2008. február 6., szerda
2008. február 5., kedd
9.nap- Sacred Valley-Szent Völgy- a félelem leküzdése
..ami az Urubamba folyó völgye, Cusco körül terül el, és számtalan inka rom található itt..
Kocsival igyekeztük bejárni a jelentősebb romokat, de természetesen így is rengeteg kimaradt. Általában kellemes túra mindegyik, dombra-hegyre fel és le.
Először Sacsahueyman romjait néztük meg, lélegzetelállító, ahogyan a hegy tetejéről eléd tárul a város.
Az inka építészet egyszerűen hihetetlen, rejtélyes, megfejthetetlen..
Hogyan tudták odacipelni ezeket a hatalmas köveket? Hogyan tudták kifaragni?? Volt olyan kő, amelynek 32!!!! sarka volt..Hogyan tudták kötőanyag nélkül úgy összeilleszteni őket, hogy egy papírlap sem férne be közéjük, és a számtalan földrengésben (melyben modern épületek pusztultak el) ezeknek kutya bajuk sem esett?? Hogyan faragtak beléjük íveket? Miért? Miért így?
Szánjatok néhány percet a képekre,megéri.
Aztán Tabbomachay inka fürdő romjaihoz másztunk fel,majd elmentünk egy helyi piacra..a képek magukért beszélnek, két kislány frissen vágott bárányt cipel, farkasszemet néz veled a malac..
Aztán Pisac romjainál lehajoltam..
A romok magasan a hegy tetején helyezkednek el, a hegy oldalában teraszos földművelés nyomai. A hajdani templomhoz keskeny kis ösvény vezet fel..
Megérkezésünkkor hatalmas kocsi állt keresztben az úton, épp egy óriási szikla zuhant le az útra..ha kicsit előbb érkezünk..
Majd elindultunk a keskeny ösvényen, felfelé, gyerekkel a kezünkben. Ha az Andokban esni kezd, akkor az zuhog..olyannyira, hogy látni nem lehet..út közben leszakadt az ég..épp amikor ahhoz a szakaszhoz értünk, ahol elkeskenyedik az út, és megy meredeken fölfelé, majd le az emelkedőn, és újra fel..két láb fér el egymás mellett, alattad a szakadék..Abi elaludt, hirtelen nem találtam az egyensúlyomat. Meginogtam és ekkor néztem először lefelé. Úgy éreztem, azonnal hányni fogok, nem csak a magasságtól, hanem attól is, hogy egy rossz lépés..az út csúszott..előttem, mögöttem emberek, alattam szakadék. Belekapaszkodtam a sziklafalba, és elkezdtem remegni, nem tudtam tovább menni. Életemben nem féltem még ennyire..
Gábor megfogta a kezemet és csak annyit mondott: "Meg fogod csinálni"..
Úgy éreztem, hogy most fordult meg velem a világ..lassan, lépésről lépésre haladtam előre..
És feljutottunk..Elállt az eső. Volt szivárvány is.
De ami a legfontosabb, megismertem a saját határaimat..szembenéztem valami démonnal, és rájöttem, ha farkasszemet nézünk vele, akkor eltűnik. Régi közhely, de így van.
Az útunk során álltam ennél nagyobb szakadék mellett is, de már többé nem féltem.
Patetikus ezt mondani, de mintha tényleg túlléptem volna magamon.
Alább Anna üzenete egy kis videón és a túra képei.
Ja, és etettünk alpakkákat és lámákat, de ez nem annyira érdekes:-))
Kocsival igyekeztük bejárni a jelentősebb romokat, de természetesen így is rengeteg kimaradt. Általában kellemes túra mindegyik, dombra-hegyre fel és le.
Először Sacsahueyman romjait néztük meg, lélegzetelállító, ahogyan a hegy tetejéről eléd tárul a város.
Az inka építészet egyszerűen hihetetlen, rejtélyes, megfejthetetlen..
Hogyan tudták odacipelni ezeket a hatalmas köveket? Hogyan tudták kifaragni?? Volt olyan kő, amelynek 32!!!! sarka volt..Hogyan tudták kötőanyag nélkül úgy összeilleszteni őket, hogy egy papírlap sem férne be közéjük, és a számtalan földrengésben (melyben modern épületek pusztultak el) ezeknek kutya bajuk sem esett?? Hogyan faragtak beléjük íveket? Miért? Miért így?
Szánjatok néhány percet a képekre,megéri.
Aztán Tabbomachay inka fürdő romjaihoz másztunk fel,majd elmentünk egy helyi piacra..a képek magukért beszélnek, két kislány frissen vágott bárányt cipel, farkasszemet néz veled a malac..
Aztán Pisac romjainál lehajoltam..
A romok magasan a hegy tetején helyezkednek el, a hegy oldalában teraszos földművelés nyomai. A hajdani templomhoz keskeny kis ösvény vezet fel..
Megérkezésünkkor hatalmas kocsi állt keresztben az úton, épp egy óriási szikla zuhant le az útra..ha kicsit előbb érkezünk..
Majd elindultunk a keskeny ösvényen, felfelé, gyerekkel a kezünkben. Ha az Andokban esni kezd, akkor az zuhog..olyannyira, hogy látni nem lehet..út közben leszakadt az ég..épp amikor ahhoz a szakaszhoz értünk, ahol elkeskenyedik az út, és megy meredeken fölfelé, majd le az emelkedőn, és újra fel..két láb fér el egymás mellett, alattad a szakadék..Abi elaludt, hirtelen nem találtam az egyensúlyomat. Meginogtam és ekkor néztem először lefelé. Úgy éreztem, azonnal hányni fogok, nem csak a magasságtól, hanem attól is, hogy egy rossz lépés..az út csúszott..előttem, mögöttem emberek, alattam szakadék. Belekapaszkodtam a sziklafalba, és elkezdtem remegni, nem tudtam tovább menni. Életemben nem féltem még ennyire..
Gábor megfogta a kezemet és csak annyit mondott: "Meg fogod csinálni"..
Úgy éreztem, hogy most fordult meg velem a világ..lassan, lépésről lépésre haladtam előre..
És feljutottunk..Elállt az eső. Volt szivárvány is.
De ami a legfontosabb, megismertem a saját határaimat..szembenéztem valami démonnal, és rájöttem, ha farkasszemet nézünk vele, akkor eltűnik. Régi közhely, de így van.
Az útunk során álltam ennél nagyobb szakadék mellett is, de már többé nem féltem.
Patetikus ezt mondani, de mintha tényleg túlléptem volna magamon.
Alább Anna üzenete egy kis videón és a túra képei.
Ja, és etettünk alpakkákat és lámákat, de ez nem annyira érdekes:-))
2008. február 4., hétfő
Tiltakozás
..egyébként én nem a pénzvilág ellen tiltakozom..nem is a magántőke ellen..hanem az értékek devalválódása ellen..hogy pénzben ki nem fejezhető dolgokat "mérünk" manapság pénzzel..szentséget, szerelmet, beavatást, élményt..a végső döntéseinkben legfőképp az anyagi indokok játszanak szerepet..Ezért maradnak emberek egy olyan munkahelyen, ahol nem találják önmagukat, egy rossz házasságban, lakóhelyen, ahol szenvednek..
Nem mintha ez nem lenne tanulás, vagy fejlődés.
De a legtöbb ember úgy éli meg az életét, mintha valaki másét élné..állandóan vágykozik valami után, ami soha nem lehet az övé, és erre legjobb kifogása a pénz és a racionális anyagiak.
A Machu Picchu privatizálása szerintem ugyanerről szól.
Nem mintha ez nem lenne tanulás, vagy fejlődés.
De a legtöbb ember úgy éli meg az életét, mintha valaki másét élné..állandóan vágykozik valami után, ami soha nem lehet az övé, és erre legjobb kifogása a pénz és a racionális anyagiak.
A Machu Picchu privatizálása szerintem ugyanerről szól.
2008. február 3., vasárnap
8. nap- Cusco- tüntetés
Cusco egy kis miniatűr, szárazföldi Velencére emlékeztet, szűk, sikátoros utcácskáival, és nagyon romantikus hangulatával.
