Utazások

Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy
viszonylik a mindenséghez, mint egy ruhazseb az élő-testhez.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De
ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat
alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint
csillagtól csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a
térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége
nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a
kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra
falán akkora rést ütött, melyen már kifér.

(Weöres Sándor-A teljesség felé)

Weöres Sándor csúcshoz illő gondolata

...akkor vannak-e csúcsok?...:-)))

Az alkalmatlan kísérő

Aki a teljességet elérni akarja: a legmakacsabb akadék, mely
bogáncsként rácsipeszkedik: a hiúság. A teljességhez tudatosan
közeledő ember kiválónak, felsőbbrendűnek érzi magát. S amíg
felsőbbrendűségi érzése megvan, egyénisége nem bír szétoldódni, hiszen
felsőbb- vagy alsóbb-rendű csak az egyén lehet, a teljességben
nincsenek különbségek. A teljességhez vivő út nem a kiválóaké, hanem
minden külön-levőé: ezen az úton halad valamennyi, ha nem is tud róla.
S ha különbnek érzed magadat azoknál, akik még az út elején vannak, s
magadnál különbnek azokat, akik már célbajutottak: be hagyod csapni
magadat az idő káprázatától; hiszen hogy valaki az út elején, közepén,
vagy végén van-e, csak dátum-különbség.