Szellemtánc

Tavaly karácsonyra a két lány kapott egy CD-t,amelyen karácsonyi dalok vannak. Tavaly december 25-e óta MINDEN NAP ezt hallgatjuk...és ilyenkor mindketten beöltözve táncolnak a szoba közepén..
Kis művészi próbálkozás a mozgó táncolókról..

Válaszképpen..dörzsölt vagyok ám, mert cipzáros verziót rendeltem:) (A villámzár ügyesen el van rejtve a fűzők mellett)

Friss hírek

1. Aki még nem értesült volna róla..HAZAMEGYÜNK jövőre!!! Végleg!!! Nyáron..valamikor..amint tudunk..Tehát visszaszámlálás indul!

2. Mivel a dolgok ilyetén fordulatot vettek, megajándékozzuk magunkat egy búcsú-úttal..És mivel nagy indiántisztelők vagyunk, hova is mehetnénk, ha nem Peruba? Januárban..Aztán, mivel nincs spórolt pénzünk, belevetjük magunkat a magyar sertéskonzerv párizsival -világba..és jó lesz..mert OTTHON LESZÜNK!

3. Leesett a hó Indianában. Nagy. Hóembert még nem építettem.

4. A hajvégeim drasztikusan töredezni kezdtek. Fodrász felkeresése haladéktalanul indokolt.

5.Éjszakai evési lázban szenvedek. A pszichológusom, gasztoenterológusom, személyi edzőm értetlenül áll a probléma előtt. Csak én tudom a megfejtést, de nem árulom el.

6. Csokit eszem, töménytelen mennyiségben. Nagy eséllyel úgy fogok járni, mint Gombóc Artúr, aki azért nem jutott el Afrikába, mert túl kövér volt, és nem haladtak nagy súlya miatt a járművek. Ha jövő nyáron még mindig Peruban leszek, vagy oda sem érek, akkor ez az oka.

7. Volt gimnazista koromban egy hülyegyerek-sapkám, amolyan bojtos, kötött. Ilyet készülök venni Peruban, csak színes változatban. Merthogy 16 éves korom óta mit sem változtam:-)...Ezzel kapcsolatban volt egy sztori, a Műegyetem könyvtárában a könyvtároső szelíd mosollyal csak annyit mondott nekem, amikor meglátott ebben, hogy "Csücsülj le, drága"..és hát akkor már nem voltam épp az 5 éves korcsoportban..Kíváncsi vagyok, ezek után vajon felvesznek-e Anna óvodás csoportjába kisdednek?

8.És persze készülünk a Karácsonyra, de ez annyira evidens, hogy többet nem is írok róla..majd küldök képeket!

9. És útban a Dr Martens!!!

Anna poénjai

Ma elmentünk vásárolni egy amolyan hippiboltba- régóta szeretnék ugyanis egy Dr. Martens 20 lyukú, térdig érő, sokfűzős csizmát. (végül online- rendelés lett belőle) Anna hosszasan elidőzött a nyakláncok forgatagában, végül kikötött egy kis kereszt alakú medál mellett. Nézegette, forgatta, majd megszólalt:
-Jééé, szöges templom...

Nem kell hosszasan taglalnom, mit gondolok a TV-nézésről..Anna két éves koráig csak kikapcsolt állapotban látott TV-t, most, 4 évesen hébe-hóba megengedek egy-egy rajzfilmet..Szőrös szívűként az édességfalást is korlátozom, ha eszik, többnyire biocsokit, vagy házi sütit, mézzel...khm...néhanapján engedek a bűnnek...
A minap Anna kitalálta, hogy ő tulajdonképp Anya (azaz én), Abigél a nagyobbik lánya, (azaz ő, Anna) és a plüssmajma a kisebbik lánya (azaz Abigél).
És vacsoránál belefogott egy monológba:
"-Én nem engedem ám, hogy a gyerekeim édességet egyenek..de ők nem szeretik annyira a gyümölcsöt, pedig az egészséges. Ha elmegyek angolórára,vagy rajzolni, az apjuk állandóan csokit ad nekik..szörnyű..és TV-t is néznek..én ezt nem engedem.."
:-)))) tehát már tudom, mi történik a távollétemben...

Egy tavaly karácsonyi poén:
Idióta, nyakatekert amerikai giccsparádé: maci alakú diótörő figura. Anna nézte, nézte a polcon, majd megszólalt:
"-Nahát...macis katonatörő..."

Hogy vagyok? Így:-)))

Update a kabátomról

No. Nem fagyok szét. Többszöri telefonos zargatásomra az óvoda volt kegyes és körbeküldött egy emilt a résztvevő szülők között, hogy valaki "véletlenül" elvitte a kabátomat. Nem voltunk sokan, tehát a kör meglehetősen szűk volt.
Mielőtt tovább szőném a történetet, elmondom, hogy Anna óvodája amolyan egyházi óvoda. Itt a rendszer ugyanis teljesen más, mint nálunk, azaz 5 éves kor alatt kemény pénzbe kerül a gyerek intézményes ellátása. Számtalan megoldás létezik a csemeték elhelyezése érdekében, ilyenek pl. az ún. kooperatív óvodák, melyek többnyire egy hitgyülekezethez tartoznak. Természetesen ezek is busás pénzt számolnak fel, ámde jóval kevesebbet, mint más óvodák. A kooperáció pedig abban rejlik, hogy anyuka néhanapján bemegy és segít az óvodai munkában, hozzájárul az anyagköltséghez, stb.
Ilyen a mi óvodánk is.
A Mikulás-buli tehát egy keresztény közösségben zajlott, majd az említett "kabátcsere" megtörtént.
Majd emil.
Majd egy hét múlva jelentkezett valaki, és én nagyon örültem..
Aztán visszakaptam a kabátomat, amiről levagdosták a cimkéjét, és hordták..valószínűleg kutyával..merthogy kicsit szőrös volt itt-ott. Tehát cseréről szó sem volt..
Mindenesetre örülök, merthogy a lakáskulcsom is benne volt...
Azért elgondolkodtatott újfent a dolog..merthogy szép, szép a szeretet, Szent Miklós megható története sokak szemébe könnyet csalt, lehet hétvégente templomba menni és ott elmormolni imáinkat..közben pedig hazavinni egy kabátot, leszedni róla a cimkét, leszarni, hogy valaki megfagy és nem tud bemenni a lakásába...
Persze, apropó, nem mondtam még el mindenkinek..református családban nőttem fel és református gimnáziumba jártam egy darabig..amíg ki nem rúgtak onnan..és nem bánom..nem bírom az álszentséget!!! Legyek bár ciki és elviselhetetlen és nevetséges és bánom is én micsoda, de ŐSZINTE!!! ha hitem van, akkor az magam számára legyen mérce, és ne kirakati jóság..
Jójó, tudom, naiv is vagyok:-)))
De..persze nem tudom, milyen háttérrel, lelki alkattal, stb.van megáldva/megverve az említett személy..így hát pálcát törögetni könnyű..
Minden jó, ha a vége jó. Pont.

Szösz-szemetek

Artériás harapott sebbel is fürgén menekült az a bliccelő, akit a BKV ellenőrök értek tetten. A jegy nélkül utazó ötvenes nő nem adta meg magát, célzott lövést a tömeg miatt nem lehetett leadni, így az ellenőr nyakon harapta. A fokozott figyelmű ellenőrzés azonban nem hagyta elmenekülni a bűnözőt. Az elkövetőt először mélyen az alagútba kergették, majd összehangolt akció keretében szerelvényt bocsájtottak a szakaszra. A leleményes gonosztevő a szerelvény aljába kapaszkodva próbált elmenekülni, de vérző nyaksebe elárulta. Végül mesterlövész célzott lövéseivel sikerült ártalmatlanná tenni az ámokfutót, aki a helyszínen életét vesztette, ezzel elkerülve a későbbi halálbűntetést.



A Tessék inni egy pohár vizet! -elsősorban nyugdíjasokat segítő- étkezési ötleteket adó Országos Szegénységellenes Program új elemmel bővült.Már nem csak ötleteket ad, hanem egy új termék finanszírozását is vállalja. Az új termék az ún Munch-hús. A lunch hús mintájára készült termék neve humorosan utal a minőségre, s a szűrreális tartalomra, a neves festő Sikoly alkotására utalva. A termék igen olcsó, állati bőröket, vért, belsőségeket tartalmaz. Ajánlatos aktív szénnel enni, de ez emeli az árat. Tervezik a készítmény aktív eutanáziát okozó változatát is.

Thanksgiving- Hálaadás

Rájöttem, hogy erről az ünnepről még nem írtam. Képek egyelőre nincsenek, Anna óvodai buliján készült néhány, ha feltöltöm őket, akkor mellékelem.
Az egyik legnagyobb amerikai ünnep. Annak állít emléket, hogy annak idején az első éhező telepeseket hogyan kímélték meg az éhhaláltól a vendéglátó és bőkezű indiánok..sajnos, az ünnep során nem emlékeznek meg arról, hogy ugyanőket milyen véresen pusztították ki, hogyan fosztották meg földjeiktől, élő hagyományaiktól, szabadságuktól, hogyan szorították rezervátumokba a még életben maradtakat..
Az ünnep egyébként egy kicsit amolyan őszi-szüret-ünnep is, a hagyományok valószínűleg a Mabonig nyúlnak vissza.
Tetszik, hogy egyfajta keretet ad az évnek, hálát adva mindazért, ami van..természetesen mindez leginkább a bőkezű ősszel hozható összefüggésbe- ahogyan ezt őseink is érezték, ünnepelték. Örömtüzek, áldozatok ugyan nincsenek, mégis, valahogy egy kicsit pogány szertartásossággal közelednek a Hálaadáshoz..és ennek a varázsa vitathatatlan.
A hagyományos amerikai hálaadás-napi vacsi természetesen a hatalmas sült pulyka- állítom, azért olyan nagyok a sütők, hogy emez beférjen-, a krumplipüré, valamilyen stuffing, vagyis töltelékféle, amely a pulyka belsejébe kerül többnyire, amolyan csőben sült zöldbabféleség, kukorica, cranberry- szósz- emez olyan ízű, mint amilyen a The Cranberries zenekar énekesnőjének hangja- fanyar, édes és egyedülálló-, és még néhány jellegzetesség, kinél mi- lehet tökpuding, vagy töktorta, almatorta, pecantorta (emez egy dióféleség), almaszósz,stb.
Mi tradicionálisan Andiéknál ültük a Hálaadás-napi vacsit..és valószínűleg utoljára..merthogy jövőre már október 23-at fogunk ünnepelni Magyarországon kokárdával és gulyáslevessel.
Nagy hagyománya van ilyenkor a pénzköltésnek is errefelé..nem mintha az év egyéb időszakaiban nem lódulnának a boltba az emberek..de ilyenkor különösen..Hálaadás napja utáni péntek neve Black Friday, ilyenkor a legtöbb nagy bolt extra nyitvatartással ünnepel, hajnaltól éjfélig, és természetesen hatalmas akciókkal.
Az emberek pedig, mintegy bódultan vásárolnak, és vásárolnak, és vásárolnak.
Anna óvodája is készült egy kis műsorral és ebéddel, nagyon aranyosak voltak az indiánnak öltözött gyerkőcök. (valószínűleg mi voltunk az éhező telepesek, merthogy a gyerekek készítették el nekünk az ebédet. ) Szerencsére ezek után nem irtottuk ki a csemetéinket, inkább anyai büszkeségtől részegen fényképeztünk és tapsoltunk nekik.
Tudom, milyen szörnyeteg vagyok, de nagyon szeretem az indián kultúrát, és mindig elszomorít, hogy ezek az egykor annyira büszke és szabad emberek szinte eltűntek a világból..azaz..Mexikóban és Dél- Amerikában még fellelni őket..de sajnos az Észak- amerikai fajoknak már csak a legendái élnek..

:)
Szeretem ezeket a dalszövegeket..ennél én sem fogalmzhattam volna meg jobban:)

Elmélkedések a télikabátról, avagy elkerülhetjük-e a sorsunkat?

Utolsó normális télikabátom gimnazista koromban volt. Jónéhány évvel később, 2000-ben elhatároztam, hogy veszek egyet. Egy iparművészeti bolt gyönyörű, bokáig érő, fekete kabátja volt, amolyan középkori stílusú. Rengeteg pénzbe került. Még aznap sikerült végighasítania egy tanítványomnak a bélését. Mindazonáltal mai napig az egyetlen normális kabátom..
Aztán rádöbbentem, hogy magatartásproblémás gyerekekkel együtt dolgozva nem éppen megfelelő viselet a bokáig érő fekete kabát. Vettem tehát egy fekete rövidet. Emezt viszont fantáziátlannak találtam, és vettem fölé egy bő lebernyeget, ami rajtam kívül senkinek sem tetszett, de hordtam büszkén, azt képzelve közben magamról, hogy egy indián javasasszonyhoz hasonlítok. Fél év múlva hordhatatlan lett a kabát, mert a lebernyeg kidörzsölte a szövetet.
Pénzem nem lévén másra, ebben jártam.
Majd pár év múlva terhes lettem, és mivel nem fért bele a pocakom semmibe, Gábor régi kabátját hordtam. Majd miután Anna megszületett, a szoptatás miatt oly mértékben megnőttek nőies vonalaim, hogy nem tudtam begombolni a mellemen a kabátot- ezért továbbra is Gábor kabátjában maradtam. Aztán kis idő múlva újra terhes lettem, majd szoptatás- és maradt az öreg kabát. Tavaly télen azonban rászántam magam, hogy játszótéri kabátot veszek, olyat, amiben nem fagyok szét a gyerekekkel. Mivel nem volt olyan női szélkabát, ami ne lett volna rózsaszín, szőrmés, flitteres, libafos színű, stb., ezért a fiúosztályon választottam egyet- ami nem mondható nőiesen vonzónak.
Ezt látva anyukám, aki tavaly rövid látogatást tett nálunk, itt hagyta a télikabátját nekem. Két hónap múlva szó szerint a kabát kettéhasadt.
Múlt hét végén azonban úgy döntöttem, új életet kezdek, és új kabátban kezdem el..elindultam hát, és vettem egy egyszerű, fekete, hozzám illő kabátot..
Ma másodszor felvettem Anna óvodás bulijára..s mikor távozáskor öltözésre került a sor...észrevettem, hogy valaki elvitte a kabátomat!!!