Főterének neve? Na??? Talált! Plaza de Armas. És.. Van benne egy 1600-as években emelt csodaszép katedrális, amely egyébként egy régi inka templomra épült rá (Virachoca teremtő Isten templomára)
Egyébként Cusco volt a régi inka főváros, és a város külterületén terül el a Szent Völgy, ahol számtalan inka rom található.
A város nagyon "elturistásodott", tehát itt az életszínvonal is jóval magasabb..de azért perui szempontból..
Rengeteg kis galéria, számtalan kézműves bolt, vásár, szebbnél szebb, művészi gonddal kialakított étterem, szálloda, terecske..
Ami nagyon érdekes, és itt még szembetűnőbb, mint bárhol máshol, az, hogy 500 év is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a spanyol és az indián lakosság összekeveredjen. Többek között ezért is tisztelem az indián őslakosokat, több száz éve "végzik itt a dolgukat" háborítatlanul, emelt fővel.
Amin kibicsaklott a lelkem. Tüntetésbe keveredtünk. Zúgott az egész város, szakadó esőben rendületlenül meneteltek az indián asszonyok..Miért? Peru óriási történelme, Machu Picchu vonzereje, a csodaszép természeti adottságok évente több százezer turistát vonzanak ide. És természetesen ennek megfelelően a kedvelt célpontokat kellően kiépítették, borsos árakon kínálják a "beavatást" Picchu rejtelmeibe. Privatizálták az egyetlen vonatot, ami elvisz a Machu Picchuig, kapaszkodjunk meg, 60-80 dollár egy egyórás út ide egy fő részére..Vessük össze mindezt egy perui asszony órabérével, aki 1 solért (kb.60 forint) ad el egy ujjbábot, amit legalább 2 órán át kötöget..Pénz, pénz, pénz..privatizálni akarják a kulturális örökségeket, úgy, mint a Machu Picchut..
Belegondoltatok ennek a tragikumába? Hogyan lehet egy szakrális központot, egy szentélyt, ahová a beavatottak mehettek fel, (kedves Ismeretlen, utalva a leveledre), PRIVATIZÁLNI? A mi világunknak már minden profán, nincs szentély, nincs Isten, nincs beavatás..pénz, haszon, nyereség..Ez terül szét az emberek arcán, akik borsos áron megveszik a maguk kis orgiasztikus élményeiket a csúcson..
Régen a beavatottak, a kiválóak mehettek fel oda..ma nem..talán ezért mellékes már, megmásszuk-e vagy sem, mert a lényeg már nem itt van..
Elnézve a szakadó esőben gyalogló kitartó embereket..a színes esernyőket, a népi viseletben menetelő asszonyokat..eszembe jutott, hogy talán mellékes is..ez a nép, akit legyőztek, de igába sosem hajtottak, ma is megőrizte a büszkeségét és a függetlenségét. Privatizálhatják bár a szentélyeiket, ők emelt fővel menetelnek tovább. Ez az igazi szabadság.
Rengeteg képet készítettem, és ha tudtam volna spanyolul, ordítottam is volna velük együtt. Meg is tettem.
MACHU PICCHU NO SE VENDE!
Főterének neve? Na??? Talált! Plaza de Armas. És.. Van benne egy 1600-as években emelt csodaszép katedrális, amely egyébként egy régi inka templomra épült rá (Virachoca teremtő Isten templomára)
Egyébként Cusco volt a régi inka főváros, és a város külterületén terül el a Szent Völgy, ahol számtalan inka rom található.
A város nagyon "elturistásodott", tehát itt az életszínvonal is jóval magasabb..de azért perui szempontból..
Rengeteg kis galéria, számtalan kézműves bolt, vásár, szebbnél szebb, művészi gonddal kialakított étterem, szálloda, terecske..
Ami nagyon érdekes, és itt még szembetűnőbb, mint bárhol máshol, az, hogy 500 év is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a spanyol és az indián lakosság összekeveredjen. Többek között ezért is tisztelem az indián őslakosokat, több száz éve "végzik itt a dolgukat" háborítatlanul, emelt fővel.
