2008. január 30., szerda

Beavatás-hol a csúcs?

Sokat gondolkoztam a megjegyzéseden, Ismeretlen.
Tulajdonképp ez a célja a blognak- hogy gondolkodni lehessen- együtt, pro és kontra, nem az, hogy saját egoista gondolataimat tegyem közszemlére. (családi fotóimmal együtt)
Az egyik gondolatív, ami eszembe jutott. Mindaz, ahogyn én látom Perut, és mindazt a csodát, ami hozzá kötődik, az én szemüvegem. Egyszer írtam valahol, hogy az igazságnak az okkult felfogás szerint 12 oldala van..ebből egy ember csak egyet képvisel. Ezért gondolom azt, hogy közösségben szabadabb a gondolat- egyszerűen több oldalról világít meg egy dolgot.
Hogy meddig jutottam utamon? Lakóház-szintig vagy csúcsig? Van-e köztünk valaki, aki azt tudja nyugodt szívvel mondani, hogy tudja, mi a csúcs?
Nincsenek szerintem éles szintek..lakóház és felhőkarcoló? Versenyt lehet-e kiírni, ki meddig jutott? Nem hiszem. Minden embernek más útja van, van, akinek a Machu Picchu lakóház, van, akinek csúcs.
Az inkák az egekbe törtek, és azokban az időkben a csúcsra csak beavatottak juthattak fel. Ma már nincsenek szentélyeink..minden profán lett, az ég leköltözött a földre, a Szentek Szentjének kárpitja felhasadt..minden tudás hozzáférhető, csak mi vagyunk vakok ahhoz, hogy észrevegyük..nem hiszünk többé a csodákban..illetve sokan szeretnének, aki kétnapos reiki "beavatástól" hiszik azt, hogy mindent tudnak.
A csúcsra törés tanulás..nehéz, fáradságos..engem erre tanított ez az út..megmászni, nem megijedni a szakadékoktól..lenézni a mélybe és tovább menni, kapaszkodni, lélegezni közben, és észrevenni a millió apró szépséget, mielőtt a Nagy eléd tárul.
Lehet, ez csak lakóház-szint..
De ha az életet minden nap minden nap újabb tudatosságával éled, talán a magad kis csúcsára felkapaszkodhatsz..és mint minden, ez is viszonylagos csúcs..

Nincsenek megjegyzések: