..nem kezdi újra meg újra előlről ugyanazt a harcot- főleg, ha régóta nem történik sem előretörés, sem visszavonulás.
Ha a harc megreked egy stádiumban, megérti, hogy le kell ülnie az ellenféllel, és fegyverszünetet kell kötnie vele: eleget forgatták a kardot, most meg kell próbálniuk megérteni egymást.
Ez a lépés méltóságteljes és nem gyáva. Ha az erők egyensúlyba kerülnek, stratégiát kell váltani.
Miután a harcosok békét kötöttek, hazatérnek. Nem kell bizonyítaniuk senkinek semmit: Megvívták a Jó Harcot, és megőrizték a hitüket. MIndeketten tettek enegedményeket a a másiknak, ezzel elsajátították a tárgyalás művészetét.
(Paulo Coelho)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
...és a harcosok ezáltal megszűnnek harcosok lenni. Átöltöznek a világ által rájuk szabott ruhába, megszokják, megszeretik , pedig az folyamatosan változik. A harcosok képlékennyé válnak, és elolvadnak a világban...
Talán igen, átöltöznek egy másik ruhába. Ezt a ruhát meg is szerethetik. Ám azt hiszem, ha valaki a fény harcosa, elolvad ugyan a világban, hogy fényt szórjon szét maga körül, ám nem felejti el ugyanakkor, miért is kapta a kezébe a lámpást, amivel mások fényét meggyújtogathatja. A magányos és világtól elvonult harcos az egónak él- ha elvegyül a világban, és csendesen vívja a küzdelmet a sötétségben, azáltal az örök fény szikráit szórja szét.
Megjegyzés küldése