Nem kis erőfeszítés árán, de létrehoztam Nektek ezt a blogot..
Csak, hogy tudjátok, mire vagyok képes Értetek:D
Egyelőre még tök hülye vagyok blogszerkesztés- ügyben, de majd belejövök..a kommentárokkal így csak csínján..ha egyáltalán el tudom olvasni majd őket..

No...miért?
Azért...mert folyton csak piszkáltok, hogy nem írok, meg nem eleget, meg nem küldök képeket...
Így a személyes kis szurkálások mellé létrehoztam egy nagy, közös olvasztótégelyt..igyekszem frissíteni, képekkel feltölteni..

És miért ez a címe?
Mert sok szempontból kötődöm Csarodához, ami egy kis falu a Beregben. Van ott egy csodaszép középkori templom, ami időtlen idők óta a kedvencem. Aztán van ott még egy szobor is, egy hatalmas angyallal- néha jól érzem magam, ha ránézek. Van ott egy pici kis tájház is, csupa olyan régi tárggyal, amelyekért rajongok. Lakik a közelben egy elvarázsolt herceg is szerintem, csak a táltos paripájára vár- ez utóbbi már csak a mesekedvelők számára került bele a történetbe..
És hogy kerülnek Csarodára alligátorok? A Csaronda patak partján álldogáltunk nem is olyan rég újra megkerült gimnáziumi osztálytársammal, Vajas Gabival- akiről még lesz kép itt a blogon, és akit úgy, ahogy van imádok!- és tizenéves idióta kamaszok módjára, teli szájjal röhögtünk- igazából nem tudom, min..
Gabi kitalálta, hogy a patakban alligátorok élnek, mégpedig egy igazán különös faj..Van közöttük vándorló és telelő fajta is, repülő és négylábú..És egy teljes napon keresztül szőttük a történetet.. szó esett a csarodai alligátorok föld alatti ténykedéséről, az ukrán határon át történő árucsempészésről, a bárány- ügynökök szerepéről..
Mindenesetre életem egyik céljává vált, hogy egyszer még létrehozok egy alligátorfarmot, Csarodán..
Íme, ezért a cím..