Dallas, Texas és a tatuk

Miért ide jöttünk nyaralni?
Elsősorban a nagybátyámra voltunk kíváncsiak, aki itt él. Másodsorban vonzott Texas szépsége, ellentmondásossága is. Texast senki nem hagyja szó nélkül, van, aki utálja, van, aki imádja, néha gúny tárgya, néha magasztalásé..Óriási állam, területre csak Alaszka nagyobb, és így rendkívül változatos is. Több részre osztják, földrajzilag, Kelet-Texas az olajvidék, a második nagy része a Mexikói-öböl partvidéke, a harmadik a Rio Grande völgye, a negyedik a Mexikóval határos rész, az ötödik a Trans Pecos sivatagos vidéke, a hatodik a "nyél", amely a prériövezet része, a hetedik pedig a középső övezet.
A hatalmas kiterjedés miatt Texas éghajlata egyetlen övezetbe sem sorolható, a szubtrópusi klímától kezdve a szélsőségesen szárazföldi éghajlatig terjednek az átmenetek. Növényzete és állatvilága is nagyon változatos, számunkra talán a legszembetűnőbbek a trópusi növények voltak, az állatok közül pedig a tatu, kolibri és az oposszum.
A spanyol telepesek már az 1500-as évek elején elfedezték ezt a területet, de az első önálló telep csak 1628-ban jött létre El Paso környékén. Amikor Mexikó 1821-ben kivívta függetlenségét, a birtokába került Texas is. A mexikói kormány bizonyos szinten ösztönözte az amerikaiak bevándorlását, és néhány év alatt már több, mint 30 ezer bevándorló érkezett az államba. A kormány korlátozó intézkedéseket hozott a bevándorlással kapcsolatban, ez nemsokára fegyveres lázadásokhoz vezetett. A telepesek súlyos vereségeket szenvedtek a nagy túlerővel szemben. Ekkor vonult be az állam történetébe a San Antonioban található erőd, az Alamo, ahol a telepesek hősiesen védekeztek a mexikói katonák ellen. Több véres harc árán Mexikó végül elismerte Texas függetlenségét.
Néhány évig önálló államként funkcionált, ekkor kapta egyik nevét: a Magányos Csillag Országa (zászlóján egyetlen csillag található).
1845-ben csatlakozott az Únióhoz.

S hogy miről ismeretes még? Oljkútjairól..ismerős a filmsorozat? :o))

Számomra leginkább a sokféleség volt vonzó ebben az államban- a mexikói-spanyol-amerikai-indián (kis részben) egyveleg- emberekben, ételben, stílusban egyaránt.

Dallas. Biztos népszerűtlen leszek. Egy kis farmertelepülésből fejlődött ki, az első rönkház ma is áll az egyik téren..Felhőkarcolók, irodaházak, pénz, középületek, beton..hétvége lévén semmi mozgás, semmi élet, semmi élő..
Ebben a városban oltották ki J. F. Kennedy életét is.
No meg Jockey Ewing is itt gonoszkodott, ha hiszünk a tündérmesékben.
Mi is írjak? Szeretem meglátni a szépet- csodálatos, ahogyan a fény megcsillan az üvegpaloták ablakain, és az irodaházak egymásban tükröződnek. Fura gombóc van az embernek a torkában, amikor a betondzsungel padlóján üres konzervdobozokkal és újságpapírokkal körülvett cigarettázó feketékbe botlik, akik jellegzetes hangjukon elkántálnak valami érthetetlen énekfélét. Borzongás fut végig rajtam- annyira megérint, hogy milyen különböző világból jöttünk, és most mégis ott vagyunk, együtt, egyszerre, egy helyen.

Folyt.köv..

Megerkeztunk szerencsesen..

..San Antonioba. Rekkeno a hoseg, nagyon szep minden, a lanyok lelkesek- vegigultek, enekeltek turelmesen a 18 oras utat, egy szavunk sem lehet-..
Nemsokara jelentkezem! (lehet,hogy kepekkel is, ha osszejon)
Udv mindenknek!

Földanyó-Csarodaialligátor

Az elmúlt napokban többnyire a lányok blogjára írtam. Valószínűleg azért, mert most leginkább ezt a naplót érzem magamhoz közel- róluk "szólok én", illetve az életem legnagyobb része.
Véget értek az utazások, lassan pakolunk, hazatérünk..nem is tudom, folytassam-e az írást..akarom-e..

Ezt a hazatérés-dolgot most már lezárom..ezzel :-))

Smokey Mountains National Park, Tenessee

Adós vagyok még jónéhány élmény-fotóval..Másfél éve jártunk ebben a nemzeti parkban, télen, ezért ilyen szürkék a képek, de az élmények annál inkább színesek..(anyukámék is velünk tartottak hegyet mászni-apukám nem túl nagy örömére)
A fotókon látható városka Gatlinburg, egy tipikusan túristaváros a hegyek lábánál. Kis favityillók, libegők, számtalan apró ajándékbolt, játékterem, hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb dekoráció (akasztott embertől gorilláig bármi elképzelhető), csodák palotái (a ház úgy néz ki kívülről, mintha orra borult volna), "régi" fotók műtermei, golfpályák, és még elképzelni is nehéz mi mindennel képesek szórakoztatni az ide vetődő túrázókat..
A képek nem túlságosan jók, sokat másztunk, keveset fotóztunk és tél volt- de gyönyörű a vidék, hatalmas, fenyvesekkel borított hegycsúcsok, vízesések, számtalan túraútvonal- érdemes megnézni, ha erre jár valaki! ;o)

Smokey Mountains National Park, Tenessee

Május 26-án, Budapesten Nick Cave koncert lesz a Petőfi Csarnokban..

The weeping song

Mindenkinek köszönöm a kommentjét- mert elvileg ez lenne a blog célja- "beszélgetni", eszmét cserélni, véleményt alkotni és nem monologizálni..

..sokat jelent, ha válaszoltok, mert a számláló mozgása nekem csak egy szám..örülök, hogy olvastok, örülök, hogy visszajártok, de igazán annak örölök, ha élő a kapcsolat- ezért írok :-)

Gondolatok a hazatérésünkkel kapcsolatosan- akinek nem inge, ne vegye magára

Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e erről. Sokat vívódtam önmagammal, amíg leírtam ezt a pár sort, mert nagyon ellentétes érzelmek dúlnak bennem ezzel kapcsolatosan. Nincs "jó" és nincs "rossz" megoldás, de van/kell legyen döntés az ember életében, amely aztán az egyik pólus felé sodorja.
3 éve élünk Amerikában. Szép évek voltak, és nehezek is egyben. Sok élményünk van, rosszak, jók, megismerkedtünk sok kedves emberrel, és néhányukat nagyon megszerettünk-akikért még fájni fog a szívünk. Voltunk sokat, sokat, sokat egyedül, család, barátok nélkül, néztük úgy Abigélt, amikor először felállt, hogy hej, de jó lenne megosztani az örömet valakivel,családdal, régi barátokkal. Volt úgy, hogy sírni szerettem volna, de nem tudtam, kinek a vállán tegyem, és ezért inkább nem sírtam- majd később kidühöngtem magamból, vagy bennragadt. Voltunk csodálatos helyeken, olyan szépségeket láttunk, amelyeket eddig soha, olyan távolságok nyíltak meg előttünk, melyeket eddig nem láttunk. Kóstoltunk új ételeket, volt, ami ízlett és volt, ami nem. Ültünk karácsonyfa alatt szűk körben, és hiányoztak közben szülők, barátok, ugyanakkor jó is volt egy kicsit szabadnak lenni. Nem nyomasztottak számlagondok, mint otthon, de azért nem is éltünk úgy, mint a kiskirályok. Megtanultunk angolul, néha kínnal-keservvel, nem "ragad-tapad csak úgy", sokat és keményen kell itt is hozzá tanulni-olvasni. Jó és nagy lehetőség volt, éltünk vele. Neveltünk gyerekeket, a saját elveink szerint, és jó volt, hogy nem szólnak bele, hogyan, ugyanakkor néha jó lett volna tanácsért futni...
..és most nemsokára elmegyünk innen, hazamegyünk..mert miért? mert sokminden miatt..sok érzés, sok nehézség, sok kapocs itt is ott is. Itt a pénzügyi lehetőség, otthon a számlák várnak. Ennyi lenne az egész???
Ennyi? Ennyi, amikor magyar honfitársaim hozzámvágják, hogy rossz anya vagyok, aki a gyerekeit fosztja meg a gondtalan élettől, mert nehéz neki Amerikában élni. Ennyi, amikor magyarok hülyéznek le, miért megyünk vissza a süllyedő hajóra. Emberek! Süllyedünk? Ennyire lesüllyedünk? Ennyire vakok vagyunk, amikor azt hisszük, a tengeren túl nő egyedül a babér, hogy azt gondoljuk, ott kolbászból font kerítés mögött mézeskalácsházikóban élnek emberek?
Megkaptam, hogy az amerikai jóléttől tompává vált agyam nem emlékszik már a nélkülözésre..Nekünk soha nem voltak "javaink", ingatlanunk, sok pénzünk..de valahogy mindig éltünk, jól éltünk, mert ugyanúgy tudok örülni egy kávésbögrének is, mint egy görög nyaralásnak..Ha hazamegyünk, már nem tudok többé Peruba jönni talán soha..cseszhetem az indiánmániámat Európa közepén..és? Ettől vagyunk boldogok? Ennyi a boldogság? Válaszoljak rá? NEM KÖNNYEBB ÉS NEM BOLDOGABB EGY SZEMERNYIT SEM AZ ÉLET ITT- nem az anyagi jóléttől mosolygósak az emberek, nem a kiegyensúlyozott politikai élet hozza magával egyenes arányosságban a lelki harmóniát. Azok az emberek, akik a perui Titikaka tavon éltek, és semmiféle anyagi háttérrel nem rendelkeztek, nemesebbek és kedvesebbek voltak bármely magyarnál, aki hírből nem tudja, milyen is lehet ilyen körülmények között élni..
..és nincsenek millióink félretéve..úgy megyünk haza, ahogyan jöttünk, üres zsebbel, és szép élményekkel..mielőtt bárki a szavamba vágna, hogy "könnyű így, mert odakint megszedted magad!" Hazamegyünk? Haza? Haza az, ahol az emberek egymást ócsárolják, egymásra irigykednek, ahol a panaszon kívül más nem hallható? Olvastam egyszer egy blogot..egy Ewing-szarkómás lány utolsó éveiről..17 évesen halt meg..az ezernyi magyar olvasói komment között nem kevés számú szólt irigykedve arról, milyen jó anyagi körülményei is voltak..MI KÖZE A KETTŐNEK EGYMÁSHOZ????TALÁN EGY JÓLÉTBEN ÉLŐ ANYÁNAK KEVÉSBÉ FÁJ AZT LÁTNI, HOGYAN HAL MEG A KEZEI KÖZÖTT A GYERMEKE????
Istenem, ennyire lecsúsztunk? Haza akarok én menni innen egyáltalán????

Jiddu Krishnamurti- Az érzés teljessége

"Mi az érzés? Olyan, mint a gondolat. Az érzés egy benyomás, egy érzékelés. Látok egy virágot, és azt mondom, tetszik, vagy nem tetszik. A tetszést vagy nemtetszést a gondolatom befolyásolja, az pedig nem más, mint elraktározott emlékek válasza. Azt mondom tehát, tetszik vagy nem tetszik ez a virág, szeretem vagy nem szeretem ezt az érzést...Ezek szerint a szeretethez kapcsolódik az érzés? Az érzés nyilvánvalóan tetszés vagy nemtetszés, jó vagy rossz, kellemes íz és más hasonlók érzékelése. Megfigyeltük-e már utcánkat, életmódunkat, viselkedési és beszélgetési szokásainkat? És megfigyeltük-e már a szenteket akikhez imádkozunk? Számukra a szenvedélyt a szex jelenti, ezért úgy tagadják meg a szenvedélyt és a szépséget, hogy félretaszítják. Az érzékeléssel együtt félreteszik a szeretetet is, mivel azt állítják, az érzékelés bilincsbe ver. Azt hirdetik, hogy a szex és a vágy rabszolgái leszünk, ha nem töröljük ki ezeket magunkból. Amikor nem csak részben, hanem egészen megismerjük az érzés teljességét, akkor tudjuk meg, mi a szeretet. Amikor észrevesszük egy fa szépségét, egy mosoly bájosságát, amikor felfigyelünk a házak mögött lemenő napra- és mindezt a maga teljességében látjuk-, akkor ébredünk majd rá, mi a szeretet."

Forrás: J.Krishnamurti-Az Élet könyve

Gondolatok Anyák Napján

Próbálom "leállítani" magam, és nem folyton indiánokról írni, de nehéz lesz. Néhány gondolat jutott az eszembe az előző teremtéstörténettel kapcsolatosan, de ennek már vajmi kevés köze van az indiánokhoz..legyen inkább Anyák Napi gondolat..

Néhányszor a pow wow ideje alatt abbamaradt az éneklés, tánc és dobolás, és néhány öreg indián mesélni kezdett a meséikről, a régesrégi hitvilágukról. Fura volt, mikrofont látni egy tollruhás ember kezében- de hát ez már egy új kultúra a régi csontjain.
Recsegő, reszkető hangon beszélt az öreg, mesélni kezdett arról, hogyan is keletkezett a világ, és mivégre. Aztán egy pillanatra megállt, és jelentőségteljesen végignézett a gyöngyös, sallangos ruhába öltözött asszonyokon, majd folytatta mondókáját. "Ugye tudják, hogy a mi hitünk szerint az Istenek először az asszonyt teremtették? Belőle indul ki minden élet, ezért övezzük különös tisztelettel az asszonyainkat"..
Valahol olvastam, hogy az indiánoknál a férfi testesítette meg a maszkulin erőt, bátorságot, aktivitást, az asszony pedig a szellemit. Szerintem ez olyan szép, mert egyszerre mindkét nem a maga lényegében bontakozhatott ki.
Az inkák Pachamamát, a Földanyát hatalmas tisztelettel övezték, hiszen belőle sarjadt ki az élet, belőle van minden.
Fura, egyszer csak ez a szép egyensúly elkezdett billegni, felborulni, férfiuralommá válni, majd jöttek a harcos feministák, ez sem volt jobb, most pedig a nők furán billegnek egyik oldalról a másikra. Szinglik, kosztümbe bújt maszkulin karrieristák, gyerek-munka-önérvényesítés malmában örlődő túlhajszolt anyák,jajjajj..

Néha magam sem tudom, mi a jó, hol a balansz. Egy Popper-könyvben olvastam egy kis anekdotát egy tündöklően tehetséges zenészről. Húszas éveiben férjhez ment, gyerekeket szült. Majd, mivel jó anya szeretett volna lenni, egyre kevesebb fellépést vállalt, minek következtében egy idő után már csak apró vidéki kultúrházakban lépett fel. A gyerek-hivatás malmában felörlődött végül a házassága is, ő maga pedig így fogalmazta meg kudarcait: "Ez lett belőlem. Csapnivaló zenész lettem, rossz feleség és anya." No, hol a balansz?

Nem tudom, mi a gyógyszer, de azt is látom, mennyi zűrzavar van a világban, mennyire jó lenne valami ösztönös "tudás" a világ dolgairól a folytonos értelmi-anyagias helyett.

Szabó Judit így ír Sophia című könyvében a női energiákról:
"Az légy, aki vagy! Ebben foglalhatjuk össze a Nagy Ősanya spirituális tanítását..Amikor életünk válságba kerül, és egy kietlen sivatagban érezzük magunkat, ahol nem látjuk a kifelé vezető utat, akkor befelé figyeljünk..Mindannyiunknak sokféle álarca van, ami mind idegen valódi egyéniségünktől, de ezt csak akkor vesszük észre, amikor már levetettük őket. Addig abban az illúzióban éltünk, hogy ez a szépen kifestett kép én vagyok. Az élet nagy válságai megtanítanak arra, kik is vagyunk valójában. Az őszinteség sokszor fáj, de nagy gyógyító ereje van. Úgy érzem, ez az érték fájdalmasan hiányzik a mai világból."

No, hát..ideje visszahozni..Boldog Anyák Napját!

Irokéz teremtéstörténet

Ezt a történetet egy irokéz asszony adta nekem, élvezzétek, olvassátok!(bocs, ha a fordítás nem elég élvezhető)

Régesrég, amikor még nem éltek emberek, az Égi Világban az Égi Emberek éltek. Ebben az időben még nem volt nap, minden fény annak a hatalmas égi fának a fehér szirmaiból áradt, amely az Égi Emberek Vezérének háza előtt állt. Az Égi Vezér egy fiatal asszonyt vett feleségül. Az Égi Asszony nemsokára várandós lett egy kisgyermekkel.
Az Égi Világban azonban élt egy bosszantó, ármányos lény is, a Tűzsárkány, aki mindig igyekezett álhíreket terjeszteni a birodalomban. Most sem tett másként, az Égi Vezér fülébe azt duruzsolta, hogy a gyermek, mellyel az Égi Asszony viselős, nem az övé. Az Égi Vezér hatalmas haragjában és féltékenységében gyökerestül kitépte a fát háza elől, és beledobta a feleségét abba a hatalmas lyukba, amely a fa kitépett gyökere után keletkezett.
Az Égi Asszony elkezdett zuhanni a hatalmas, végtelen, sötét vizek felé. A madarak megszánták, és utánarepültek, gyengéden segítették, lassították a zuhanást. A víz állatai eközben összegyűltek, és igyekeztek földet teremteni a fogadására. A teknős azt ígérte, hogy erős hátán megtartja a keletkező világot. A tengeri állatok a víz alá merültek tápláló földért. A pézsmapatkány bukott fel először, szája tele volt földdel, és a Teknős hátára helyezte azt. Az egykori Égi Fa világító szirmai átsütöttek a hatalmas lyukon át, ahol egykor állott, és ez lett a Nap. Mire az Égi Asszony földet ért, már minden készen állt a fogadására, a fű kisarjadt a teknős hátán, a fák elkezdtek növekedni.
Az Égi Asszony egy leányt szült. Amikor a lány asszonnyá érett, viselős lett. Senki sem tudja, ki volt az apa, a Teknős-e, vagy a Nyugati Szél, de nemsokára életet adott két fiúnak-ikrek voltak, de teljesen különbözőek. Egyikük volt a Jó, a másikuk a Gonosz. A Jó úgy született, ahogyan mások. A Gonosz gyorsan, erőszakosan született, az anyja oldalán át furakodott át a világba, így megölte őt.
Az Égi Asszony eltemette a lányát, amelynek testéből csodás növények sarjadtak, a dohány, a kukorica, a bab és a tök. Ezek lettek a későbbiekben a Földön élő emberek legfontosabb növényei.
A Jó és a Gonosz hamarosan férfiúvá értek, és nevükhöz híven tevékenykedtek a világban. A Jó teremteni kezdett, növényeket, állatokat, gyógyfüveket, folyókat. A Gonosz megpróbálta tönkretenni bátyja művét, sebessé, rombolóvá változtatta a folyókat, és vándorköveket teremtett; mérgező növényeket, tüskéket kreált, betegségeket, szörnyeket küldött a világra. A Jó és a Gonosz örökösen harcoltak egymással, hogy túlszárnyalják egymás alkotását, de a Gonosz sosem tudta legyőzni a Jót. Végül a Jó megalkotta az embereket, hogy élvezni tudják munkája gyümölcsét. Így kezdődött minden.

