Sokat gondolkoztam, mit írjak, írjak-e egyáltalán a blogra a barátságról.(amolyan néptanító-módra hangoznék, pedig asszem ez elég távol áll tőlem)
Tulajdonképpen azért csináltam ezt az oldalt, mert a barátaimnak, rokonaimnak akartam valamiféle életjelet küldeni magunkról. Nem vagyok egy nagy levélíró- mert nem tudok hétköznapi dolgokról írni, hosszasan, mindenkinek, nem szeretek negatívumokról sem beszámolni, küzdelmekről. Elkezdtem hát feltölteni a képeinket, élményeinket ide, azokat a pozitív pillanatokat, amelyeket az ember csak a barátaival oszt meg- ha vannak, ha mellette vannak. Valahogy virtuálisan így próbáltam Veletek kapcsolatban maradni. Persze semmi sem pótolja a személyes találkozásokat,beszélgetéseket, a személyes hangvételű leveleket..
És hogy mit jelent számomra a barátság? Ma rengeteget gondolkoztam róla. Az ember a rokonait nem válogathatja meg, őket "készen kapja" és szereti, elfogadja és törődik velük..a barátait már maga választja, és nem azért marad mellettük, mert vérségi vagy más érdekkapcsolat összefűzi őket, hanem azért, mert teljesen önzetlenül tud adni és kapni..nincs szükség magyarázatokra, nincs szükség arra, hogy állandóan vibráló kapcsolatban legyenek..ha valaki a barátom, azzal évek múltán is fel tudom venni a fonalat, ott, ahol abbamaradt..nem vádolom, kérdezem, faggatom, őszintén adok magamból és őszintén örülök annak az időnek, amit egymással töltünk el, akkor is, ha kevésnek érzem. Tudok vele sírni és tudok vele örülni, de nem fontos minden könnyemről tudjon, és nem várom el, hogy minden öröméről értesítsen. Vannak mélypontok, amikor úgy érzi az ember, hogy egy barátságnak vége..vagy újjászületik ilyenkor, vagy meghal..
Szerencsés vagyok, mert sok olyan emberrel találkoztam, akik adtak nekem magukból, és akkor is örülök, ha ők csak hébe-hóba jelentkeznek vagy kapcsolódnak bele az életembe. A kapcsolatunk minőségét nem hiszem, hogy az együtt eltöltött idő mértéke vagy a levelek száma befolyásolná.
Végezetül köszönöm a rokonaimnak, hogy elviselnek olyannak, amilyen vagyok (mert nincs is más választásuk szegényeknek:-)), és a barátaimnak, hogy úgy szeretnek, amilyen vagyok.
Egy idézet pedig Kahlil Gibran-tól (A próféta):
És egy ifjú ezt mondta: Beszélj nekünk a Barátságról.
És ő válaszolt, és ezt mondta:
A te barátod a válasz a szükségedre.
Ő a te földed, melyen szeretetet vetsz, és háládatosságot aratsz.
És ő a te asztalod és a te tűzhelyed.
Mert éhesen mégy hozzá, és békéért keresed fel őt.
Amikor barátod szól hozzád, saját elmédben nem félsz az "igen"-től,
s nem fojtod vissza a "nem"-et.
És amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá.
Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény szavak
nélkül születik, közös és kimondatlan örömmel.
Mikor barátodtól elválsz, nem bánkódol.
Mert amit benne legjobban szeretsz, a távollétében világosabbá válhat,
miként a hegymászó is jobban látja a hegyet a síkságról.
És ne légyen a barátságnak célja más, mint a lélek elmélyülése.
Mert a szeretet, ha egyébre is törekszik, mint önnön rejtelmének
felfedésére, nem szeretet immár, hanem kivetett háló, melyben csak a
silány akad fenn.
És ami benned a legjobb, légyen az a te barátodé.
Ha ismeri tengered apályait, hadd ismerje meg a dagályt is.
Mert mi a te barátod, ha csupán az unalom óráján keresed fel őt?
Keresd fel őt az élet óráján is.
Mert segíthet ő a szükségben, de ürességedet ki nem töltheti.
És a barátság édességében légyen nevetés és az örömök megosztása.
Mert az apró örömök harmatában a szív megtalálja hajnalát, és
felfrissül.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Barátok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Barátok. Összes bejegyzés megjelenítése
2008. március 18., kedd
2008. február 17., vasárnap
2007. december 21., péntek
Blogolás
Andival beszélgettünk tegnap..ő is vezet egy blogot. Megjegyeztük mindketten, hogy mióta blogolunk, azóta a kommunikáció egyirányú lett:-)..Mert mindenki olvassa ugyan, de nem reagál..csak ritkán:-) Szolidaritásból ezért egymás blogjára szoktunk kommentezni:-))).
Tegnap feltelepítettem egy kis számlálót is, és bár 0-ról indult, alig telt el fél nap, és már 27-en olvastátok. Ez tök jó!!! És az is, hogy szeretitek, és néha-néha emilen visszajeleztek, hogy jó, hogy minden nap feljártok... Azért írhattok néha véleményt is:-)))...