Mindazonáltal, hogy kissé csalódott voltam, elkezdtem gondolkodni..elkerülhetjük-e a sorsunkat? Akárcsak olyan egyszerű dologban is, mint egy télikabát? Vagy csak kapálózunk tehetetlenül, és bármit is teszünk, már minden eldöntetett helyettünk?

Végezetül..hogy Füles szavaival éljek..őszintén szólva, hideg van..így, kabát nélkül:-)))

Válaszoltam a megjegyzésre is, amit írtál, Kedves Ismeretlen, ugyanezt, de végül inkább úgy döntöttem, új bejegyzésben kiteszem...ha már elindultak Popper nyomán a gondolatok:)

Az ember mindenhol otthonra lelhet, ha önmagában otthonra talált. Ugyanakkor kicsit mégsem..mert olyan ez, mint társsal, és a lelked másik felével...ha Benned béke van, akkor többé-kevésbé mindenkivel, mindenhol jól megvagy. Mégis, van,AHOL jobb, otthonabb az otthon, és van,AKIVEL jobb....
Igen, az anyák lélekben mindig a gyerekeikkel vannak, fájdalomban,örömben egyaránt. Popper szerintem nem is erre értette, azt, amit írt..hanem arra, hogy az életünk legfontosabb, leglényegesebb történéseit mindig egyedül kell megvívnunk..egyedül születünk, egyedül halunk meg, egyedül vészeljük át a szerelem, veszteség, fájdalom kínjait és örömeit..Társaink lehetnek ebben, de a belső munka a miénk. Társak nélkül viszont olyanok vagyunk, mint a kiszáradt kút...
Milyen lehetett az apának? Azt hiszem, ebben az életben valóban nagyon nehéz ígéreteket tenni...örökké..kimondani, és hűnek maradni ehhez..számtalan vihar tépáz mindenkit, lehet az háború, vagy egyszerűen csak egy komolyabb gödör..Talán a leglényegesebb az, hogy mennyire marad hű az ember önmagához, és a társaihoz, mennyire egyenes derékkal áll a viharban...Ígéretet lehet-e tenni egy gyereknek a világháború idején, hogy "ne félj, amíg engem látsz?"...talán bele sem gondolunk sokszor annak a súlyába, amit kimondunk..
Rudol Steiner mondta egyszer, (nemcsak ő) hogy minden kimondott szónak súlya van..teremtünk vele..ő úgy fogalmazott, lényeket, élő organizmusokat hozunk létre a szavaink által. Nem mindegy tehát, mit mondunk..ezt rendről rendre elfelejtjük..az adott szó régen még kötelezett, ma azonban mindenki beszél, egyre beszél, teremt, egyre teremt, és maga sem tudja mit. Persze bódhiszattvának kellene ahhoz lennünk, hogy minden kimondott szavunk felett bizton állni tudjunk, de mégis..lehet, hogy túl hamar ígérünk és túl sokat..és túl hamar mondunk meggondolatlanságokat..ezek visszaütnek..
Talán ezt érezhette meg az az apa, aki azt ígérte a fiának, hogy ne féljen, amíg őt látja...talán, amikor a géppisztolyt szorították a nyakához, akkor a kimondott szó súlyát érezte..
Ugyan, melyikünk nem volt még ilyen helyzetben????

:)
Jó, hogy ilyen sokan olvassátok a blogot.. Meglepődtem..Nem is gondoltam volna, mert alig kommenteztek, nekem pedig gyakran olyan érzésem volt, mintha csak magammal beszélgetnék:))) De ezek szerint nem..:)))
Próbáltam küldeni ma többeknek egy cikket, ami nagyon elgondolkodtatott, de valami miatt nem ment el..elég rossz a levelezésem mostanában, amióta pedig le-fellépkedek az iwiw-re, meg is változott minden..Címek tűntek el, emberek, stb.
Álljon hát itt a cikk teljes terjedelmében, én úgysem tudok ennyi okosságot leírni, mellesleg annak ellenére, hogy nagyon nem vagyok "szoci", és sosem voltam, sőt, mi több, többezerszeres lebutított verziója vagyok csak Popper Péternek, mégis annyira közel érzem magam az írásaihoz, mintha én követtem volna el őket. Mondhatnám azt is, hogy én is "bizonytalanság guruja" vagyok..:)))
Csak persze más olvasatban.
Vicces, mert újabban épp ez a két kérdés foglalkoztat,ami a cikk alappillérét képezi..
Azaz, amit írtam is már egyszer..hogy csak égboltot vált, de nem lelket az, aki áthajózik a tengeren. Így állok én is magammal.
És hogy az életben nincsenek bizonyosságok. Sem szerelemben, sem házasságban, sem politikában, semmiben. Emellett pedig nehéz kiállni, mégis így van..Állhat az ember a rosszindulatúak kereszttüzében, viaskodhat a maga démonaival, de ígérni életre szólót lehetetlen..az ember már csak így működik. Itt a feladat. El kell fogadni.

Popper-cikk

A magány az elvesztett biztonságérzetet váltotta fel. "Ne félj, amíg engem látsz" - mondogatta sokáig a nagydarab, sportos apa, az első világháborúban kitüntetett magyar katonatiszt. Azután amikor az apát, már a sárgacsillagos időkben, géppisztolyos nyilas suhancok megverték a mai Nyugati téren, és nem ütött vissza, a tizenéves Popper Péternek rá kellett döbbennie, hogy géppisztolyokkal szemben oda a biztonság.

Ráadásul az addig felépített erkölcsi normák is széthullottak, mert azt tanították neki, hogy nem szabad hazudni. Ám hamis iratokat kapott, és azt kellett mondania, hogy ő Pongrácz Péter erdélyi menekült kisfiú, és az anyukája a nagynénje.