Amin kibicsaklott a lelkem. Tüntetésbe keveredtünk. Zúgott az egész város, szakadó esőben rendületlenül meneteltek az indián asszonyok..Miért? Peru óriási történelme, Machu Picchu vonzereje, a csodaszép természeti adottságok évente több százezer turistát vonzanak ide. És természetesen ennek megfelelően a kedvelt célpontokat kellően kiépítették, borsos árakon kínálják a "beavatást" Picchu rejtelmeibe. Privatizálták az egyetlen vonatot, ami elvisz a Machu Picchuig, kapaszkodjunk meg, 60-80 dollár egy egyórás út ide egy fő részére..Vessük össze mindezt egy perui asszony órabérével, aki 1 solért (kb.60 forint) ad el egy ujjbábot, amit legalább 2 órán át kötöget..Pénz, pénz, pénz..privatizálni akarják a kulturális örökségeket, úgy, mint a Machu Picchut..
Belegondoltatok ennek a tragikumába? Hogyan lehet egy szakrális központot, egy szentélyt, ahová a beavatottak mehettek fel, (kedves Ismeretlen, utalva a leveledre), PRIVATIZÁLNI? A mi világunknak már minden profán, nincs szentély, nincs Isten, nincs beavatás..pénz, haszon, nyereség..Ez terül szét az emberek arcán, akik borsos áron megveszik a maguk kis orgiasztikus élményeiket a csúcson..
Régen a beavatottak, a kiválóak mehettek fel oda..ma nem..talán ezért mellékes már, megmásszuk-e vagy sem, mert a lényeg már nem itt van..
Elnézve a szakadó esőben gyalogló kitartó embereket..a színes esernyőket, a népi viseletben menetelő asszonyokat..eszembe jutott, hogy talán mellékes is..ez a nép, akit legyőztek, de igába sosem hajtottak, ma is megőrizte a büszkeségét és a függetlenségét. Privatizálhatják bár a szentélyeiket, ők emelt fővel menetelnek tovább. Ez az igazi szabadság.
Rengeteg képet készítettem, és ha tudtam volna spanyolul, ordítottam is volna velük együtt. Meg is tettem.
MACHU PICCHU NO SE VENDE!
7. nap-Punótól Cuscóig
Egész napos utazás és túra várt ránk. Busszal mentünk, és meg-megálltunk megnézni néhány templomot, egyes helyeken pedig nagyobbat kirándulni. Az út az Andok hegyei között kanyargott, egyre szédítőbben magasabbra, mígnem elértük a fennsík legmagasabb pontját, a La Raya-t, mely majdnem 4200 m magas...Szédítő érzés, teljesen másképp érzi magát fizikailag az ember, sűrűbben kapkodja a levegőt, fázik, de mindenekelőtt fejet hajt a természet hatalmassága felett.
Előtte megnéztünk Pukarában egy kicsi, de nagyon érdekes múzeumot a preinka időkről, megcsodáltuk a rengeteg gyönyörű kerámiát..néhány érdekes szobor is van a pukarai múzeumban, amelyek a hajdani emberáldozatokra utalnak..
Sokat gondolkodtam ezen a véres szokáson, egyes indián törzsek levágták az áldozataik fejét, mások megitták az áldozat vérét, megint mások a piramisok tetejéről dobáltak le embereket.
Miért? Miért kell emberek életével fizetni az istenek kegyéért? Talán ez a szokás vetítette előre a krisztusi kereszthalált, és ezért nem volt többé "szükség" vérre? Nem tudom, ez a gondolat is csak most jutott eszembe..
Át a falvakon, városokon. Üvölt a szegénység..Juliaca, mely mára nagyvárossá duzzadt, és ami a hamis Rolex óragyáráról híres egyetlen aszfaltozott úttal sem rendelkezik. Valahogy mégis van ezekben az emberekben egyfajta tartás, büszkeség, keménység.
Máshol, ahol volt már aszfalt,egy útépítő munkálatba csöppentünk..kőbaltával törték az egyik faluban az aszfaltot..kézzel..
