A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Amerikai Nemzeti parkok és State Parkok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Amerikai Nemzeti parkok és State Parkok. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. május 15., csütörtök

Smokey Mountains National Park, Tenessee

Adós vagyok még jónéhány élmény-fotóval..Másfél éve jártunk ebben a nemzeti parkban, télen, ezért ilyen szürkék a képek, de az élmények annál inkább színesek..(anyukámék is velünk tartottak hegyet mászni-apukám nem túl nagy örömére)
A fotókon látható városka Gatlinburg, egy tipikusan túristaváros a hegyek lábánál. Kis favityillók, libegők, számtalan apró ajándékbolt, játékterem, hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb dekoráció (akasztott embertől gorilláig bármi elképzelhető), csodák palotái (a ház úgy néz ki kívülről, mintha orra borult volna), "régi" fotók műtermei, golfpályák, és még elképzelni is nehéz mi mindennel képesek szórakoztatni az ide vetődő túrázókat..
A képek nem túlságosan jók, sokat másztunk, keveset fotóztunk és tél volt- de gyönyörű a vidék, hatalmas, fenyvesekkel borított hegycsúcsok, vízesések, számtalan túraútvonal- érdemes megnézni, ha erre jár valaki! ;o)

Smokey Mountains National Park, Tenessee
















2008. április 26., szombat

Michigan-tó, Indiana Dunes State Park

Egyik kedvenc helyem Indiana államban, amolyan édesvizű tengerpart jellege van.
Hatalmas homokdűnéi, az ég és a víz kékjének egymásba olvadása, vijjogó sirályai, a víz hullámzása és morajlása, a laposra koptatott kövek simasága, a végtelenség érzete hihetetlen belső nyugalmat ad a tó partján sétáló vándornak. Tulajdonképp ilyen csendben sétálva már az sem érdekelt, hogy a távolban füstölgő gyárkémények látványa emlékeztetett a cseppet sem tiszta környezet hektikus és zavaró világára..balra a csend, illatok, jobbra a zaj, bűz- középen a nyugalom.

Michigan-tó, Indiana Dunes State Park






2008. március 1., szombat

Egy vers a Bryce hangulatához

Nem építettem kunyhót sem magamnak
És nem szereztem sápadt kincseket,
A vágyaim a végtelenbe laknak
S minden pompád enyém, szent kikelet.

Van éjszaka, hogy oly közel a holdnak
Arany tányérja a kék ég falán
És bánataim oly távol bolyongnak,
A mennybe szálltak boldogan talán.

Az óborokban annyi feledés él
És annyi emlék s úgy tetszik nekem,
Hogy régi életeim szenvedését
Békélt gyönyörrel újra ízlelem.

(Juhász Gyula-Japánosan)

Bryce canyon, Utah

Nevével ellentétben ez nem valódi canyon, hanem a fennsíkba vájt bemélyedések partján járunk. Lélegzetelállító látvány, amolyan Alíz Csodaországban-élmény..

2008. február 29., péntek

Bryce canyon, Utah






















Zion canyon, Utah

Az egyik legszebb állomás..bár persze a szépséget nem lehet kategorizálni, de valahogy ennek a helynek varázsa volt..A vörös sziklák,a szikrázóan kék ég, apró zuhatagok, a buja növényzet, a csavarodó törzsű-gyökerű fák, az állatok valahogy meseszerű elegyet képeznek itt.
A sziklák közé mély árkot hasított a Virginia-folyó, hasonlatosan a Grand Canyonéhoz.
Az erózió érdekes formákat hozott létre, egyik-másik szikla egészen különös felszínű, formájú..beillene egy Rorschach-tesztbe:-))
A képek alatt egy Weöres-idézet, tudja fene, idekívánkozott...

Zion canyon, Utah