*Apa, kell félni?
*
Majd miután már mindezen túljutottak, tizenöt évesen állkapocstályog-műtéttel kellett szembenéznie. Anyja a műtő ajtajáig kísérte, de tovább nem engedték. "Ha buddhista lennék, azt mondanám: akkor ott volt egy megvilágosodásom, hogy erre engem már megtanított a sors. Arra, hogy anyám bármennyire szeret, nem tud belépni a félelmeimbe, a fájdalomba, ezt egyedül kell végigcsinálnom. Ez ekkor már maradandó tudás lett. Azóta sem akarom az életem lényeges terheit rátenni másra."







Popper Péter a fiának, aki sok szorongással kezdte a fiatalságát, már nem merte azt mondani, hogy ne félj, amíg engem látsz. "Mitől tudom én őt megvédeni? Más szöveget írtam elő magamnak. Azt mondtam: te, Gabi, sokat félsz feleslegesen. Annyira bízz meg bennem, hogy én majd szólok, ha tényleg félni kell valamitől." Ebből persze adódtak komikus szituációk is, amikor az esti vendégek előtt Gabi megjelent pizsamában, és megkérdezte: apa, kell félni? Még nem - hangzott a válasz, és megnyugodva mehetett aludni.

*Sokfelé odadugtam az orromat*

Egy angyalföldi családi ház nappalijában ülünk. Nem sikerült étterembe csábítani. "Egyrészt nem eszem húst, másrészt nem ebédelek" - jött az e-mail, ellenben szívesen lát a lakásán. Lurkó kutyával azonban nem egyszerű megértetni, hogy vendégek vagyunk, a szálkásszőrű tacsi öntörvényű lény. Ám amikor belekap fotós kollégám bokájába, Popper igazolja, hogy válságos pillanatokban azért még ő a falkavezér. Lurkó számára befejeződött a társasági élet.

Nem lehet könnyű a házi hierarchiát fenntartani, különösen, mert a tacskónak biztos otthontudata van, a pszichológus viszont "szellemi kóborkutyának" írja le magát. "Nagyon sokfelé odadugtam az orromat, szellemi iskolák, vallások, misztikus társaságok, politika, és sehol sem tudtam megmaradni. Volt, ami tetszett, de ez nem jelentett többet számomra, minthogy szellemileg felemeltem a hátsó lábamat és odapisiltem, hogy na, ez jó hely, ám továbbmentem." Élt buddhista kolostorban és Indiában is egy darabig, bejárta szinte az egész világot. Mégis, ma is csak úgy tudja meghatározni magát, hogy "a saját hitemhez hűséges kétkedő vagyok." Ez a popperi magánvallás. Meggyőződése, hogy kétely nélkül nincs hit, csupán fanatizmus. "Azt meg nagyon utálom". Nincsenek bizonyosságok, vallja a "bizonytalanság guruja" (ahogyan tanítványai nevezték el a bölcsészkaron) és ezt vállalni kell, emberi kapcsolatokban, hitben, világszemléletben egyaránt.

Soha nem tudja kikapcsolni a kritikai érzékét. Nem iktatta ki akkor sem, amikor Izraelben tanított, és egy könyvet akart összehozni a zsidóságról mint lelkiállapotról. Az egyik alapgondolata az volt, hogy a pszichés sajátosságok között nagyon fontos az önirónia, s a zsidó vicceket zsidók találják ki, és ők is tudják igazán ízesen elmondani. Példaképpen Kohn-vicceket hozott fel. "Na most gondolja el, hogy én Izraelben ezzel micsoda népszerűségre tehettem szert! Teljesen elrontottam a dolgomat az ortodoxiával, természetesen. De nekem tök mindegy, hogy az agresszív fanatizmust zsidók, magyarok vagy indiánok képviselik. Nem fogadom el."

*Csak égboltot cserél*

A háborús élmények hatására - 14-15 éves korában - többször is külföldre akart szökni. Elkapták, hazavitték, és apja, aki akkor már magas funkcióban volt, általában úgy intézte el a dolgot, hogy valamilyen áldiagnózissal befektették a Kútvölgyibe. Később, amikor már átléphette a határokat, mindig visszajött, mert azt tapasztalta, hogy aki nem találja meg a saját szellemi útját Magyarországon, az Tibetben sem fogja megtalálni. "Terentiusnak igaza van, amikor azt mondja, hogy csak égboltot cserél és nem lelket, aki áthajózik a tengeren."

Nem gondolja, hogy a kultúráját, az anyanyelvét, a szokásait, a gondolkodásmódját, az ízlését, az ügyintézések rejtett útjainak ismeretét illetően tudna még ennél is jobban asszimilálódni. Egyébként is, ha egy népnek nincs baja a saját identitásával, akkor gazdagodásnak éli meg a sokféleséget. "Csak amikor meggyengül a belső kohézió, akkor lesz megint nagyon fontos a nemzeti, a faji kérdés, a rasszizmus, mert az marad már csak összekötő erőnek, hogy aki magyar, velünk tart!" Ezért is érzékeli úgy, hogy manapság az integrációval van baj, és nem az asszimilációval. "Hiába illeszkedik valaki be, akkor is van egy előítélet, amit az érintett vagy beépít és elvisel, vagy nem." A nevelt lányának, aki mindenre érzékenyen reagált, egy napon azt mondta: nem lehet úgy élni, hogy mindennap megsértődsz valamilyen hülyeség miatt! Ma New Yorkban lakik. Popper Péternek viszont az egész abszurd helyzetről Kellér Dezső jut eszébe, aki egyszer mesélte, hogy amikor munkaszolgálatos volt, megkérdezte tőle az őrmestere: tud-e arról, hogy aki azt a verset írta, hogy "Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország", az zsidó volt, és lágerbe került? "Alázatosan jelentem, tudom" - mondta Kellér. Borzasztó, csóválta a fejét az őrmester. "Hát hogy nem tudtak erre egy jóravaló keresztény embert találni?"

Tág asszociációkkal adomázik - a könnyed, szemléletes előadásmód tette olyan népszerű előadóvá, bárhol tanított. Akármilyen súlyos dolgokat mond is, rögtön feloldja egy sztorival. S bár "az ember végül csak veszít", de "csoda végül mindig eshet. Vonuljunk rendben csak tovább!" - idézi be optimista végkicsengésként a popperi magánvallás Kurázsi mamát. Egyik kedvenc visszatérő története szerint a XIX. században pontosan kiszámították, hogy 2030-ra negyven centi lótrágya borítja majd Budapest utcáit. Csak hát közben feltalálták az autót.

