Gondolatok Anyák Napján

Próbálom "leállítani" magam, és nem folyton indiánokról írni, de nehéz lesz. Néhány gondolat jutott az eszembe az előző teremtéstörténettel kapcsolatosan, de ennek már vajmi kevés köze van az indiánokhoz..legyen inkább Anyák Napi gondolat..

Néhányszor a pow wow ideje alatt abbamaradt az éneklés, tánc és dobolás, és néhány öreg indián mesélni kezdett a meséikről, a régesrégi hitvilágukról. Fura volt, mikrofont látni egy tollruhás ember kezében- de hát ez már egy új kultúra a régi csontjain.
Recsegő, reszkető hangon beszélt az öreg, mesélni kezdett arról, hogyan is keletkezett a világ, és mivégre. Aztán egy pillanatra megállt, és jelentőségteljesen végignézett a gyöngyös, sallangos ruhába öltözött asszonyokon, majd folytatta mondókáját. "Ugye tudják, hogy a mi hitünk szerint az Istenek először az asszonyt teremtették? Belőle indul ki minden élet, ezért övezzük különös tisztelettel az asszonyainkat"..
Valahol olvastam, hogy az indiánoknál a férfi testesítette meg a maszkulin erőt, bátorságot, aktivitást, az asszony pedig a szellemit. Szerintem ez olyan szép, mert egyszerre mindkét nem a maga lényegében bontakozhatott ki.
Az inkák Pachamamát, a Földanyát hatalmas tisztelettel övezték, hiszen belőle sarjadt ki az élet, belőle van minden.
Fura, egyszer csak ez a szép egyensúly elkezdett billegni, felborulni, férfiuralommá válni, majd jöttek a harcos feministák, ez sem volt jobb, most pedig a nők furán billegnek egyik oldalról a másikra. Szinglik, kosztümbe bújt maszkulin karrieristák, gyerek-munka-önérvényesítés malmában örlődő túlhajszolt anyák,jajjajj..

Néha magam sem tudom, mi a jó, hol a balansz. Egy Popper-könyvben olvastam egy kis anekdotát egy tündöklően tehetséges zenészről. Húszas éveiben férjhez ment, gyerekeket szült. Majd, mivel jó anya szeretett volna lenni, egyre kevesebb fellépést vállalt, minek következtében egy idő után már csak apró vidéki kultúrházakban lépett fel. A gyerek-hivatás malmában felörlődött végül a házassága is, ő maga pedig így fogalmazta meg kudarcait: "Ez lett belőlem. Csapnivaló zenész lettem, rossz feleség és anya." No, hol a balansz?

Nem tudom, mi a gyógyszer, de azt is látom, mennyi zűrzavar van a világban, mennyire jó lenne valami ösztönös "tudás" a világ dolgairól a folytonos értelmi-anyagias helyett.

Szabó Judit így ír Sophia című könyvében a női energiákról:
"Az légy, aki vagy! Ebben foglalhatjuk össze a Nagy Ősanya spirituális tanítását..Amikor életünk válságba kerül, és egy kietlen sivatagban érezzük magunkat, ahol nem látjuk a kifelé vezető utat, akkor befelé figyeljünk..Mindannyiunknak sokféle álarca van, ami mind idegen valódi egyéniségünktől, de ezt csak akkor vesszük észre, amikor már levetettük őket. Addig abban az illúzióban éltünk, hogy ez a szépen kifestett kép én vagyok. Az élet nagy válságai megtanítanak arra, kik is vagyunk valójában. Az őszinteség sokszor fáj, de nagy gyógyító ereje van. Úgy érzem, ez az érték fájdalmasan hiányzik a mai világból."

No, hát..ideje visszahozni..Boldog Anyák Napját!