Sacred Valley- Szent Völgy 2.

Konklúziók szépen megfogalmazva

Éld meg azt, amiről mindig is álmodtál, hogy megteszed,és akkor nem marad hely a rossz érzéseknek...

Minden kockáztatással megtartod az életedet, minden mással elveszíted.

(Richard Bach)

10.nap- Machu Picchu

Megint visszakanyarodok itt Ismeretlen bejegyzésére..arra, amikor is a "csúcsélményről" volt szó..
A Machu Picchuról nagyon nehéz ezért írni. A történetének mindenki utánajárhat. A képeket megnézheti, amelyek ott születtek.
A csúcsélményt viszont sem megosztani, sem lefényképezni nem lehet..Talán ezért érzem azt, hogy az itt készült képek nagy része nem olyan, mint ahogyan láttam, éreztem ezt a helyet.
Be kellett járni, fel kellett mászni, meg kellett élni, el kellett fáradni benne, meg kellett telni vele. Ez az én saját kis csúcsom volt, megtapasztalni a saját magasságélményemet, a "saját Machu Picchumat".
Be kellett menni a házakba, meg kellett töltekezni, múlttal, jelennel.
Talán nem is az a lényeg, mennyire magasra épült, mnnyire szédítő, mennyire elképesztő mestermunka, milyen lelkiségből, indíttatásból épült..
Hanem annak, aki oda felmászott, mit jelent, mit hoz az életébe.
Régen olvastam egy könyvet, kissé ponyva-ezotéria ízű, de mint mindenben, ebben is van egy mag. Shirley McLaine írta meg az élményeit Machu Picchuval kapcsolatosan. Azon gondolkodtam, mennyire más, mint az enyém, és nagy valószínűséggel bárki más tollat ragadna,aki itt volt, teljesen más nézőpontból közelítené meg ezt az élményt.
Ezért gondolom azt, hogy nincs lakóház-szint és csúcs-szint, mindenkinek a maga útján van egy kis csúcs, amit megélhet itt.
Itt? Bárhol máshol a világon, ahol elgondolkodik.
A régi szakrális helyek ma már mind nyitottak, de szerintem épp ezért a mai világban szakrális lehet egy sportstadion is, ha kellő tudatossággal lépünk be oda.
Képek alább...

Machu Picchu

9.nap- Sacred Valley-Szent Völgy- a félelem leküzdése

..ami az Urubamba folyó völgye, Cusco körül terül el, és számtalan inka rom található itt..
Kocsival igyekeztük bejárni a jelentősebb romokat, de természetesen így is rengeteg kimaradt. Általában kellemes túra mindegyik, dombra-hegyre fel és le.
Először Sacsahueyman romjait néztük meg, lélegzetelállító, ahogyan a hegy tetejéről eléd tárul a város.
Az inka építészet egyszerűen hihetetlen, rejtélyes, megfejthetetlen..
Hogyan tudták odacipelni ezeket a hatalmas köveket? Hogyan tudták kifaragni?? Volt olyan kő, amelynek 32!!!! sarka volt..Hogyan tudták kötőanyag nélkül úgy összeilleszteni őket, hogy egy papírlap sem férne be közéjük, és a számtalan földrengésben (melyben modern épületek pusztultak el) ezeknek kutya bajuk sem esett?? Hogyan faragtak beléjük íveket? Miért? Miért így?
Szánjatok néhány percet a képekre,megéri.
Aztán Tabbomachay inka fürdő romjaihoz másztunk fel,majd elmentünk egy helyi piacra..a képek magukért beszélnek, két kislány frissen vágott bárányt cipel, farkasszemet néz veled a malac..
Aztán Pisac romjainál lehajoltam..
A romok magasan a hegy tetején helyezkednek el, a hegy oldalában teraszos földművelés nyomai. A hajdani templomhoz keskeny kis ösvény vezet fel..
Megérkezésünkkor hatalmas kocsi állt keresztben az úton, épp egy óriási szikla zuhant le az útra..ha kicsit előbb érkezünk..
Majd elindultunk a keskeny ösvényen, felfelé, gyerekkel a kezünkben. Ha az Andokban esni kezd, akkor az zuhog..olyannyira, hogy látni nem lehet..út közben leszakadt az ég..épp amikor ahhoz a szakaszhoz értünk, ahol elkeskenyedik az út, és megy meredeken fölfelé, majd le az emelkedőn, és újra fel..két láb fér el egymás mellett, alattad a szakadék..Abi elaludt, hirtelen nem találtam az egyensúlyomat. Meginogtam és ekkor néztem először lefelé. Úgy éreztem, azonnal hányni fogok, nem csak a magasságtól, hanem attól is, hogy egy rossz lépés..az út csúszott..előttem, mögöttem emberek, alattam szakadék. Belekapaszkodtam a sziklafalba, és elkezdtem remegni, nem tudtam tovább menni. Életemben nem féltem még ennyire..
Gábor megfogta a kezemet és csak annyit mondott: "Meg fogod csinálni"..
Úgy éreztem, hogy most fordult meg velem a világ..lassan, lépésről lépésre haladtam előre..
És feljutottunk..Elállt az eső. Volt szivárvány is.
De ami a legfontosabb, megismertem a saját határaimat..szembenéztem valami démonnal, és rájöttem, ha farkasszemet nézünk vele, akkor eltűnik. Régi közhely, de így van.
Az útunk során álltam ennél nagyobb szakadék mellett is, de már többé nem féltem.
Patetikus ezt mondani, de mintha tényleg túlléptem volna magamon.
Alább Anna üzenete egy kis videón és a túra képei.
Ja, és etettünk alpakkákat és lámákat, de ez nem annyira érdekes:-))

Anna üzenete