*Nincs egy új ötlete a szocialistáknak vagy a Fidesznek, se
*
Így annak sincs igazán drámai éle, amikor arról beszél, hogy jövendő nagy konfliktusokat lát körvonalazódni. A fehér ember mítosza, ami egyébként is csak egy nagyon rosszízű öntömjénezés, letűnőben van. A világ politikai vezérlése, a civilizáció centruma, amely valaha nyugatra mozgott el, most visszamegy keletre, elsősorban Kínába. "Ezek a népek most értik meg, mint jelent jól élni, rendes lakásban lakni." Ebből nőhet majd ki az alapprobléma, az iszlám valószínűleg csak egy epizód a konfliktusok sorában. Közben pedig az európai kultúra nagy válságban van, tanácstalan; szerveződik, de nem tud választ adni arra, hogy mi az európaiság. "Egyénileg még meg tudom mondani, hogy ez a belső drámai küzdelme az embernek önmagával." A saját magával való, mindhalálig tartó belső harc teszi az európait európaivá. Ha valaki ezt feladja, akkor csak fehér ember marad. De hogy mit jelent mindez társadalmi síkon? "Nincs válasz, s ez valami zárórája ennek az európaiságnak. Azt gondolom, hogy egy hanyatló kultúrában élünk, ahol Magyarország kicsit elöl jár a morális és szellemi hanyatlásban."

Ami nálunk történik, mondja Popper Péter, az nem lóg ki az általános nemzetközi trendből, de a dolog bornírtsága igen. A csábítás - hogy legyél fehér ember, de ne legyél európai - szerinte ott tart: attól vagyok különb, hogy nem születtem valaminek. Nem vagyok cigány, nem vagyok zsidó. Ez egy fokkal még annál is rosszabb, mint amikor az arisztokraták azt gondolták: attól különbek, mint a másik, mert beleszülettek valamibe. "Darvas Iván mindig azt mondta, hogy a csehek valahogy európaiabbak, mint mi. Úgy látom, igaza van. Ugyanezt a hanyatlási folyamatot Prágában kisebb trauma megélni, mint itt."

Sokáig "odacsóvált" a politikának, de azt mondja, most már nagyon unja, mert fantáziátlan. "Ezeket a jelszavakat jobbról is, balról is hallottam már gyerekkoromban. Nincs egy új ötlete a szocialistáknak vagy a Fidesznek, se senkinek. Ugyanazt ismétlik, ami már tizenötször elpuffant a magyar történelem során." Abban, hogy felhagyott a politikai publicisztikával, közrejátszott: "én azt látom a baloldalon, hogy elképesztően tehetségtelenek. Sodródó politikát látok, koncepciótlanságot."

*Az SZDSZ megharagudott rá*

Pedig jó darabig még kitartott a szocialisták mellett azután is, hogy leköszönt a Horn Gyula melletti tanácsadói szerepéről. "Azt láttam, hogy karácsonyfadísznek használ csak, és azt hiszi, én majd biztosítom a pesti zsidóság rokonszenvét." Amúgy Horn már akkor sem hallgatott rá, amikor - még az 1998-as választások előtt - Popper egy véletlen zürichi találkozón arról győzködte, hogy győzelem esetén se legyen miniszterelnök. "Később azt mondta, hidd el Péter, nem lehetett megcsinálni. Magyarországon olyan a politikai struktúra, hogy csak a miniszterelnöknek van hatalma. Egy minisztert bármikor fenéken lehet rúgni." De lesöpörte Horn akkor is, amikor azt tanácsolta, hogy 54 százalékos többséggel kormányozni kell és nem koalíciót kötni. Az SZDSZ viszont megharagudott rá.

Egyszer azután azt mondta a szocialistáknak, hogy már csak egy gézai feladatuk van politikailag: megtalálni azt a Vajkot, akiből a szocialista Szent Istvánt meg lehet formázni. "Csend, és azután kiderült, hogy mindenki azt hiszi magáról, hogy ő lehet az. Többet nem hívtak meg."

A baloldalon - teszi még hozzá -, ha észrevették valakiről, hogy politikailag tehetséges, hát kinyírták, mint riválist és konkurenciát. "A Fideszben is több koncepciózus politikust látok, mint a baloldalon. El kell ismernem." Ám továbbra is erős benne az olyan karizmatikus vezetőtől való félelem, aki úgy gondolja, hogy politikusnak lenni nem foglalkozás, hanem küldetés. Nem szereti a hit kérdésének a belekeverését a politikába, miként a történelmi tapasztalat is arra inti, hogy ahol túl nagy lett a kupleráj, ott mindig felbukkant egy pasas, aki diktatúrával csinálta meg a hatalmát.

Úgyhogy ma sok olyan politikai erő van, aki ellen jó szívvel szavazna, de nem lát olyat, aki valamilyen társadalmi kibontakozást kínálna. Csak a mítoszteremtés iránti hajlandóság erősödik, mert az élet túl bonyolulttá vált, túl sokfelé kellene alkalmazkodni, több az elvárás és az információ, mint amit az emberi agy fel tudna dolgozni, vagy érzelmileg fel tudna fogni. "A fanatizmus ebből a helyzetből kihúzza az embert, mert minden egyéb információt lesöpör magáról, és marad az, hogy én csak ez vagyok, csak az vagyok." De kettészakadás korábban is többször volt már a magyar történelemben - pogányság-kereszténység, kurucok-labancok -, úgyhogy ami ismét bekövetkezett, pszichológusi szemszögből hagyományos pszichés állapotnak tekinthető. Popper nem is ezt tartja a legnagyobb problémának, hanem azt, hogy lezüllik az ország. "Lezüllött orvostudományt látok, egészségügyi reform ide vagy oda, lezüllött pedagógiát, lezüllött adminisztrációt." Az ő új mítosza a kisközösségek erejében fogalmazódik meg, az az iránti bizalomban, hogy talán védelmet nyújtanak a teljes morális lezülléssel szemben. "Mert a kisközösségekben, legyenek Krisna-tudató hívők vagy repülőgép-modellezők, még megvan az igény, hogy fogódzunk egymásba, próbáljuk egymás lelki épségét megőrizni ebben a széteső folyamatban."

Hiszen csoda végül mindig eshet. Rendben hazavonulok hát.

(adatvédelmi szempontból:))) A cikk a www.fn.hu -n jelent meg)

Sziasztok!

Ismét egy nagyobb lélegzetvételű fényképes élménybeszámolót készítettem az elmúlt időszak eseményeiből. Néhány kép még nem lett feltöltve, de majd ezeket is pótolom, addig is, kukkantsatok be egy kicsit egy amerikai Halottak napjába..Egészen a Halloween-es beszámolóig frissítettem, sőt, ahhoz is mellékeltem képet..
Magamról, magunkról?
Jól vagyok/vagyunk. És megyünk haza!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Magamról...

"s ha mégy, már szívből szólsz rá vissza, mint
ténsúr Berzsenyi tette, hogy: Vivát!"

"Türelem és művészet valamit
csak gyárt, íme, fájdalma anyagából:
szólítom s festem a hajdan s a távol
kísértetnéma alvó tájait."

