Hontalan ember

Ezt a kifejezést loptam, azaz plagizáltam.
Kurt Vonnegutnak jelent meg egy könyve ezzel a címmel. Talán az egyik legjobb, azt hiszem, épp az utolsó. Micsoda "véletlen", Indianapolisban született, onnan költözött New Yorkba, és menetelt a világhírnév felé. Mi is épp ott éltünk 3,5 évig..Tavaly volt Vonnegut Éve Indyben. Április végén a közelünkben levő kis művészeti centrumban lett volna író-olvasó találkozó..remegve vártuk, hogy találkozni-beszélgetni fogunk vele.
Néhány nappal a kitűzött időpont előtt rövidke hír: Vonnegut elhunyt, mielőtt visszatért volna bölcsőjébe.
Szóval, hontalan ember. Azért is választottam ezt a címet, mert a könyv üzenete nagyon erősen hatott rám, amikor olvastam. Beszél az amerikai politikáról, sokat- támadván a Bush-kormányt, az emberiség mérhetetlen önzéséről, legyen szó pénzről, politikáról, hatalomról, vagy a Földünk kizsákmányolásáról..az emeberek egymás iránti elidegenedéséről, a szegregált családban felnövő gyerekekről, és még sok aktuális korproblémáról. Mottója beszédes:
"Nem igaz, hogy a Jó nem képes legyőzni a Rosszat. Csak az angyaloknak ugyanúgy kellene szerveződniük, mint a maffiának."

"Hontalan ember" más szemszögből. Régesrég, amikor olvastam Steinerenek Az egyes népszellemek missziói című könyvét, abban bukkantam rá valahol, hogy a szellemi fejlődés egy fokán az ember hontalanná válik, egyfajta világpolgárrá, amikor is sokféle hatást, szellemiséget magába szív, magáévá tesz. Egy következő lépcsőfok, amikor egy ember eggyé válik népének szellemével, és tudatos munkája során annak felemelkedését segíti.

Hogy én merre tartok? Hontalanságban élek egyelőre.
Hontalan ember vagyok, mint Vonnegut, és mint a steineri.

Tegnap Pesten sétáltam. Egyszerre ütött meg a város atmoszférája ismerős érzésekkel, illatokkal, színekkel, apró utcai történésekkel, mint mindig, és egyszerre voltam outsider is. Az újságpapírba burkolózott hajléktalanok, a padon éneklő romák, a csillogó üzletsorok, az összefirkált pesti bérházak mellett hivalkodó márkás szaküzletek, a gyros illata, a kisminkelt pesti nők bája egyszerre volt ismerős és nagyon távoli. Egyszerre otthon és egyszerre idegen.

Bementem egy aluljáróba, kiadtam 100 forintot a WC-díjra. Kaptam a kezembe két kocka előre letépett papírt és egy csúnya tekintetet, mert megzavartam a nénit a keresztrejtvényfejtésben.

Láttam sok morcos tekintetet, embereket, akik küzdenek nap mint nap a sorsuk ellen- figyelmen kívül hagyva mindazokat az apró csodákat, amelyek mellett elmennek.

Láttam sugárzó szellemiséget, többnyire a legnagyobb mocsok tetején.

Akkor kezdjük itt-WC-ben, mocsokban, aluljáróban keresni a fényt.

Mindenkinek köszönöm a kommentjét- mert elvileg ez lenne a blog célja- "beszélgetni", eszmét cserélni, véleményt alkotni és nem monologizálni..

..sokat jelent, ha válaszoltok, mert a számláló mozgása nekem csak egy szám..örülök, hogy olvastok, örülök, hogy visszajártok, de igazán annak örölök, ha élő a kapcsolat- ezért írok :-)

