madarat és a bokorba
szaladt vele, egy másik madár csivitelt a fán.
A hídra (nekem háttal) egy hangos autó fordult
éppen és a Hold majdnem a szemembe tűzött
volna, de lámpák alá értem én, talán ekkor tért
belém vissza ismét a remény.

2008. január 4., péntek

Hamvas Béla- Az ágy

Aldous Huxley kiszámította, hogy a csend köre évenként tizenhárom és fél kilométerrel szűkül. Már nincs messze az az idő, szól, amikor a csend a földről tökéletesen eltűnik. Boldog lesz, akinek néha sikerül a Himalájában, vagy az óceánon félórás megnyugvásban részesülni. A meghittség köre egyre kisebb. Az aranykorban az volt az öröm, hogy az egész föld intim volt, mint a gyümölcsös. Ezért hívta az aranykort a Thora édenkertnek. Később voltak uralkodók, akik megkísérelték, hogy birodalmukban a paradicsomi békét megőrizzék. A kínai Jü volt ilyen császár, és minden bizonnyal Echnaton fáraó. A különös, hogy az aranykori intimitás eltűnésének arányában az emberi lét is megzavarodott. Mintha a béke és a csend között valami eddig nem tudatosított összefüggés lenne. Nem tudni pontosan, hogy a kör milyen mértékben vált egyre szorosabbá. Még nemrég volt néhány földesúri birtok, aztán csak tanya, kastély, vagy virágoskert, vadászlak az erdő közepén, vagy világítótorony a szirten. Voltak, akik legalább kis szobájukat akarták megmenteni. A meghittség utolsó állomása az ágy. A paradicsomból ez maradt. Az ember a földről kiüldözte önmagát, de ez a kis hely még a kuckóban, ahová elbújhat egy cseppet aranykorából élni, ha kint zúg is a motor, a szomszédban vinnyog a rádió, belül a zaklatottság nem simult el, az óra mindig ketyeg, és a lelkiismeret háborog, de bevonhatja magát e különös burokkal, a párnára dőlhet, mint egykor nyári délután az árnyékban fejét a tigris hasára hajtotta az illatos fügefa alatt.

Életünk koordináta-rendszere az oszlop és az ágy. Az oszlop az út fölfelé, hajthatatlanul fölfelé, az ébrenlét és az éberség és a tudat és a nappal. Az oszlop tartja az eget a földön, vagy ami ugyanaz, a földet az égen. Gondolkozni annyi, mint merőlegesnek lenni és a földet az éggel összekötni. Ágyban lenni annyi, mint vízszintesnek lenni, aludni és megnyugodni a kiegyenlítődésben. Visszabújni az éjszakába, az anyába, ahonnan származott, minden reggel megszületni, oszloppá lenni és este abban a metamorfózisban, amelynél nincsen természetesebb és rejtélyesebb, újra vízszintessé lenni. Oszlop annyi, mint individuum, ágy annyi, mint elolvadni a közösben. Házastársakban, amikor egy ágyban alszanak, az esszenciák kicserélődnek, férfi és nő egymást áthatja (inkvalálnak, mint Böhme mondja), az együttalvásban válnak egyre hasonlóbbakká, vagyis egyre egyénibbé, ahogy Saint-Martain írja: az egyesülésben elhatárolódni és az elhatárolódásban egyesülni, distinguer pour unir. Az ember, ha éjszaka felébred, nem is tud különbséget tenni önmaga, és aközött, akivel alszik.