Tegnap amolyan fejlesztgetős kedvemben voltam, és tettem fel néhányat a kedvenc linkek közül. Ha ráértek, akkor olvasgassatok bele! A Terebess honlapon ha az E-tárra kattintottok, akkor tengernyi szépirodalom (teljes könyvek!!) és ismeretterjesztő, spirituális irodalom lesz elérhető, annyi, amennyit egy élet alatt sem lehet befogadni..
Egyébként készülünk a karácsonyra, de először is Anna 4. szülinapjára- holnap lesz a nagy nap! (még tortát kell sütnöm:-(..)
Tegnap pedig mézeskalács-készítés zajlott, legalább 3-4 órán keresztül...nem mondom el, mekkora ramazurival járt..
De képeket majd töltök fel a két kis segédemről, és persze magamról-köténykében, ahogy jó háziasszonyhoz illik:-))
Anya, Neked pedig lefényképeztem az összes karácsonyi saját készítésű dekort, azokat is felteszem, hogy örülj.
Tegnap feltelepítettem egy kis számlálót is, és bár 0-ról indult, alig telt el fél nap, és már 27-en olvastátok. Ez tök jó!!! És az is, hogy szeretitek, és néha-néha emilen visszajeleztek, hogy jó, hogy minden nap feljártok... Azért írhattok néha véleményt is:-)))...
Tegnap amolyan fejlesztgetős kedvemben voltam, és tettem fel néhányat a kedvenc linkek közül. Ha ráértek, akkor olvasgassatok bele! A Terebess honlapon ha az E-tárra kattintottok, akkor tengernyi szépirodalom (teljes könyvek!!) és ismeretterjesztő, spirituális irodalom lesz elérhető, annyi, amennyit egy élet alatt sem lehet befogadni..
Egyébként készülünk a karácsonyra, de először is Anna 4. szülinapjára- holnap lesz a nagy nap! (még tortát kell sütnöm:-(..)
Tegnap pedig mézeskalács-készítés zajlott, legalább 3-4 órán keresztül...nem mondom el, mekkora ramazurival járt..
De képeket majd töltök fel a két kis segédemről, és persze magamról-köténykében, ahogy jó háziasszonyhoz illik:-))
Anya, Neked pedig lefényképeztem az összes karácsonyi saját készítésű dekort, azokat is felteszem, hogy örülj.
2007. december 18., kedd
2007. augusztus 13., hétfő
Az a legszörnyűbb, hogy a legjobb barátnőmről nincs is fényképem..
Pedig lassan 12 éve a barátom..és amíg Magyarországon éltünk, sülve-főve együtt voltunk..
Most pedig amíg otthon voltam, szinte alig készült fénykép együtt- csak beszélgettünk, non-stop, amíg lehetett:-)
Éjszakai kirándulások Dunakeszire, Gergelyiugornyára..Ki foglalkozott a fényképezéssel?
2007. augusztus 10., péntek
Először is, Csabi, köszi a finom eledelt! Akkora hasam lett tőle, mintha három hónappal azelőtt végeztem volna el egy pozitív terhességi tesztet..Nem árulom el, mennyit ettem..de sokat..
És nagyon fura volt visszagondolni a kamaszkorunkra, amikor még ezek az összejövetelek jóval sűrűbbek voltak..mi pedig lopva cigiztünk a ház előtt, hogy a szüleink meg ne lássák..és összeöntögettük a megmaradt söröket magunknak:-)
Most pedig már Te főzöl nekünk..:-))
2007. augusztus 8., szerda
2007. augusztus 7., kedd

Ki mennyit nőtt tavaly óta?:-)
Talán a legtöbbet Abigél..Ő ugye még csak pocakban van a képen..
Anna elmélyülten nézte a képet, majd megszólalt:
Nahát, milyen sok gyereke van Áginak! Én is az ő gyereke vagyok?
hm..a szülést, dackorszakot, bekakilást, hányást, altatást tényleg szívesen Rád hagytam volna:-)
2007. augusztus 6., hétfő
Bencével hajnalok hajnalán...
Ahogy szerkesztgettem a blogot, újra eszembe jutott a Káli borozó.. Ki nem ismeri..Non-stop kocsma a Blaha Lujza tér környékén- főként hajléktalanok jártak oda..12 ft. volt egy kisfröccs..törzshelyünk volt hajdanán..
Újra felidéztük a régi emlékeket, amikor Zámbó Jimmy szólt a Wurlizterből, és a kocsma közepén táncolt egy idős hajléktalan néni, wc-papír masnikkal a hajában...a WC félig lerúgott ajtaja, amin kersztül pisilés közben kényelmesen lehetett beszélgetni a kint sörözőkkel..vagy esetleg bábszínházast játszani..
Jajderégvolt..
készül a tojáskrém.. Előző találkozásunkkor pizzát rendeltünk..Szénné égve kaptuk meg..Eszembe jutott egy régi sztori, amikor is Pesten, a Grinzingi borozóban kihoztak nekem egy szénné égett melegszendvicset. Visszaviszem a pulthoz, reklamálok, mire a srác felháborodva válaszol:
-De hát nem mondtad, hogy ne süssem meg nagyon!
jaaaaaaaaaa...így már más...
-De hát nem mondtad, hogy ne süssem meg nagyon!
jaaaaaaaaaa...így már más...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