Gondolatok a hazatérésünkkel kapcsolatosan- akinek nem inge, ne vegye magára

Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e erről. Sokat vívódtam önmagammal, amíg leírtam ezt a pár sort, mert nagyon ellentétes érzelmek dúlnak bennem ezzel kapcsolatosan. Nincs "jó" és nincs "rossz" megoldás, de van/kell legyen döntés az ember életében, amely aztán az egyik pólus felé sodorja.
3 éve élünk Amerikában. Szép évek voltak, és nehezek is egyben. Sok élményünk van, rosszak, jók, megismerkedtünk sok kedves emberrel, és néhányukat nagyon megszerettünk-akikért még fájni fog a szívünk. Voltunk sokat, sokat, sokat egyedül, család, barátok nélkül, néztük úgy Abigélt, amikor először felállt, hogy hej, de jó lenne megosztani az örömet valakivel,családdal, régi barátokkal. Volt úgy, hogy sírni szerettem volna, de nem tudtam, kinek a vállán tegyem, és ezért inkább nem sírtam- majd később kidühöngtem magamból, vagy bennragadt. Voltunk csodálatos helyeken, olyan szépségeket láttunk, amelyeket eddig soha, olyan távolságok nyíltak meg előttünk, melyeket eddig nem láttunk. Kóstoltunk új ételeket, volt, ami ízlett és volt, ami nem. Ültünk karácsonyfa alatt szűk körben, és hiányoztak közben szülők, barátok, ugyanakkor jó is volt egy kicsit szabadnak lenni. Nem nyomasztottak számlagondok, mint otthon, de azért nem is éltünk úgy, mint a kiskirályok. Megtanultunk angolul, néha kínnal-keservvel, nem "ragad-tapad csak úgy", sokat és keményen kell itt is hozzá tanulni-olvasni. Jó és nagy lehetőség volt, éltünk vele. Neveltünk gyerekeket, a saját elveink szerint, és jó volt, hogy nem szólnak bele, hogyan, ugyanakkor néha jó lett volna tanácsért futni...
..és most nemsokára elmegyünk innen, hazamegyünk..mert miért? mert sokminden miatt..sok érzés, sok nehézség, sok kapocs itt is ott is. Itt a pénzügyi lehetőség, otthon a számlák várnak. Ennyi lenne az egész???
Ennyi? Ennyi, amikor magyar honfitársaim hozzámvágják, hogy rossz anya vagyok, aki a gyerekeit fosztja meg a gondtalan élettől, mert nehéz neki Amerikában élni. Ennyi, amikor magyarok hülyéznek le, miért megyünk vissza a süllyedő hajóra. Emberek! Süllyedünk? Ennyire lesüllyedünk? Ennyire vakok vagyunk, amikor azt hisszük, a tengeren túl nő egyedül a babér, hogy azt gondoljuk, ott kolbászból font kerítés mögött mézeskalácsházikóban élnek emberek?
Megkaptam, hogy az amerikai jóléttől tompává vált agyam nem emlékszik már a nélkülözésre..Nekünk soha nem voltak "javaink", ingatlanunk, sok pénzünk..de valahogy mindig éltünk, jól éltünk, mert ugyanúgy tudok örülni egy kávésbögrének is, mint egy görög nyaralásnak..Ha hazamegyünk, már nem tudok többé Peruba jönni talán soha..cseszhetem az indiánmániámat Európa közepén..és? Ettől vagyunk boldogok? Ennyi a boldogság? Válaszoljak rá? NEM KÖNNYEBB ÉS NEM BOLDOGABB EGY SZEMERNYIT SEM AZ ÉLET ITT- nem az anyagi jóléttől mosolygósak az emberek, nem a kiegyensúlyozott politikai élet hozza magával egyenes arányosságban a lelki harmóniát. Azok az emberek, akik a perui Titikaka tavon éltek, és semmiféle anyagi háttérrel nem rendelkeztek, nemesebbek és kedvesebbek voltak bármely magyarnál, aki hírből nem tudja, milyen is lehet ilyen körülmények között élni..
..és nincsenek millióink félretéve..úgy megyünk haza, ahogyan jöttünk, üres zsebbel, és szép élményekkel..mielőtt bárki a szavamba vágna, hogy "könnyű így, mert odakint megszedted magad!" Hazamegyünk? Haza? Haza az, ahol az emberek egymást ócsárolják, egymásra irigykednek, ahol a panaszon kívül más nem hallható? Olvastam egyszer egy blogot..egy Ewing-szarkómás lány utolsó éveiről..17 évesen halt meg..az ezernyi magyar olvasói komment között nem kevés számú szólt irigykedve arról, milyen jó anyagi körülményei is voltak..MI KÖZE A KETTŐNEK EGYMÁSHOZ????TALÁN EGY JÓLÉTBEN ÉLŐ ANYÁNAK KEVÉSBÉ FÁJ AZT LÁTNI, HOGYAN HAL MEG A KEZEI KÖZÖTT A GYERMEKE????
Istenem, ennyire lecsúsztunk? Haza akarok én menni innen egyáltalán????

