"Rebirth"

Nem, nem felejtettem el magyarul, csak valahogy ez a szó számomra hűebben érzékelteti azt a testi-lelki újjászületést, ami végbement bennem..
Hosszú idő óta vajúdtam, kell-e blog vagy sem, egyáltalán írjak-e magamról-magunkról többé..és ha igen, mit? Mi az, ami a fizikai valóságon túl megosztandó vagy megosztásra érdemes? Mi az, ami a "világ" elé közszemlére tárva elindít belső folyamatokat, oldásokat és oldódásokat, s nem az elme egyszerű csacsogása, felesleges kitárulkozás?
S mert egy morzsában benne vagyon az egész kenyér maga, s cseppben a tenger, és félszóban a teljes igazság, úgy próbáltam én is elmémben és szívemben kutatni a súlyos szavak után, melyek mindenkinek mást, ám az igazság egy különálló, hiteles aspektusait képviselik.
S rájöttem, az élet csupa közhely, ám már nem látunk mögéjük, s nem látjuk meg a szépségben megbúvó nagyságokat, az egyszerűben a bonyolultat. Bonyolultat keresünk, s lesüllyedünk az egyszerű szintjére, filléres misztikával, bő lére eresztett, számunkra súlyosnak hitt, ámde annál felületesebb mondandóval siklunk el az igazán fontos dolgok mellett.
Ki vagyok? És hová tartok?
Talán ez a legfontosabb két kérdés. Két egyszerű válasz létezik erre, a sok szó helyett..és erre a hosszú labirintusban, számos mellékvágányon át kavarogva mindenki maga jön rá, s csap a homlokára majd..hogy pofonegyszerű az Élet. Mivégre hát az a sok szó?
Ugye? Be is fejezem. Aztán elolvasom, mit is zagyváltam ide össze, mert már nem tudom. Mert nem is tudtam, mit fogok ide írni. Ja, épp erről írtam? Jó tükör. Jó rálépni. Reccs!