Kezdődő Ödipális Szerelem...

Immár adventre is készülődve csináltunk egy mézeskalács-házikót is a lányokkal..épp egészségtelen, színezék-és ízfokozó anyagokkal teli cukorkákkal díszítgetjük..

Lányok nagy egyetértésben...

Felhők Bloomington felett...

Színek Bloomingtonban...Ez a kisváros a kedvencem...Olyan amerikai Debrecen..Kis utcák, boltocskák, parkok, bioétterem (ugye, milyen fontos:-)), egyetemisták mindenhol, bárok, kávézók, vidám hangulat, Waldorf-boltok, magyar szalámi a boltban...ja! és az egyetemen magyar szak, ahol Pléh Csaba tanít!!!! Szinte már sok is a jóból...

mmmmmmmmmmm..forró csoki!
Édesanya örömére szigorúan bioalapanyagokból, méz, biokakaó és szójatej felhasználásával...huhhhhh...már látom, kamaszkorban miket fognak a fejemhez vágni a gyerekeim..
"te soha nem adtál nekem egy normális, egészségtelen, színezékkel, ízfokozóval teli nátriumglutamátos, guargumis ételt sem! Nooooooormális vagy te egyáltalán????"
És ehhez hasonlók...
Nem, nem vagyok normális.

Rengeteg cukor gyűlt össze a kis töktáskában!
Elégedett mosoly, egészségmániás anyuka feje fő, hova és hogyan dugja el a fogrontó édességeket.
Megvan! Megeszi éjszaka ő maga!!!

Nemrég olvastam Robert Fulghum könyvében, hogy Amerikában van Fára Mászók Baráti Társasága...csatlakozunk..
Valóban más fentről nézni a világot!

A két hálóineg egyforma méretű, csak a két gyerek nem..

Sorbanállás a finomságokért..A képen Barnus, Anna, Abigél, Adosh (a szomszéd indiai kisfiú) és egy mexikói kisfiú szerepel..
Fő az internacionális közeg:-)))

A Halál és a Pap az erkélyen üldögéltek, és békésen osztogatták a cukorkákat...

Néhány kedves kerti dekoráció:-)

Mea culpa

Nem említettem meg az egyik beszámolómban-Beáékon kívül- sok embert, aki itt él, részese az életünknek és szeretem őket...Andiékat plédául..Családilag is, és egyedül is..sok mindent megéltünk már együtt, főleg a szülésemet, ami otthon zajlott, és Andi hamarabb ért ide, mint a bábák..:-)
És Kingáékat, akik ideérkezésük óta állandóan gyarapodnak:-)))..Babaeső itt, babaeső ott..
Őket, mindannyiukat tényleg nagyon szeretem!!!
És mindenki mást is, aki itt él, "Újkingáékat", Balázsékat, a lista most itt megakad, mert sokan nem vagyunk, és vannak, akiket nem ismerek, de kedvelek, szóval...tényleg jó, hogy vagytok!!!
NEM SZÁNDÉKOSAN HAGYOK KI VALAKIT, csak egyszerűen a magam szubjektív szemüvege néha itt, néha ott torzít, felületes vagyok és szeleburdi.
És már több visszajelzést kaptam, hogy.."engem meg sem említettél.." DE!
:)

Halloween

Halloween


Ha egy kicsit visszamegyünk a történelembe, akkor All Hallows Eve, azaz Mindenszentek ünnepéről van szó, melyet az ősi kelta, driuda papok ünnepeltek először, ír és skót vidéken. Nyilván a bevándorlók honosították meg itt ezt az ünnepet. Az ősi ünnep egyébként egyszerre tiszteleg a Napisten,vagyis az Élet és a Holtak Ura előtt. Én a lényegét leginkább abban érzem, hogy nem a halál múlandósága felett meditálnak, hanem az életbe vetett hitük az erősebb. Egyébként Indiában a holtak ünnepe szintén ilyen, megemlékeznek a halálról is, ám leginkább a feltámadást és az újjászületést ünneplik.
Optimista hozáállás...szemben a sírós Halottak Napjával.
Az amerikaiak életszeretete egyébként határtalan, a Halottak Napja náluk az egyik legnagyobb buli az évben. Elképesztő módon kidekorálják a házaikat, világító, ijesztő szellemeket, boszorkányokat, sírköveket aggatnak mindenhová, vannak, akik szabad bejárást adnak a házukba, amit hasonló módon díszítenek fel. Szokás ilyenkor beöltözni mindenféle kosztümbe, a nyerő természetesen a minél gusztustalanabbul kidekorált, véres, lerohadt arcú, groteszk, torz alak. Vannak, akik Halloween-party-t adnak, vagy Hounted House-t csinálnak, azaz kísértetházat, minél ijesztőbb effektekkel. Közel a lakóparkunkhoz egy családi ház kertjében láttunk egy ilyet.
A gyerekeknek hatalmas élmény, mivel Halloween estéjén kosztümbe öltözve kopogtatnak az ajtókon, és "Trick or treat" felkiáltásukra csokit, édességet kapnak. Mi több zsákkal szereztünk be a fogmanók örömére. Szerintem ennek a szokásnak az eredete arra az ősi áldozatbemutatásra vezethető vissza, amikor a Holtak szellemét ajándékokkal halmozták el a hosszú élet reményében. (szó szerint egyébként a felhívás azt jelenti, adj finomságot, vagy megtréfállak/megijesztelek)
Az egyik legnagyobb szimbóluma az ünnepnek a kivájt tök, vagyis a Jack-lámpás. Célja, hogy elijessze az ártó démonokat, és a hazatérő lelkeknek utat mutasson hazafelé.
A másik kedvenc halálünnepem a mexikói Dia del los muertos- még ennél is vidámabb...cukorkából készült halálfejeket esznek, virággal, zenével, fesztivállal ünnepelnek. Minden család kis házi oltárt állít fel a kedves elhunytnak, amely mellett nem sírnak, hanem vigadnak, örömmel emlékeznek rájuk. A temetőbe kimenve gyertyákat, oltárt, ennivalót visznek, nemritkán zenélnek a hozzátartozónak.
Kár, hogy mi csak sírni tudunk ezen az ünnepen, jó érzés, ha a halál is lehet a barátod:-)
Ahogy az indiai mese mondja, mivé lenne a világ a hatalmas halálisten, Jáma nélkül? No igen...ő állít a dolgoknak határt és szabja meg a korlátokat- és tiszteli legjobban az Életet, azzal, hogy elmetszi- hogy más alakban szülessen újjá..
A képen épp sütit sütünk, különböző "ijesztő" alakú linzert készítettünk- cicát, pókot pl.:-)
Volt szellem is..

Indul a csapat cukorkát gyűjteni..
Kis ízelítő, milyen elképesztőne ki tudják dekorálni a házakat Halloween éjszakáján.

