Pusztai pásztor volt, gyermekkora óta,
Őrizte a falut, ki tudja mióta,
Mikor hamadéve egyszercsak
Mit gondolt és mit nem magába,
Kiment furulyástól nagy Amerikába
Túri Balog János.

Itt maradt mezőstül a falu magára,
De kint, talán már a gép vigyáz a nyájra,
Mert a múlt hetekben a falu nagy ámulatára
Csendesen benyitott a községházára
Túri Balog János.

Nosza, közrefogták, vallatóra vették,
Hej debíz a szavát sem igen vehették.
Annyi kiviláglott, hogy ott sem halt éhen.
Sőt ott is vak legény volt a talpán
Túri Balog János.

Csak később derült ki, lassacskán, magától,
Hogy mi hozta vissza nagy Amerikából.
Mert az ebadtát is! A csillagos égen
A Göncöl szekerét hiába kereste
Túri Balog János.

A Göncöl szekerét, a Fiastyúkunkat,
S a többi drága magyar csillagunkat,
Hosszú éjszakákon, a könnyein át is,
Sehol sem találta.
Ezért jött hát vissza szép Magyarországra
Túri Balog János.