2008. július 8., kedd

Álom és realitás

A napokban sok dolog történt. Többnyire olyanok, amelyek fenekestől forgatják fel az ember életét, és helyezik új alapokra nemcsak lelkileg, de fizikailag is..nem tudok és nem is akarok ezekről írni, de az igazsághoz tartoznak- ezért nem tudok úgy írni a blogra, mintha nem lebegnének a levegőben nehézségek és feladatok.
Azt hittem a kezdeti napok álomszerű fátyola után,hogy most jönnek majd a jósálmok. Jósálom volt persze az előző bejegyzés, de pár napja már csak ürességre emlékszem.
Felébredek, és mintha nem is álmodtam volna, azaz nagyon is, mert még kótyagos a fejem mindentől- ugyanakkor egyetlen részlet, egyetlen érzés, egyetlen gondolat sem világos, papírra vethető.
Sokszor azon gondolkodom,hogy a világosság előtt kell egy nagy adag sötétség a léleknek,hogy látni merjen és tudjon, vagy csak elveszítettem a fonalat?

5 megjegyzés:

gemelcsi írta...

Azt hiszem, hogy mindenképp szükség van a sötétre a zavarra a bizonytalanságra, hogy aztán megújult erővel, tisztán tudjunk látni.
nagyon sok erőt, kitartást kívánok az elkövetkezendő időkre, mert mindazon felül amit a közvetlen közelünkben érzünk, a tágabb világ is meg van zavarodva. Hogy hogy jövünk ki ebből a zavarból rajtunk áll.

Névtelen írta...

Szia Noemi,
egy ideje olvasgatom a másik blogodat es az álomnapló kapcsán jottem át ide.
Velem az törtent, hogy mióta elgondoltam az lomnapló írást jönnek, egyre jönnek a nyugtalanító, néha nyomasztó álmok.
Gondolkoztam miért lehet, felszakadt valami? az azelőtti "nyugis" álomtalan suppedésből. Én ezt a mostanit érzem sötétségnek ijesztő, hogy úgy tünik nagyon szembe kell nézzek dolgokkal.
Érdekes volt most ezt olvasni nálad, kérdezni akartam, de inkabb csak kivanom, hogy kitisztuljon a kép.
Meda

Noémi írta...

Azt hiszem, Melinda, amit most megfogalmaztál, azt érzem magamhoz nagyon közel. Csak a zűrzavarból lehet rendet teremteni, csak a káoszból lesz teremtés.
Közben kérdés, mennyire kell lemerülni a pokol fenekére?
Meda, nem tudom..de az ijesztő álmok nem mnidig ijesztő tartalmúak, egyre inkább azt érzem,hogy a bennünk levő kreatív "fenevad" termékei, melyre ugyanúgy szükség van, mint a harmonikus felünkre.

ZuZu manó és Szilda írta...

megijeszt ez a mélység, amit most boncolgatunk itt veled magunkban Noémi, de általában jó vég van ha letküzdöm egy egy félelmemet. A szándék már erre is megvan, de még nem merem meglépni, de már koncentrálok...

Noémi írta...

Azt hiszem, a mélység mindenkit riaszt, de vonz is..Amikor Mexikóban álltunk a Nap piramis tetején, Anna felkiáltott, hogy "Ugorjunk le!"..és bennem is volt egy nagyfokú vágy az ugrásra- ugyanakkor persze a realitás biztos talaján állnék. Időről időre azonban fel kell menni valami magas hegyre és le kell nézni a szakadékba, egész mélyre, azt hiszem. Hogy ez sok szempontból szédítő, az igaz. Veszélyes is..mégis néha kell egy másfajta nézőpont, hogy értékelni tudjuk vagy magunk mögött tudjuk hagyni azt, ami "alul" van.