Ez a világ és benne én,
tükrök itt, tükrök ott,
nézek s ezer arcom visszanéz
s fordul, ha fordulok.

Én vagyok, amit az ezer arc
szétbontott s összekuszált:
a tartalom az én, az egy
s a forma milliárd.

Ezer évig értem dolgozott
a születésem előtt,
s most minden pillanatban én
teremtem újra őt.

És amire nézek, az vagyok:
fű és hajókazán,
és vihar, ha fekete bikák
dübörögnek a menny piacán,

és Kína vagyok, ha eszembe jut
s pilóta a föld felett,
bennem robog a nagy Pacific
és lassú gleccserek

fagynak szemembe, tenyerem
fennsík és kősivatag
s belőlem ballagnak ki a
holdas országutak.

Minden vagyok, semmi se vagyok,
mese és változás:
fölnézek a holdra s az vagyok,
szemfényvesztő varázs,

varázsjáték: játszom veletek,
gazellák, őzikék,
valakit nagyon szeretek
és fáradok...

Ma még...Mert forog a tükör és
még érdekel ez a sok:
nézek s ezer arcom visszanéz
s fordul, ha fordulok...

A háziállat...

Még valami, amit szeretek itt, és ami hiányozni fog. Az állatvilág. Nyáron kolibrit etettünk, lakik egy kis csíkos mókus az erkélyünkön, megszámlálhatatlan madár csicsereg mindenhol.. Állatok mindenhol, megfogható közelségben. Őzikéket szinte állandóan látunk, és volt szerencsénk találkozni már mosómacikkal is. Nagyon aranyosak!!
Egyébként a forró kása kerülgetése zajlik most..állatokról, őszről..szeretem- nem szeretem..
Úgy néz ki, hazamegyünk..
De mikor????:)
Hát ezt nem tudjuk.:)))

Van egy kedvenc helyem..egy ír söröző a közelben..Két tipikus életkép innen..Anna kapott egy doboz hajcsatot..hiába akartam meggyőzni, hogy a kevesebb több..neeeeeeeeem..MINDET a hajába kellett tenni,mert "bulizni " mentünk..Épp Barnussal színeznek.
A következő képen Abigél éppen üvölt, szokásához híven, én pedig a söröspoharat emelgetem, egyensúlyozgatom hihetetlen gyakorlatról téve tanúbizonyságot..fél kézben gyerek, másikban Guiness..
Dolce vita..

Színek

Víztükörben

Tavalyi ősz

Két évvel ezelőtti ősz-Anna két éves volt..

Az eddig napsütéses, szépséges indianai indián nyár átalakult fázós, igazi ősszé. A mai délelőtt ugyan még biciklivel száguldottam, de meglehetősen fagyos volt már..Az ősz viszont változatlanul leírhatatlan itt..egyszerűen nem tudok betelni a színekkel..
Ha most megkérdeznétek, hogy mi fog hiányozni majd, ha innen elmegyünk, akkor habozás nélkül azt válaszolom majd, hogy az ősz..ezek a sosem látott vöröses árnyalatok..
(és természetesen a Zionsville Cramery csokifagyija, de psssz! fogyókúrázom...)
Néhány képet felteszek az őszről..és régebbieket is Annáról..meg magunkról..
(nem tudunk egyelőre ugyanis képeket letölteni a gépről, és így még a Halloween-es képekkel is adós vagyok..)

Nina Simone- Black is the color

Black is the color of my true love's hair
Black is the color of my love so far
Black is her body so firm and bow
Black is her beauty her soul of gold
I carry my love in my heart everywhere
And no matter where I go she is always there

I remember how she came to me
In a vision of my mind
I remember how she sad to me
Don't ever look behind
She sad look ahead
And I would see
Someone always loving me
Her picture is painted in my memory
Without a color of his back
And no matter where I go
She is always there

Rákérdeztetek többen, akik látták már..:)
Miért töröltem magam az iwiw-ről? Nem igazán publikus, Korok, a Te kérdésedre válaszolva először.
A blog pedig egy családi- baráti olvasztótégely..közeli és távoli barátaim, ismerőseim, családom látogatják, én pedig igyekszem itt kielégíteni a formális hogyvagy-kérdéseket, képeket feltenni magunkról, üzeneteket írni aktuális lelkiállapotomról...van, aki olvas a sorok között, van, aki megnézi a képeket, van, aki jót derül- valahogy úgy, mint az életben a kapcsolataimban. Kinek, kinek a maga mélységében jelen vagyok. Ez a blog egy kicsit én vagyok, nem családi blog, hanem Szegedinoémi, annak, akinek hiányzom..annak, aki itt szeretne velem találkozni..
Hát ennyi..
És majd visszalépek az iwiw-re, mert szeretem:)
De nem most..

Arra kérdeztetek rá többen, többször, hogyan is telnek a napjaim..Néhányszor megsértettem már embereket, mert erre nem válaszoltam kielégítően..Ági, Téged például nagyon megbántottalak..
Akkor, levegő be-, kifúj..
No..
Először is..kielégítő éjszakai pihenés után- minimum kétszer, maximum tíz-tizenötször ébreszt fel valamelyik gyerek- felkelünk..Reggeli, olvasás a gyerekeknek, zuhi, öltözés, rajzolás, éneklés, pacizás ide-oda, majd vagy kimegyünk a játszótérre, vagy könyvtárba megyünk, vagy óvodába, vagy a közeli parkba biciklizni. Igen, egyedül.
Mióta viszont itt lakik egy számomra nagyon kedves magyar család, azóta nagyot fordult az életünk, mert van társaságunk és Annának játszótársa..Sajnos, az öröm limitált, mert valamikor haza fognak menni- de azért én folyton reménykedem abban, hogy mégsem:)
Aztán kellő fáradtsági szint után haza, ebédelés, altatás délután- talán lesz belőle valami, talán nem..Többnyire ilyenkor bicóra pattanok, és az utánfutóban alszanak a gyerekek, amíg még szép az idő, én pedig bömbölő Quimby-t vagy Kispált vagy valamit hallgatok..ha pedig egészen mély az álom, akkor hazaosonok, az erkélyre kirakom a bicót, ésssssssssss...ez az én időm..azaz a miénk..ilyenkor van esély az e-mailek írására..(egyéb esetekben valaki ül az ölemben és én fél kézzel gépelek, de ezt nem túlzottan szeretem..a monitor előtt nem akarom legeltetni őket, és én sem tudok koncentrálni)
Aztán délután- szabadidős, kreatívkodós, játszó, túra, séta, olvasás, 100% gyerekprogram..
Majd este hazajön Gábor- ilyenkor egy órát még tekerek egyedül- újabban a hideg miatt már kabátban, de lassan beszorulok a konditerem falai közé.
Majd vacsi, fürdetés, altatás- ésssssssssss este tíz és hajnali kettő között az én kreatív időm..lelki élet címén..olvasok, rajzolok, gondolkodom..ilyenkor lehet azt is..
nagyjából ennyi az a sok semmi, de nagyon mozgalmasan telik. Tulajdonképp minden nap egyforma és mégsem..Rajtam múlik , mit hozok ki a magányból:)
És nagyon, nagyon hálás vagyok most a sorsnak, hogy nyár óta itt élnek Beáék..mert egy érvágástól kíméltek meg vele:)
Húúúúúúúúú, elég részletes volt?