Sokszor felmerült bennem, hogy fogalmunk sincs nekünk, mink is van..hova is születtünk..mit is jelent a pénztelenség..
Egy ízben megálltunk az utcán, mert odakint bárányt sütöttek az asszonyok. Kint hőség, ők egész nap egy hátibatyuban hordták a bárányt, odakint megsütötték..sterilitás, frigó? Ugyan már..Én sem haltam meg tőle.
Az Urubamba völgye egy zöld sziget, buja, tele élettel, színekkel. A szürke házak, sziklák után valódi oázis.
Aztán megcsodáltuk Raqchi inka város romjait, mely lélegzetállító városképet nyújtott. A mai építészmérnököknek szerintem nagy fejtörést okoznának a hogyanok- hogyan lehetséges ekkora köveket így kifaragni, kötőanyag nélkül összeilleszteni?
Nekem már szinte magától értetődő volt, nem is vártam mást, csak emberfelettiséget. Valahogy ez itt mindenben benne van.
Előtte megnéztünk Pukarában egy kicsi, de nagyon érdekes múzeumot a preinka időkről, megcsodáltuk a rengeteg gyönyörű kerámiát..néhány érdekes szobor is van a pukarai múzeumban, amelyek a hajdani emberáldozatokra utalnak..
Sokat gondolkodtam ezen a véres szokáson, egyes indián törzsek levágták az áldozataik fejét, mások megitták az áldozat vérét, megint mások a piramisok tetejéről dobáltak le embereket.
Miért? Miért kell emberek életével fizetni az istenek kegyéért? Talán ez a szokás vetítette előre a krisztusi kereszthalált, és ezért nem volt többé "szükség" vérre? Nem tudom, ez a gondolat is csak most jutott eszembe..
Át a falvakon, városokon. Üvölt a szegénység..Juliaca, mely mára nagyvárossá duzzadt, és ami a hamis Rolex óragyáráról híres egyetlen aszfaltozott úttal sem rendelkezik. Valahogy mégis van ezekben az emberekben egyfajta tartás, büszkeség, keménység.
Máshol, ahol volt már aszfalt,egy útépítő munkálatba csöppentünk..kőbaltával törték az egyik faluban az aszfaltot..kézzel..
Sokszor felmerült bennem, hogy fogalmunk sincs nekünk, mink is van..hova is születtünk..mit is jelent a pénztelenség..
Egy ízben megálltunk az utcán, mert odakint bárányt sütöttek az asszonyok. Kint hőség, ők egész nap egy hátibatyuban hordták a bárányt, odakint megsütötték..sterilitás, frigó? Ugyan már..Én sem haltam meg tőle.
Az Urubamba völgye egy zöld sziget, buja, tele élettel, színekkel. A szürke házak, sziklák után valódi oázis.
Aztán megcsodáltuk Raqchi inka város romjait, mely lélegzetállító városképet nyújtott. A mai építészmérnököknek szerintem nagy fejtörést okoznának a hogyanok- hogyan lehetséges ekkora köveket így kifaragni, kötőanyag nélkül összeilleszteni?
Nekem már szinte magától értetődő volt, nem is vártam mást, csak emberfelettiséget. Valahogy ez itt mindenben benne van.
Képek
Kinga...azt hiszem, a képek egy dologtól színesek..nem informatív céllal készültek, és nem útikalauz, amit ide írok. Inkább egy olyan szubjektivitásból fakad, amit megéltem Peruval kapcsolatban, ennek okán sem az embereket, sem a tájakat nem kiállítási darabként szemléltem, fényképeztem, hanem az élő, lélegző lényegét igyekeztem megragadni..Ezért nem írok történelmi-földrajzi vonatkozásokat, számokat. Ennek utána lehet járni, ez csak információ.
Azt hiszem, hogy tájak-emberek-országok történelme sokkal inkább ebből fakad..
Ma jön a 7.nap beszámolója is..:)
Azt hiszem, hogy tájak-emberek-országok történelme sokkal inkább ebből fakad..
Ma jön a 7.nap beszámolója is..:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