Semmi sem érthetőbb, mint a gond, amivel az ember az ágyat megalkotta, ahogy föléje védelmet épített, mert a ház az ágy héja, ahogy évezredeken át kigondolta a rugót, a matracot, letakarta fehér lepedővel, fosztott lúdtollból készült párnát helyezett el rajta, paplant vagy takarót vagy dunyhát, és nincs érthetőbb, mint a kultusz, amivel az ágyneműt mossák és mángorolják és vasalják, reggel az ablakba teszik a napra és a szélbe. A világ rupaloka, mint a hinduk mondják, a hely, ahol a dolgok vannak. De ha az ember a házba lép, rögtön tudja, az ottlakók az aranykorral milyen viszonyban állnak. A házak és a lakások többségben olyanok, hogy le sem lehet ülni, egyetlen meghitt hely sincs, van itt divat, hencegés, higiéné, csak meghittség nincs. Az ágy eltűnt, csak a fekhely maradt, nem lehet sem nászt tartani, sem szülni, sem meghalni. Az alvásból a biológiai aktus maradt. Intimitás nélkül élünk, a lakás szállás, otthon lenni szentimentalizmus. Kajüt-egzisztenciák, úton vagyunk, de senki sem tudja, hová megy, és nincs utazás, csak közlekedés. Az utcán alszunk, és a kirakatablakon a függönyt valószínűleg csak álszeméremből húzzuk össze.

2008. január 3., csütörtök

Kis összefoglalás az inka kultúráról

Peru északi részétõl Chile határáig, a tengerparton és az Andok hegyei között - fekvő területet kecsua indián népek lakták, amelyek Kr. u. 1200 körül a Titicaca tó környékén fejlett civilizációt teremtettek. Bár a mítikus hagyomány egy korábbi vallási világ emlékét is õrzi, maga az inka birodalom és vallása akkor született meg, amikor a félig legendás király és félisten, Manco Capac megteremtette a naptisztelet szellemében szervezett országát. Az inka vallási világ alapeszméje a napisten, Inti tisztelete, akit a birodalom távoli vidékein más-más alakban és néven is imádnak. Magának a birodalomnak a teokratikus gondolat volt a szervezõelve: az 'inka', mint istenkirály a Nap földi másaként vagy gyermekeként uralkodik népén, az istenek teremtõ és kormányzó világában pedig hasonló szigorú hierarchia érvényesül. Van az inka birodalom vallási életében egy titokzatos, elvont, teremtõ isten is: Virachocha az, az 'Égi Atya', akit a viharos tenger hullámaival azonosítanak. A késõi mitológiai spekuláció szerint az õ fia Inti napisten; míg neki gyakorlatilag csak mitológiája van, kultusza pedig nincsen, addig a napimádat az egész birodalom vallási életének alapja. Virachocha teremtõ Úr: a világot kezdetben óriásokkal népesítette be, majd azokat elpusztítva megalkotta az embert, az eget és a szivárványt, mint a világ legfontosabb 'szereplõit'.

A tenger- és égistenek állnak tehát a pantheon élén, a föld porából teremtett ember rendeltetése pedig pusztán annyi, hogy engedelmeskedjen az uralkodónak, mint földi istennek, szertartásaiban pedig szolgáljon az égi isteneknek. Igen jellegzetes, hogy az Andok terméketlen vidékén élõ kecsua nép vallási világában a termékenység- és vegetáció-kultuszok jelentõsége csekély: sokkal fontosabb azoknak az asztrális és természeti erõknek a kultusza, amelyek - 'kozmikus értelemben' - megszabják az emberi élet lehetõségeit egy kietlen és zord világban. A világ 'huacák', szellemi lények sokaságának az otthona: fák, források, kövek válnak isteni erõk hordozójává ebben a vallási szemléletben. Védõszelleme van az egyes törzseknek, nemzetségeknek, sõt az uralkodók mumifikált tetemének is, az ég és a föld, a villámlás, a mennydörgés és a földrengés pedig mindent áthat és életre, termékenységre serkenti a világot. Az inka felfogásban kétféle túlvilág van: az egyik a napisten világa, amely meleg és fényes, a másik viszont a hideg, a fagy, a sötétség birodalma. A túlvilági élet a földi élet folytatása: azt a 'rendet' õrzi, amely a földi világban is érvényesült.

