A szépségről- azaz miért utazik az ember? :-)

...a szépség nem szükséglet, hanem elragadtatás.
Nem szomjazó száj az, sem pedig üresen kinyújtott kéz,
hanem inkább lángoló szív és elbűvölt lélek.
Nem a kép, amelyet látni, sem pedig a dal, amit hallani szeretnétek,
hanem inkább olyan kép az, amelyet láttok, bár becsukjátok szemeiteket, és olyan dal, amelyet hallotok, bár bedugjátok füleiteket.
Nem a nedv ő a fa barázdás kérgén, se nem a szárny, amelyhez karom is tartozik,
inkább örök virágba borult kert az és szüntelenül szálldosó angyalsereg.
Orphalese népe, a szépség az élet, amikor az élet fölfedi szent arculatát.
De ti vagytok az élet és ti vagytok a fátyol is.
A szépség az örökkévalóság, amint egy tükörben önmagát szemléli.
De ti vagytok az örökkévalóság és ti vagytok a tükör is.

(Kahlil Gibran)

Painted Desert, ( Színes sivatag) Arisona

Az óriási köves-homokos sivatag évmilliókkal ezelőtt végbement változások szülötte Az üledékes kőzet egy része elporlott, az ősi sziklák megmaradtak, az üledékrétegek pedig különböző elszíneződést adtak a talajnak. Növényzet itt alig van, jellegzetes a képen látható ún. indian paintbrush.
A Newspaper Rock nevű sziklára képírással róttak az évszázadokkal ezelőtt itt élt indiánok máig megfejthetetlen jeleket.
A park része a Petrified Forest is, azaz megkövesedett erdőség, évmilliókkal ezelőtt megkövesedett fatörzseket figyelhetünk itt meg.
folyt.köv. a Grand Canyonnal...

Painted Desert, Arisona

Mesa Verde-Colorado, Aztec Ruins-New Mexico

Már senki sem lepődik meg rajta, ha leírom, mennyire szeretem az indiánokat..Egy élet is kevés lenne ahhoz, hogy tanulmányozni és megérteni tudjuk őket, megismerjük számtalan törzseiket, magunkévá tegyük kultúrájukat.
Természetesen Észak-Amerikában is az indiánok nyomába eredtünk- sajnos azonban itt meglehetősen megfogyatkoztak..Lehangoló és szomorú volt keresztülmenni a navajo rezervátumon, látni a bádogházakat, a kietlen pusztában élő embereket, megfosztva vallási, szent helyeiktől, méltóságuktól, egykori szabadságuktól, büszkeségüktől. Sajnos olvasmányaim is megerősítették ezt a rossz érzést, a mai indiánok nagy része munka és életcél nélkül teng-leng,vagy az alkohol rabjává válik..csak igen csekély részük őrzi a régi hagyományokat, és kevesen olvadtak be a lakosságba..a rezervátumokban élőknek pedig nagyon savanyú a szőlő..
Elsőként a Mesa Verdét látogattuk meg, Coloradoban. Szó szerinti jelentése "zöld asztal", utalva a hely természeti adottságaira. A kanyon sziklái között elég szédítő magasságban kis sziklavárosokat építettek a hajdanvolt anasazi indiánok (nem tudom, hogyan, tériszonyuk nem volt) hihetetlenül fejlett mérnöki és szervezőtehetséggel. Több tucat sziklaváros látható itt, némelyikhez fel is lehet mászni, csodálatosak.

Az azték város valójában nem azték, hanem szintén anasazi- csak korábban hitték, hogy aztékok lakták, innen a név-. Az építészeti stílus hasonló, pueblo-kis falucska-.
(ezek láthatóak az első néhány képen-
Jellegzetes épület a kiva, mely egy jókora kör alakú épület, itt zajlottak a közösségi összejövetelek, és valószínűleg a vallási szertartások.

Részletek néhány indián asszonytól:

Azt mondhatnánk, hogy a nem-indiánok vallása kívülről jött, mint Istenük, aki valahol ott fenn van az égben az ő Királyságával, s az emberek idelent megpróbálnak feljutni hozzá.
Az indiánok elgondolása szerint Te vagy az Isten. Az Isten Benned van, Ő a Te részed. És ez nálunk az Élet kezdete, a Teremtés pillanata. Ezt hordozzuk magunkban.

Vickie Downey, Tewa

Minden, amit cselekszünk, a mi Erdőnkhöz kapcsolódik.
Ha valaki meghal a közösségünkben, levágjuk a hajunkat, és beletesszük egy fába.
Régen a halva született gyermekeket egy fába temették.
Történetünket a Fák őrzik.
Egész vidékünk Szent.

Loretta Pascal, Lil'wat

Ha bizonyos dolgokat nem értünk, az még nem jelenti azt, hogy ezek a dolgok nem léteznek.
Sok ember számára egyszerűen nem léteznek azok a dolgok, amiket nem értenek vagy nem ismernek.
Én azt mondom, sok minden lehetséges. Ha valamit nem ismerünk, az még nem jelenti azt, hogy az a valami nem is létezik. Egyszerűen csak nem ismerjük ezt az állapotot.

Cecília Mitchell, Mohawk

Immár öregasszony lett belőlem. A bivalyok s a feketefarkú őzek kihaltak, s a mi indián hagyományaink is csaknem kipusztultak. Néha magam is alig tudom elhinni, hogy valaha én is a hagyomány szerint éltem.
A kisfiam a Fehér Ember iskolájában nőtt fel. Tud könyvet olvasni. Van egy farmja, s állatai vannak. A mieink között ő a vezér, segít nekünk a Fehér Ember útját járni.
Az én fiam jó hozzám. Már nem földkunyhókban lakunk, hanem kéményes házban, s a fiam felesége tűzhelyen főz.
De én nem tudom elfelejteni a régi hagyományokat.
Nyáron gyakran felkelek napkeltekor, s kilopózkodom a kukoricaföldre. S ahogy ott kapálok a kukoricaföldön, énekelek a kukoricának, úgy mint gyerekkoromban. Senki sem törődik ma már a mi kukoricaföldjeinkkel.
Néha esténként ott üldögélek, s nézem a nagy Missourit. Ahogy lemegy a nap, lassan leszáll az alkony a víz felett. Az árnyakban úgy tűnik, mintha újra indián falunkat látnám, ahogy a földkunyhókból felfelé kavarogva száll a füst. S a folyó zúgásában hallom a harcosok kiáltásait s a kisgyermekek kacaját, ugyanúgy, mint régen. Csakhogy ez nem több egy öreg asszony álmánál. S megint csak árnyakat látok, s hallom a folyó zúgását. Peregnek a könnyeim. A mi indián életünk, tudom, örökre a múlté.

Waheenee, Hidatsa

Egy népet nem lehet leigázni addig, amíg asszonyaik szíve ellenáll.
De azután mindennek vége.
Mindegy, bármilyen bátrak is legyenek harcosaik, bármilyen erősek is legyenek fegyvereik.

Cheyenne szólás

Ha kicsit mélyebben akarsz tudni róla, olvasd el Hamvas Béla írását, oldalt a kedvencek között, Indián mese a címe.

Pueblo indiánok- Mesa Verde, Colorado, Aztec Ruins-New Mexico

Arches, Utah

Régi vágyam volt eljutni Utah államba, oda, ahol a kristálytiszta kék ég és a vörös sziklák megdöbbentő kontrasztja fogad. A valóság felülmúlja a fotókat.
A hatalmas homokkő sziklák, melyekbe az erózió arch-okat, azaz íveket vájt egyszerre lenyűgözőek és tekintélyt parancsolók. A nemzeti park hatalmas, újra szembesültem azzal, hogy a "nagy" fogalma eddig számomra teljsen mást jelentett..Perzselő nap, néhány Harley-s társaság, öregek, fiatalok, túrázók, nap-illat, sivatag, kaktuszok, csend, nagy,nagy csend..ilyen az Arches.

Az ég és föld nem emberi:
néki a dolgok, mint szalma-kutyák.
A bölcs ember sem emberi:
néki a dolgok, mint szalma-kutyák.
Az ég és föld közötti tér,
akár a fujtató,
üres és nem szakad be,
mozog és egyre több száll belőle:
kell rá szó, ezernyi;
jobb némán befelé figyelni.

(Tao Te King)

Arches, Utah

Pozitivitás és a Nagy utazás megkezdése

Mivel egy ez alapvetően pozitivista blog, nem írok nehézségekről, honvágyról, magányról..:) Csupa szép emléket szeretnék tárolni magamban Amerikáról, és rengeteg van belőlük. Minden gondot pedig azért vonzunk az életünkbe, mert szükségünk van az ajándékaikra. Ugye...
Szóval. Egy szép, hosszú utazásról. Elindultunk az akkor másfél éves Annával, és a 6 hónapos pocakban lakó Abigéllel a Sziklás-hegységbe.
Amerika nagy. Ezt tudtam, de valahogy nem tudtam elképzelni. Két napig csak mentünk, mentünk, szinte megállás nélkül az autópályán, és még a térkép közepénél sem jártunk. Félelmetes volt szembesülni vele.
Érdekes volt, ahogyan változott a táj. Indiana erdős, sík, nyáron párás, meleg, ebből kifolyólag rendkívül dús a növényzete, így az állatvilága is. Ahogyan nyugat felé haladtunk, úgy változott minden. Illinois hangulata, megjelenése hasonló, Missourinál már viszont kezd átváltani a táj füves pusztaságba. Kansas volt a döbbenet..Aki ismeri az Óz, a csodák csodája című könyvet, érti, de szívesen idézek belőle.
"Ha Dorka kiállt az ajtóba, és körülnézett, nem látott egyebet, csak a nagy szürke prérit mindenfelé. Egyetlen fa, egyetlen ház sem bontotta meg a hatalmas lapály egyhangúságát, mely mindenfelé addig terjedt, ameddig csak a szem ellát. A nap szürke tömeggé szárította a szántóföldet, melyet sok-sok apró repedés barázdált. Még a fű sem volt zöld, mert a nap megperzselte a magasra szökkent keskeny leveleket, amíg azok is épp olyan szürkék lettek, mint minden egyéb."
Azt hiszem, életemben nem láttam még ennél depressziósabb államot..talán a porsivatag Coloradoban vetekedik még vele.
Kezdtem érteni, miért fakulnak meg a prériemberek, és veszítik el szemük csillogását úgy, ahogyan Emmi néni, akiből apró, mosolytalan, szürke néni lett.
Valahogy a táj rányomja a bélyegét az emberre, ezt mindenhol megfigyeltem. Például a Sziklás-hegység vörös szirtjei szinte kiáltanak egy bátor rézbőrű után..
Kansas pedig..olyan hely, ahol az emberek hiába várják a csodát.
No, aztán Colorado állam, ami rendkívül változatos. Van itt a határon préri, aztán dimb-domb, végül a Sziklás-hegység legmagasabb csúcsait is ide teremtették. Ez a nemzeti park látható a képeken. Lenyűgözőek az égbe szökő havas csúcsok, és a természet változatossága. Fenyőerdők és csodálatos növényvilág fogad odalent, majd egyre feljebb haladva ritkul, a legmagasabb ponton pedig a tundra éghajlat uralkodik.

Rocky Mountains State Park, Colorado