Április 1. Rick Astley-vel és A.E. Bizottsággal

Szegény, szegény Rick Astley, ő lett április bolondja a Youtube-on..szinte bárhová kattintottál ma, Ő énekelt..Never gonna give you up..
Elgondolkodtam rajta, elnézve a kis videoklipet, mekkora sláger volt az én iskolás éveimben ez a kis vörös hajú, érdekes hangú táncoslábú fiú, Colombo- féle ballonkabátban, amint arról énekel, mennyire szereti választottját, akit sohasem bántana meg..Dala mozgásba hozza a szőke hajú táncoslányokat, akik olyan gyors ütemben pörögnek az üres étteremben éneklő Astley-vel (kritika lenne, hogy kiürült az étterem?), hogy komolyan elgondolkodtató, mikor szédülnek le a dobogóról. Csábosan riszálják kerek feneküket, ám Astley-t mindez hidegen hagyja, hiszen szíve választottjához szól a régimódi mikrofon mögül..A bárban poharakat törölgető fekete pultost szintén megigézi a dalból sugárzó egyszerű boldogság, és vad táncba fog, először a koszos poharakkal, majd a porronggyal, végül átszellemülten átugorja a bárpultot, és Rick táncos csapatához csatlakozik..

Azon gondolkodtam, milyen egyszerű is az élet..miért is bonyolítjuk a dolgainkat Bizottság-féle szerelmekkel? "Mámegint itt van a szerelem..mámegint izzad a tenyerem..köpni kell..pfűj..köpni kell.."
Olyan egyszerűen lehetne táncikálni Rick csapatában..

No és mi a művészet? "Reszket a bokor, mert madárka szállott rá", vagy "Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz. Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság, vagy majdnem az."...
Melyik az igazabb, amelyik lelkünk legmélyebb mélyéből szól, vagy amelyik a felszínen maradt életünk optimista mosolyát tükrözi?

Earth Hour 2008

Minden város helyi idő szerint csatlakozik az összefogáshoz..szombat este, 8 órakor..

Próbálj meg Te is egy lenni a sok ember közül, aki lekapcsolja az áramot, és ad egy órát a bolygónknak..lehet gyújtani egy gyertyát, meghitten beszélgetni, gondolkodni, merengeni közben...magunknak is adni egy óra lelki életet az elektromos impulzusok helyett..Gyógyítani a Földet, gyógyítani magunkat, a gondolatainkat, összefogni egy közös ügyért, átgondolni, mit tehetünk, milyen apróságokat, hogy ne sodorjuk veszélybe a lakhelyünket..
Szelektíven hulladékot gyűjteni, komposztálni, vegyszerektől megválni, felesleges elektromos ketyeréktől búcsút venni, szeretni a fákat, növényeket, természetet, egymást, elemgyűjtőbe vinni a használt szárazelemet, vászontasakkal és kosárral járni bevásárolni, mosható pelenkát használni, természetes anyagokat használni a háztartásban, BÁRMIT, amit úgy érzel, meg tudsz tenni azért, hogy a Földünk szabadabban lélegezzen...

Globális felmelegedés

A világon elsőként, 2007. március 31-én Sydneyben több mint 2 millió cég és háztartás kapcsolta le az áramot egy órára - a Föld Órájára, egy erőteljes nemzeti és világméretű üzenetet küldve arról, hogy van lehetőség tenni a globális felmelegedés ügyében. 2008. március 29-én este 8 órakor a Föld Órája világméretűvé válik, hiszen világszerte városok és emberek milliói csatlakoznak a programhoz bolygónkat valaha legnagyobb mértékben fenyegető kérdésben. Ha szeretnél te is tenni valamit, kérlek, 2008.március 29-én este 8 órakor te is kapcsold le egy órára az áramot. Kérlek, küldd tovább ezt a levelet minél több ismerősödnek, és nézd meg az alábbi web oldalon látható videót, mely a tavalyi Föld Órájáról készült. A videót oldalt, a videosávon is megnézheted.

http://www.youtube.com/user/Earthhour2008

Mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!