Halloween
Ha egy kicsit visszamegyünk a történelembe, akkor All Hallows Eve, azaz Mindenszentek ünnepéről van szó, melyet az ősi kelta, driuda papok ünnepeltek először, ír és skót vidéken. Nyilván a bevándorlók honosították meg itt ezt az ünnepet. Az ősi ünnep egyébként egyszerre tiszteleg a Napisten,vagyis az Élet és a Holtak Ura előtt. Én a lényegét leginkább abban érzem, hogy nem a halál múlandósága felett meditálnak, hanem az életbe vetett hitük az erősebb. Egyébként Indiában a holtak ünnepe szintén ilyen, megemlékeznek a halálról is, ám leginkább a feltámadást és az újjászületést ünneplik.
Optimista hozáállás...szemben a sírós Halottak Napjával.
Az amerikaiak életszeretete egyébként határtalan, a Halottak Napja náluk az egyik legnagyobb buli az évben. Elképesztő módon kidekorálják a házaikat, világító, ijesztő szellemeket, boszorkányokat, sírköveket aggatnak mindenhová, vannak, akik szabad bejárást adnak a házukba, amit hasonló módon díszítenek fel. Szokás ilyenkor beöltözni mindenféle kosztümbe, a nyerő természetesen a minél gusztustalanabbul kidekorált, véres, lerohadt arcú, groteszk, torz alak. Vannak, akik Halloween-party-t adnak, vagy Hounted House-t csinálnak, azaz kísértetházat, minél ijesztőbb effektekkel. Közel a lakóparkunkhoz egy családi ház kertjében láttunk egy ilyet.
A gyerekeknek hatalmas élmény, mivel Halloween estéjén kosztümbe öltözve kopogtatnak az ajtókon, és "Trick or treat" felkiáltásukra csokit, édességet kapnak. Mi több zsákkal szereztünk be a fogmanók örömére. Szerintem ennek a szokásnak az eredete arra az ősi áldozatbemutatásra vezethető vissza, amikor a Holtak szellemét ajándékokkal halmozták el a hosszú élet reményében. (szó szerint egyébként a felhívás azt jelenti, adj finomságot, vagy megtréfállak/megijesztelek)
Az egyik legnagyobb szimbóluma az ünnepnek a kivájt tök, vagyis a Jack-lámpás. Célja, hogy elijessze az ártó démonokat, és a hazatérő lelkeknek utat mutasson hazafelé.
A másik kedvenc halálünnepem a mexikói Dia del los muertos- még ennél is vidámabb...cukorkából készült halálfejeket esznek, virággal, zenével, fesztivállal ünnepelnek. Minden család kis házi oltárt állít fel a kedves elhunytnak, amely mellett nem sírnak, hanem vigadnak, örömmel emlékeznek rájuk. A temetőbe kimenve gyertyákat, oltárt, ennivalót visznek, nemritkán zenélnek a hozzátartozónak.
Kár, hogy mi csak sírni tudunk ezen az ünnepen, jó érzés, ha a halál is lehet a barátod:-)
Ahogy az indiai mese mondja, mivé lenne a világ a hatalmas halálisten, Jáma nélkül? No igen...ő állít a dolgoknak határt és szabja meg a korlátokat- és tiszteli legjobban az Életet, azzal, hogy elmetszi- hogy más alakban szülessen újjá..
A képen épp sütit sütünk, különböző "ijesztő" alakú linzert készítettünk- cicát, pókot pl.:-)
Volt szellem is..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése