Gondolataim a barátságról

Sokat gondolkoztam, mit írjak, írjak-e egyáltalán a blogra a barátságról.(amolyan néptanító-módra hangoznék, pedig asszem ez elég távol áll tőlem)
Tulajdonképpen azért csináltam ezt az oldalt, mert a barátaimnak, rokonaimnak akartam valamiféle életjelet küldeni magunkról. Nem vagyok egy nagy levélíró- mert nem tudok hétköznapi dolgokról írni, hosszasan, mindenkinek, nem szeretek negatívumokról sem beszámolni, küzdelmekről. Elkezdtem hát feltölteni a képeinket, élményeinket ide, azokat a pozitív pillanatokat, amelyeket az ember csak a barátaival oszt meg- ha vannak, ha mellette vannak. Valahogy virtuálisan így próbáltam Veletek kapcsolatban maradni. Persze semmi sem pótolja a személyes találkozásokat,beszélgetéseket, a személyes hangvételű leveleket..
És hogy mit jelent számomra a barátság? Ma rengeteget gondolkoztam róla. Az ember a rokonait nem válogathatja meg, őket "készen kapja" és szereti, elfogadja és törődik velük..a barátait már maga választja, és nem azért marad mellettük, mert vérségi vagy más érdekkapcsolat összefűzi őket, hanem azért, mert teljesen önzetlenül tud adni és kapni..nincs szükség magyarázatokra, nincs szükség arra, hogy állandóan vibráló kapcsolatban legyenek..ha valaki a barátom, azzal évek múltán is fel tudom venni a fonalat, ott, ahol abbamaradt..nem vádolom, kérdezem, faggatom, őszintén adok magamból és őszintén örülök annak az időnek, amit egymással töltünk el, akkor is, ha kevésnek érzem. Tudok vele sírni és tudok vele örülni, de nem fontos minden könnyemről tudjon, és nem várom el, hogy minden öröméről értesítsen. Vannak mélypontok, amikor úgy érzi az ember, hogy egy barátságnak vége..vagy újjászületik ilyenkor, vagy meghal..
Szerencsés vagyok, mert sok olyan emberrel találkoztam, akik adtak nekem magukból, és akkor is örülök, ha ők csak hébe-hóba jelentkeznek vagy kapcsolódnak bele az életembe. A kapcsolatunk minőségét nem hiszem, hogy az együtt eltöltött idő mértéke vagy a levelek száma befolyásolná.
Végezetül köszönöm a rokonaimnak, hogy elviselnek olyannak, amilyen vagyok (mert nincs is más választásuk szegényeknek:-)), és a barátaimnak, hogy úgy szeretnek, amilyen vagyok.

Egy idézet pedig Kahlil Gibran-tól (A próféta):

És egy ifjú ezt mondta: Beszélj nekünk a Barátságról.
És ő válaszolt, és ezt mondta:
A te barátod a válasz a szükségedre.
Ő a te földed, melyen szeretetet vetsz, és háládatosságot aratsz.
És ő a te asztalod és a te tűzhelyed.
Mert éhesen mégy hozzá, és békéért keresed fel őt.
Amikor barátod szól hozzád, saját elmédben nem félsz az "igen"-től,
s nem fojtod vissza a "nem"-et.
És amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá.
Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény szavak
nélkül születik, közös és kimondatlan örömmel.
Mikor barátodtól elválsz, nem bánkódol.
Mert amit benne legjobban szeretsz, a távollétében világosabbá válhat,
miként a hegymászó is jobban látja a hegyet a síkságról.
És ne légyen a barátságnak célja más, mint a lélek elmélyülése.
Mert a szeretet, ha egyébre is törekszik, mint önnön rejtelmének
felfedésére, nem szeretet immár, hanem kivetett háló, melyben csak a
silány akad fenn.
És ami benned a legjobb, légyen az a te barátodé.
Ha ismeri tengered apályait, hadd ismerje meg a dagályt is.
Mert mi a te barátod, ha csupán az unalom óráján keresed fel őt?
Keresd fel őt az élet óráján is.
Mert segíthet ő a szükségben, de ürességedet ki nem töltheti.
És a barátság édességében légyen nevetés és az örömök megosztása.
Mert az apró örömök harmatában a szív megtalálja hajnalát, és
felfrissül.