Mivel meglehetősen közel van hozzánk, többször sikerült eljutnunk ide- és minden bizonnyal hazautazásunk előtt még legalább egyszer felkeressük a Windy City-t (Szeles Város). Azért kapta becenevét, mert a Michigan-tó felől szinte mindig jut légáramlat a város belterületére, de azért is, mert itt mindig friss szelek fújdogálnak.
Nagyon, nagyon "amerikai", a rengeteg felhőkarcoló között az ember egészen kicsinek érzi magát, és első látásra olyan szorongató.. Impozáns, elegáns, ugyanakkor félelmetesen technokrata stílusa van, ami valahogy idegenszerűvé teszi a várost, különösen első alkalommal.
Aztán rá lehet érezni az ízére..az egyedi szépségekre..az üvegpalotákon megcsillanó napfényre, a felhőkarcolók egymásban tükröződő képére, a kulturális sokszínűségre, Picasso "Izéjére", ami egészen megkapó módon fejezi ki a város szellemiségét, Chagall monumentális mozaikján megfigyelhető csodálatos részletekre, a felnyitható hidak és a magasvasút futurisztikus élményére, a Sears Tower tetejéről elénk táruló impozáns látványra, a cseppet sem olasz, de mégis finom híres vastag tésztájú pizzára, a Michigan-tó kékségére, a ringatózó hajók fehérségére, és, és, és..még sorolhatnám..
Megszerettük...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése