New York

Chicago, Illinois

Mivel meglehetősen közel van hozzánk, többször sikerült eljutnunk ide- és minden bizonnyal hazautazásunk előtt még legalább egyszer felkeressük a Windy City-t (Szeles Város). Azért kapta becenevét, mert a Michigan-tó felől szinte mindig jut légáramlat a város belterületére, de azért is, mert itt mindig friss szelek fújdogálnak.
Nagyon, nagyon "amerikai", a rengeteg felhőkarcoló között az ember egészen kicsinek érzi magát, és első látásra olyan szorongató.. Impozáns, elegáns, ugyanakkor félelmetesen technokrata stílusa van, ami valahogy idegenszerűvé teszi a várost, különösen első alkalommal.
Aztán rá lehet érezni az ízére..az egyedi szépségekre..az üvegpalotákon megcsillanó napfényre, a felhőkarcolók egymásban tükröződő képére, a kulturális sokszínűségre, Picasso "Izéjére", ami egészen megkapó módon fejezi ki a város szellemiségét, Chagall monumentális mozaikján megfigyelhető csodálatos részletekre, a felnyitható hidak és a magasvasút futurisztikus élményére, a Sears Tower tetejéről elénk táruló impozáns látványra, a cseppet sem olasz, de mégis finom híres vastag tésztájú pizzára, a Michigan-tó kékségére, a ringatózó hajók fehérségére, és, és, és..még sorolhatnám..
Megszerettük...

Chicago

Egy vers a Bryce hangulatához

Nem építettem kunyhót sem magamnak
És nem szereztem sápadt kincseket,
A vágyaim a végtelenbe laknak
S minden pompád enyém, szent kikelet.

Van éjszaka, hogy oly közel a holdnak
Arany tányérja a kék ég falán
És bánataim oly távol bolyongnak,
A mennybe szálltak boldogan talán.

Az óborokban annyi feledés él
És annyi emlék s úgy tetszik nekem,
Hogy régi életeim szenvedését
Békélt gyönyörrel újra ízlelem.

(Juhász Gyula-Japánosan)

Bryce canyon, Utah

Nevével ellentétben ez nem valódi canyon, hanem a fennsíkba vájt bemélyedések partján járunk. Lélegzetelállító látvány, amolyan Alíz Csodaországban-élmény..