A nagy álom

(Az idézetek Robert Moss Tudatos álmodás című könyvéből valók.)

Korábban írtam a "nagy álom"-ról, azaz az igazán nagy jelentőséggel bíró álomról. Mióta ezt láttam, nem emlékszem az álmaimra, sem részletekre, sem pedig hangulatokra. Valamiféle szünet állt be bennem, úgy érzem, fel kell dolgoznom, meg kell emésztenem valamit. Érdekes, mert kevés részletére emlékszem, mégis óriási jelentőségűnek érzem.

Mit mondanak erről az irokézek?
"A hagyományos irokéz felfogás értelmében az álom egészen más, mint amit a nyugati társadalmakban élő emberek többsége-legalábbis mostanáig- gondolt róla. Szerintük a "nagy álmok" kétféleképpen érkezhetnek. Egyik esetben alvás közben, amikor az álmodó kiszabadul a testéből, megszabadul idő- és térbeli korlátaitól. Az álomlélek messzire elkószálhat szabadon, ellátogathat a jövőbe és a múltba, az alvó testtől távol eső helyekre mehet, bejárhatja az ember számára rejtett létsíkokat, azokban szellemekkel és ősökkel találkozhat. Másik eshetőség, amikor az álmodót látogatja meg szellemlény, aki bármilyen alakot magára ölthet- felveheti valamely elhunyt rokon alakját, megjelenhet madár, állat vagy isten képében, akár még földönkívüliként is, ha neki úgy tetszik.
Tehát az irokéz szempontból "nagy álomnak" tekintett jelenség részben az álmodás idején megélt testen kívüli élmény (ami úgy néz ki, széles körben ismert, természetes jelenség, és alighanem mindenkivel megesik, akár emlékszik rá ébredés után az ember, akár nem). Amikor érdekes vendég érkezik hozzánk álmunkban, előfordulhat, hogy egy másik álmodó jön el hozzánk, aki (testen kívüli alakban) éppen a mindenségben barangol. Ám az sem kizárt, hogy a mi fizikailag érzékelhető világunk síkján kívüli lény látogat meg.
A "nagy álom" a tartalmassága és eredete alapján különböztethető meg a jelentéktelenebbektől. Létfontosságú adatokat közöl az álmodó egészségével, fizikai túlélési lehetőségeivel kapcsolatosan. Az álmodót a spirituális tudás mélyére vezetheti, szövetségesként támogatja, illetve életünk igazi céljára emlékezteti."

Szellemlényekkel, testen kívüli utazással nem szembesültem..de valami nagyon mély üzenet érkezett- amit még igyekszem megfejteni, megérteni, vagy hívni szövetségest, újabb álmot, hogy tisztábban lássak.
Talán ezért kaptam most néhány nap amnéziát az álmokban, hogy tovább tudjak haladni..nem tudom..

Álom és realitás

A napokban sok dolog történt. Többnyire olyanok, amelyek fenekestől forgatják fel az ember életét, és helyezik új alapokra nemcsak lelkileg, de fizikailag is..nem tudok és nem is akarok ezekről írni, de az igazsághoz tartoznak- ezért nem tudok úgy írni a blogra, mintha nem lebegnének a levegőben nehézségek és feladatok.
Azt hittem a kezdeti napok álomszerű fátyola után,hogy most jönnek majd a jósálmok. Jósálom volt persze az előző bejegyzés, de pár napja már csak ürességre emlékszem.
Felébredek, és mintha nem is álmodtam volna, azaz nagyon is, mert még kótyagos a fejem mindentől- ugyanakkor egyetlen részlet, egyetlen érzés, egyetlen gondolat sem világos, papírra vethető.
Sokszor azon gondolkodom,hogy a világosság előtt kell egy nagy adag sötétség a léleknek,hogy látni merjen és tudjon, vagy csak elveszítettem a fonalat?

Álomélet

Érdekes, mert ahogyan az ember elkezdi tudatosítani magában, hogy vissza akar emlékezni az álmaira, előbb-utóbb sikerül is neki megtenni.
Tegnapelőtt éjszaka álmodtam. Az irokézek szokták "nagy" álmoknak hívni, amikor valami nagyon fontos üzenet érkezik hozzád- így éreztem én is.
Az üzenet világos, de az utak sokfélék. Gyakran eltöprengek azon, hogy mindenkinek valóban van-e egy előre kijelölt útja, és mindegy, melyik vargabetű is téríti el út közben, végül kilyukad ugyanoda?
Érdekes film volt A nő kétszer. Két szálon fut a cselekmény, egy aprócska esemény dönt el mindent- ám a végeredmény meglepő módon mégis ugyanaz.
Érhetőbben. Lány siet haza a munkából, eléri az utolsó metrót. Hazaér, és rajtakapja a barátját egy másik nővel. Elköltözik, változik, megismerkedik valakivel, szerelmet talál.
Második szál: nem éri el a metrót, a lány időben elpucol a lakásból, nem költözik el, de a kapcsolat idővel megromlik, végül ugyanazzal a pasival ismerkedik meg, mint a fikció előző verziójában.
Sors? Szabad akarat?
Tegnap láttam egy filmet. Nem tudom, hány éve nem láttam akciófilmet, nem érdekelnek. Valami miatt ezt küldték nekem. A címe: Wanted.
Leszámítva a fröcsögő vért...érdekes üzenet volt.
Átlagos srác, neurotikus, nem találja önmagát. Mindenki kihasználja, nem tud nemet mondani, nem tudja, ki is ő valójában, merre tart. Egyik pillanatról a másikra megfordul az élete, egy szervezet különleges feladatra képezi ki. A Sors kezének tartják magukat, azokat az embereket kell megölnie, akiknek a nevét a Sors vetőszéke dobja ki. Úgy érzi, feladatot talált, úgy érzi, a világnak szüksége van rá. Nem látja, hogy tévúton jár, hogy mellékvágányon menetel. Sérül, ütik, keményedik, öl, pusztít, rombolódik ő maga is. Meghal, feléled, vívódik, vérben fürdik.
És az igazság pillanata, amikor minderre rájön, és elpusztítja a maga démonait. Nem akarja többé a Sorsot igazgatni, elfogadja, ki ő, és hova is tart. Mivé vált, mit tett, és tovább él.

Mi volt az álmom? Vér folyt belőlem, belülről. Elborította a lábamat, lecsorgott a lábfejemre. Olyan vér, amikor valaki meghal és valaki újjászületik. Ki hal meg és ki születik újjá? Hol az új gyerek, aki belőlem fogan?

Egy Cherokee reggeli dal..

Álomnapló-miért van erre szükség?

Ha nagyon profánul akarnám megfogalmazni a miértet, azt írnám, azért, mert szüksége van mindenkinek a tudatalattiból a tudatosba emelni mindazt, amit megél, átél- ami a bensőjében van. Ami tudattalan, az mindig irányíthatatlan erő, szorongás, kerülő út formájában tör elő, és inkább épít, mint rombol.
Engem minden kutakodás során szinte megrémít, milyen tágak az emberi határok, mennyi világ lakozik bennünk, mennyi emlék, kötelék, érzelem raktározódott el az elme-lélek poros polcain. Egyszerre csodálatos és egyszerre félelmetes világ önmagunkkal találkozni.
Az álmok hihetetlen erejűek, sokszor azon gondolkodom, valószínűleg ezért nem emlékszünk nagy részükre- túl intenzív, túl sok lenne befogadni, megemészteni.
Mert persze egy éjszaka alatt álmodunk, többször is, ha emlékszünk rá, ha nem. Becslések szerint életünkben legalább 6-7 évet álmodással töltünk!!
A tudattalan tájain való barangolás pedig csak a kezdet..
Az indiánok úgy tartják, álmunkban közvetlen kapcsolatba kerülünk a szellemekkel, az ő üzeneteik érnek el így hozzánk. A legtöbb törzs ezért készít például álomfogót, amely egy hajlított vessző köré tekert mandalaforma-többnyire egy türkizkő betéttel- és madártollakkal ékesítve, mert úgy tartják, a háló megfogja és távol tartja az álmunkba betörni készülő ártó szellemi lényeket. Nekünk évek óta jó szolgálatot tesz, mert nincsenek rossz álmaink- vagy legalábbis nem emlékszünk rájuk.

A videón egy kis varázslat látható, álomzene csodás képekkel, melyek ugyan néhol a giccs határát súrolják, ám élénken érzékeltetik az álomvilág misztikumát, és..persze az indiánok egyedi világáról is egészen érzékletes képet nyújtanak.

A dal végén egy indián vers olvasható:

If you listen close at night
you will hear the creatures of the dark
all of them sacred-the owl, the crickets, the frogs,
the night birds,
and you will hear beautiful songs,
songs you never heard before.
Listen with your heart.
Never stop listening.

Álommunka

Ma volt az első nap álomnaplóírás-téren.
Érdekes volt megfigyelni, mennyire csalóka az emberi tudatosság és emlékezet.
Amikor félálomban voltam, emlékeztem több éjszakai álomra is. Hangulatra, színekre, részletekre. Amikor felébredtem- illetve felébresztettek a gyerekek-, az álmok nagy része elillant a fejemből, szinte varázsütésre. Valami fátyolos emlékfoszlány úszott bennem, gyorsan a tollért, füzetért nyúltam. És itt jön az újabb amnézia, mert amikor tudattalanból tudatos szintre emelné az ember- azaz leírná-az álmokat, szembetalálkozik egy újabb kapuval. Olyan ez, mint egy szűrő, amin keresztül újabb "információk" ragadnak fenn-és ami lejön, az egyfajta tisztított esszencia, de nem egész.

Az indiánok azt mondják,az álomélet legalább annyira való, mint az ébrenlét. Az enyémet egyelőre még homály fedi.

Egy kis álom-zene a témához..
Szívesen várok hozzászólásokat, ötleteket!

Tudatos álmodás

Régesrég, évekkel ezelőtt elkezdtem írni egy álomnaplót. Akkoriban Freud és Jung álomelemzéseit olvastam, ezek alapján indultam el. Hogy mennyire sikerült megfejteni az álmokat, nem tudom, egy biztos, sokkal tudatosabb volt az éjszaki életem.
Tegnap bukkantam Theo blogjára, és olvastam újra az álmokról. Azon frissiben le is kaptam a polcról Robert Moss Tudatos álmodás című könyvét, egy szép, vörös textilborítású füzetet, és egy tollat. Az ágyam mellé tettem őket, és igyekszem figyelni, naplót készíteni.

Elöljáróban a könyv mottói közül:

"Ha napvilágra hozod, ami benned van,
Amit napvilágra hoztál, az lesz menedéked.
Ha nem hozod napvilágra, ami benned van,
Az fog megsemmisíteni, ami benned rekedt."
Tamás evangéliuma/70

"Akinek már nincs kétsége az útja felől, úgyszólván halott." Jung

Ígérem, beszámolok, hogyan birkózom a feladattal.