Az inka világ vallási ünnepei a természet, a vegetáció fordulóihoz kapcsolódnak. Az isteneknek bemutatott áldozat étel és ital; igen ritka az állatáldozat, az emberáldozat szokása pedig alig bizonyítható. Az istenek, elsõsorban a napisten tiszteletére az inka világban szentélyeket emeltek, amelyek közül a szent tûz oltalmazására szolgáló templomok a legfontosabbak. A templomok zöme föld alatt van vagy terraszos építmények tetején: minden szakrális építmény létesítésének látható alapelve a napra való tájolás, a nap fényének alkalmas befogadása vagy kizárása. Az inka vallás világa egy tekintetben mindenképpen különleges: mivel e birodalom kultúrája nem alkotott az emberi közlendõ pontos lejegyzésére alkalmas írást, hanem csupán egy egyszerû memóriapótló jelrendszert (kipu-írás), ez a világ egyedüli, kizárólag orálisan létezõ vallási nagykultúrája. Pusztulása is döbbenetes gyorsasággal következett be: a spanyol hódítók néhány év leforgása alatt megsemmisítették a birodalmat, a misszionáriusok évtizedek alatt a hitvilág hagyományát; az inka vallás tartalmáról folklór-anyag és misszionáriusi beszámolók, valamint a tárgyi emlékek alapján van némi tudomásunk.

2008. január 2., szerda

Új hírek az új évben

Január van. 2008. Sajnos, nekem nagy nehézség megjegyezni, hogy épp milyen évet írunk, hány éves vagyok, mert ezek a számok folyton változnak..a tavalyi év sok szempontból mérföldkő volt az életemben, egyik legfontosabb változása pedig az volt, hogy beléptem a harmincasok táborába..épp emiatt könnyű volt megjegyezni, milyen évet is írunk, csak hozzáadtam 1977-hez 30-at..az ideit még nem tudom, miről jegyzem meg...majd gyakorlom.
Úgy tűnik, az idei év sok változással fog szolgálni számunkra- hogy ezek milyen természetűek lesznek, még nem tudom...két nagy horderejű dolog azonban már folyamatban van..
Az egyik egy álom teljesülése- Peru- januárban.
A másik pedig egy kétséges kimenetelű, de érzelmileg annál megalapozottabb döntés, miszerint ez évben hazaköltözünk.
Igyekszem készülni mindkettőre..A perui útra egyelőre edzek, futok, bicózom, mert kétheti gyalogtúra vár majd ránk, két gyerekkel a hátunkon és kétheti cuccal a hátizsákban..A cél viszont annál mesésebb, a Nazca- vonalak, a Titicaca-tó és az úszó sziget, Cusco, az ősi város, Chán Chán és a piramisok, melyek az egyiptomiaknál is régebbiek, és természetesen a korona, Machu Picchu.
Igyekszem egy részletes útitervet írni, képekkel, élménybeszámolóval, hátha sikerül információval és főleg lelkesedéssel feltöltenem a hazaikat, hogy merjenek csak bátran belevágni a kalandtúrákba..akár gyerekekkel is..
A hazatérésre is edzek..főleg lelkileg..asszem a perui út is egyfajta edzés lesz erre:-)...
A jövő évet pedig valahol talán a Badacsonyban töltöm, vagy a Tiszaparton, de cseppet sem bánom, sőt, várom! Szerencsésnek mondhatom magam, hogy néhány évre megadatott, hogy utazhassak, világot lássak..de ha ennek az ellenkezője történik velem Magyarországon..hát az is az én utam..:-)
Ahogy a nóta mondja, "always look on the bright side of life!!!"

Vagy van itt egy másik ide illő:

Eltűnünk, mint az utolsó metró -
Ez egy végtelen kirándulás.
Én igazán nagy csaló vagyok,
de még nem akadt igazán nagy fogás.
Ha úgy tűnik, hogy mindent szabad,
olyan elveszettnek érzed magad:
A válasz örökre kérdés marad,
a kérdés örökre válasz marad.