2008. július 15., kedd

Akkor kezdjünk búcsúzkodni...




Először Andiéktól..
Már 3 éve ismerjük egymást, mindkét családba született azóta egy-egy kisember. Andi Te voltál a "dúlám", amikor Abigél született- előbb értél ide, mint a bábák, aztán olyan gyorsan történt minden, hogy itt is ragadtál.
Voltunk együtt sokat, ettünk, könyvtáraztunk, babáztunk együtt- és főleg sok egyébként magányra ítélt percet töltöttünk együtt.
Mióta ismerünk Benneteket, Anna Kittihajat akar, és volt idő, mikor még ki sem tudta mondani Bálint nevét, de őt kérte tőlem egész nap.
Azóta csinálom zabpehellyel a túrógombócot, mióta ismerlek, és kiderítettem végre a zabpelyhes süti receptjét is- az is finom.
Megtudtam a könyvedből, milyen bonyolult elegye vagyok a melenakolikus és a flegmatikus típusnak, bár azóta sem ismerem jobban magam, szóval, a fejlődésnek még csak a kezdetén állok.
Rádöbbentem, ha fúvós zenekar játssza, nincs is rossz zenéje a Star Wars-nak.
Elnézve a gyerekeidet, boldog vagyok, hogy ezidáig nem ültettem le őket a TV képernyője elé, és remélem, ezután is lesz bennem elég türelem, hogy ne tegyem. Bár a türelem-díjas nálam abszolút Te vagy, Andi!
Örülök, hogy volt 3 év, amit "együtt" tölthettünk..
..és ha egyszer mégis visszajövünk, akkor remélem, lesz újabb 3!

Nincsenek megjegyzések: