Mostanában -főleg Magyarországon- mindenki politikáról beszél. Nem szeretem a politikát. A szociális kérdések mindig is érdekeltek, a közügyek is, de sajnos szerintem mindez nem igazán hozható össze a mai politákával..merthogy hírből nem arról szól, amiről kellene..
Nem ismerem a politika színterén ugrabugráló színészeket még csak névről sem..Ennek egyik fő oka a fent említett vélekedésem..másik pedig az, hogy kezd az egész játék egy hatalmas óvodai játszótérhez hasonlítani (ezt a hasonlatot Poppertől "csentem"). Továbbmegyek. A mai politika nem arról szól, hogy választott atyáink a Parlamentben üldögélve bennünket érintő, az ország gazdasági-szellemi fellendülését elősegítő ügyeket tárgyalnak. Nem. Amit mi látunk és érzékelünk, az a politikai óvodások labdajátéka. Olyan, mint amikor az ötéves Ferike betöri az ablakot, és nem azt mondja az óvónéninek, hogy "bocsesz, én voltam..", hanem azt, hogy "A múlt héten Viktorka két ablakot is betört! Ja! És megkísérelte felgyújtani az iskolát is!"
És így tovább a végtelenségig..
Ha sikerül bebizonyítanom, hogy a másiknak nincs igaza, vagy valami gusztustalanságot állítok róla, akkor ezzel automatikusan együtt jár, hogy NEKEM igazam van és ÉN nem vagyok gusztustalan..
És persze az ígéretek..Szeretem őket..Úgy mondani valamit, hogy közben tulajdonképpen nem mondunk semmit. Semmit, amit számon lehetne kérni, semmit, amit be kellene tartani.
Egy pihent pillanatomban arra gondoltam, mi lenne, ha az élet egyéb területeire is kivetítenénk ezeket a típusú ígérgetéseket..Hogyan lehet úgy ígérni, hogy aztán ne kérhessenek tőlünk számon semmit? Hogyan lehet úgy beszélni, hogy annak se füle se farka ne legyen? Hogyan hangozna például a házasságeskü? Így?
Házassági eskü
Én, (név) esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök Isten, hogy �*-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. (Ebben a pillanatban, életemnek ebben a stádiumában, azt hiszem, szeretem) Szeretetből (és anyagi valamint egyéb más) érdekből veszem el őt(megyek hozzá**), Isten törvénye szerint feleségül. Hozzá hű leszek,(amíg azt lehetőségeim engedik, amíg olyan fizikai, lelki állapotban leszek, amilyen most vagyok, illetve amíg egyéb külső körülmény erre nem kényszerít) vele megelégszem, (addíg, amíg elképzeléseimnek megfelel) vele szentül élek, (a saját törvényeim szerint) vele tűrök, vele szenvedek, (a magam lehetőségeihez mérten) és őt sem egészségében, sem betegségében, (kivéve a két hétnél tartósabban fennálló betegségeket, a tartós fizikai rosszullétet, drog-és alkoholfüggőséget, egyéb pszichés eredetű állapotváltozásokat) sem boldog, sem boldogtalan állapotában, (kivéve a tartós boldogtalanságot, vagy azt, amely egy hétnél hosszabb ideig áll fenn) holtomig vagy holtáig, (ezen elavult nyelvi formula rendkívül félreérthető, mert allegorikus jelentésű..azt jelenti, ezen testi-lelki állapotom fennáltáig) hitetlenül el nem hagyom, (amennyiben ezt lehetőségeim engedik) hanem teljes életemben hűséges gondviselője(segítőtársa**) leszek. (természetesen a körülményeim függvényében)Isten engem úgy segítsen. Ámen.
2007. december 27., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése