Április 1. Rick Astley-vel és A.E. Bizottsággal

Szegény, szegény Rick Astley, ő lett április bolondja a Youtube-on..szinte bárhová kattintottál ma, Ő énekelt..Never gonna give you up..
Elgondolkodtam rajta, elnézve a kis videoklipet, mekkora sláger volt az én iskolás éveimben ez a kis vörös hajú, érdekes hangú táncoslábú fiú, Colombo- féle ballonkabátban, amint arról énekel, mennyire szereti választottját, akit sohasem bántana meg..Dala mozgásba hozza a szőke hajú táncoslányokat, akik olyan gyors ütemben pörögnek az üres étteremben éneklő Astley-vel (kritika lenne, hogy kiürült az étterem?), hogy komolyan elgondolkodtató, mikor szédülnek le a dobogóról. Csábosan riszálják kerek feneküket, ám Astley-t mindez hidegen hagyja, hiszen szíve választottjához szól a régimódi mikrofon mögül..A bárban poharakat törölgető fekete pultost szintén megigézi a dalból sugárzó egyszerű boldogság, és vad táncba fog, először a koszos poharakkal, majd a porronggyal, végül átszellemülten átugorja a bárpultot, és Rick táncos csapatához csatlakozik..

Azon gondolkodtam, milyen egyszerű is az élet..miért is bonyolítjuk a dolgainkat Bizottság-féle szerelmekkel? "Mámegint itt van a szerelem..mámegint izzad a tenyerem..köpni kell..pfűj..köpni kell.."
Olyan egyszerűen lehetne táncikálni Rick csapatában..

No és mi a művészet? "Reszket a bokor, mert madárka szállott rá", vagy "Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz. Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság, vagy majdnem az."...
Melyik az igazabb, amelyik lelkünk legmélyebb mélyéből szól, vagy amelyik a felszínen maradt életünk optimista mosolyát tükrözi?