Anna új poénja..
Épp a játék mobiltelefonnal játszott..."No, akkor először felhívom anyát, aztán a figyelmet!"- mondta..
Miniatűr Terry Gilliam..:))

Pusztai pásztor volt, gyermekkora óta,
Őrizte a falut, ki tudja mióta,
Mikor hamadéve egyszercsak
Mit gondolt és mit nem magába,
Kiment furulyástól nagy Amerikába
Túri Balog János.

Itt maradt mezőstül a falu magára,
De kint, talán már a gép vigyáz a nyájra,
Mert a múlt hetekben a falu nagy ámulatára
Csendesen benyitott a községházára
Túri Balog János.

Nosza, közrefogták, vallatóra vették,
Hej debíz a szavát sem igen vehették.
Annyi kiviláglott, hogy ott sem halt éhen.
Sőt ott is vak legény volt a talpán
Túri Balog János.

Csak később derült ki, lassacskán, magától,
Hogy mi hozta vissza nagy Amerikából.
Mert az ebadtát is! A csillagos égen
A Göncöl szekerét hiába kereste
Túri Balog János.

A Göncöl szekerét, a Fiastyúkunkat,
S a többi drága magyar csillagunkat,
Hosszú éjszakákon, a könnyein át is,
Sehol sem találta.
Ezért jött hát vissza szép Magyarországra
Túri Balog János.

A hét vicce:)...
Minden nap 1-2 órát szoktam biciklizni gyerekekkel és nélkülük. Amikor velem jönnek a lányok, egy kis utánfutót szerelek a bringa mögé, abban ülnek, veszekednek vagy alszanak. A lakóparkban és környékén lehet tekerni, viszonlyag messze is elmerészkedek, mert egész jó környéken lakunk forgalmat tekintve- bár így is ritka hollónak számítok ebben az autós világban a biciklimmel..A környéken már mindenki ismer- már aki kiszáll az autójából:)))
Történt pedig, hogy tekerés közben az egyik pedálom leesett..és mivel olajos volt, hasztalan próbáltam visszatekerni, egyrészt csúszott, másrészt a menete is megkopott..
A lakóparkban több fiatal gondnok van..lélekszakadva rohantak a segítségemre, kacarásztak a gyerekekkel..
Néhány nap múlva az egyik sármőr kis golfautóján követni kezdett a közeli autóúton (ahol egyébként nem igazán lehet golfautókkal közlekedni), lelkesen integetve, kiabálva..
Mikor megálltam, zavartan csak annyit motyogott, hogy hát izé, ő vett nekem egy pedált, nehogy máskor is megtörténjen, hogy leesik a régi..és hát..ha nem bánom, akkor nagyon szívesen fel is szereli..apropó..van barátom, vagy valakim (ja, a gyerekek továbbra is az utánfutóban ültek), aki a pedálomat szerelgeti?
Igen, mondom, már régóta szerelgeti a pedálomat valaki...
Na, azóta sincs új pedál a biciklimen..merthogy nem adta ide:)))
Miken múlik, hogy az ember pofára esik-e a biciklivel, vagy sem..

Nagyon rég nem írtam már ide..ennek sok oka van, főleg a lustaságom..meg hát sok minden történt velem az elmúlt időszakban..
Ezek közül a legeseménytelenebb dolgokról készültek fényképek..
Érdekes gondolat jutott eszembe, hogy tulajdonképp az életünk legbanálisabb pillanataiban készítünk magunkról fényképeket- és ezek maradnak meg az utókornak rólunk..egy teljesen hamis kép az életünkről..Hamis? Igaz? Részben igaz? Nem is tudom..
Újraválogatva a képeket ez jutott eszembe- nevetős arcok, vidám pillanatok..könnyedség..hmm..
:)))

Ha lenne egy új életem, akkor
sosem várnék, azonnal cselekednék,
s nem aggódnék a következmények miatt;
akkor
elfogadnám azt, amit az élet ad,
s enyém lenne a pillanat.

Na, itt egy bölcs gondolat...

Az ősz Indiana államban turistacsalogató..
Néhány kép a színorgiáról..

Apa Abigélt szeretgeti..és ő hagyja..sőt! Élvezi..

Sikerült a lányokat is megfürdetni a levelekben..

Ritka pillanatokban sikerült fotóznom is, íme egy természetes kaleidoszkóp fekvő helyzetből..

A gyermekeim épp anyjukat alázzák..avarral való betakarás, gyomorba ugrálás, hajborzolás, halálra puszilgatás..

Soha sem voltam normális..ez mit sem változott mióta anya lettem..csak most lehet arra hivatkozni, hogy a gyerekek miatt van az egész..fenét..:))
Épp indiánüvöltéssel ugrálok az erdőben az ott lakomázók nem kis megrökönyödésére..Tudjátok mit? :P

Valahogy lemaradt a fejem a képről..magam sem értem..de szerintem jobb így:))
Fej nélkül valahogy szebbnek látom magam:)))

Először október 23-a tiszteletére festettünk egy magyar zászlót..majd lendületet kaptunk, és csináltunk egy amerikait is..ugyan fordítva ragasztottuk fel a zászlótartó rúdra, de ez teljesen mellékes..

Apró trükk, hogy a kétségbeesett és aggódó anyuka hogyan bírja rá enni nem akaró gyermekét egy kis C-vitamin utánpótlásra..
"Add ide az ujjaidat, húzunk rá málnasapkát..:)"
Szánalmas, de bejött:)))

Elkészültek!!!

Őszi tevékenység- a lányokkal tököt vájok az erkélyen...

Megjelent a Sötétség Fejedelme is Barnus személyében...

Anna és Abigél Halloween- kosztümben..
Természetesen királykisasszonyok..
Hmmm..aki engem ismer, TUDJA, hogy tőlem ilyen irányú érdeklődést nem örökölhettek..de ekkor kitől????
:))

Anna mai napi poénja:
Micsoda hülyeség ez a tangabugyi..az embernek bevág a fenekébe, és mégis hordja..de miért?

Én elkísértem a tévelygést egy kacskaringóra
Egy kicsit lejjebb jöttünk fel újra
És olvastam anno, hogy az út a fontos hogy soha ne legyen vége
De szerintem a cél is az útnak a része