Pow Wow- Lebanon, Indiana

Múlt hét végén ellátogattunk egy közeli kisvárosba, ahol részt vettünk egy Pow-wow összejövetelen. Hogy mit jelent ez? Szó szerint a pow wow varázslót, sámánt jelent, illetve varázslószertartást- és egyben egy hagyományos indián ünnep neve is. Az Észak-amerikai indiánok évente többször összegyűlnek, hogy hagyományaikat felelevenítsék, közösen énekeljenek, táncoljanak. Az ünnep nyitott, érdeklődőket is szívesen látnak, de sajnos nem akkora az indián kultúra iránti lelkesedés, hogy óriási tömegek özönlenének az ilyen ünnepségekre. Többnyire mindenki "érintett", azaz indián, vagy legalábbis felmenői között vannak "rézbőrűek" (ami nem is a bőrük színét jelenti valójában, hanem a jellegzetes vörös festékre utal, amelyet szertartásaik alkalmával pingáltak magukra).Életem legszebb bókját is itt kaptam, ugyanis egy apacs indián (mérnökként dolgozik egyébként, és csak alkalomadtán bújik tollruhába, viszont csodaszépen dobol és énekel) megállított, és megkérdezte, melyik törzshöz tartozom!!! Máskor utálom, ha a nagy orromra tesznek célzásokat, most viszont igazán jól esett...és ugyan a kék szemem nem valami "indiános", de azért nagyon jól éreztem magam a bőrömben utána!!! Olyannyira, hogy be is álltam egy közösségi táncba a gyerekekkel.
Rengeteg táncot láttunk egyébként, egyik sodróbb erejű, mint a másik. Van külön férfi és női tánc, gyerektánc, gyógyító tánc, halottak tiszteletére járt kegyelettánc, és még sorolhatnám..Az indiánok pedig mint hatalmas, színpompás madarak keringenek tolldíszeikkel a teremben, a sodró-pergő dobritmus a szívedig hatol, egy idő után már az sem érdekel, hogy egy koszos kultúrház rosszul megvilágított termében állsz, és mindezt elsodorta már rég az idő, a harcok, és egy új kultúra sarjadt ki a régi sírján..elfelejted, és beleállsz abba a jelenbe, amit teremtettek pillanatok alatt táncukkal, énekükkel-beleadod a szíved, lelked, ott állsz a pillanatban.

Why we dance-Mari Jo Moore

To dance is to pray,
To pray is to heal,
To heal is to give,
To give is to live,
To live is to dance.

Vagyis..szabad fordításban:

Miért táncolunk

A tánc imádság,
Az imádság gyógyítás,
A gyógyítás adni tudás,
Az adni tudás az élet,
Az élet a tánc.

Képek alább!!!!!!!!!!!!!!!!! És napokon keresztül még sok fontos információ, melyet egy irokéz asszony nyomott a kezembe- és én szeretném tovább adni, annak, akit érdekel, és megérint.

Pow Wow- Lebanon, Indiana

Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse

„Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.

Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.

Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképpen megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk az emberi mivoltunk korlátaira.

Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalódás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e, Isten jelenlétéből meríted életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!

Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.

Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.

Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."

-itt találtam

Michigan-tó, Indiana Dunes State Park

Egyik kedvenc helyem Indiana államban, amolyan édesvizű tengerpart jellege van.
Hatalmas homokdűnéi, az ég és a víz kékjének egymásba olvadása, vijjogó sirályai, a víz hullámzása és morajlása, a laposra koptatott kövek simasága, a végtelenség érzete hihetetlen belső nyugalmat ad a tó partján sétáló vándornak. Tulajdonképp ilyen csendben sétálva már az sem érdekelt, hogy a távolban füstölgő gyárkémények látványa emlékeztetett a cseppet sem tiszta környezet hektikus és zavaró világára..balra a csend, illatok, jobbra a zaj, bűz- középen a nyugalom.

Michigan-tó, Indiana Dunes State Park

Indián filozófia

Az igazi indián filozófiája szerint indiánnak lenni egyfajta tartást, szellemi állapotot jelent; indiánnak lenni egyfajta létállapotot jelent, amit az ember a szívében hordoz. Ez azt jelenti, hogy a Szív szavát követed, s mintegy energia-elosztóként működsz ezen a Bolygón; ez azt jelenti, hogy hallgatsz a szívedre, az érzéseidre, a megérzéseidre, hogy eloszthasd az energiádat; hogy a Föld és az Ég hasonló energiáit mágnesként magadhoz vonzzad; s a szívedből - lényed valódi központjából - újra eloszthasd. Ez a mi feladatunk.


Brooke Medicine Eagle, Nez Percé

Gondolkodjunk! Választ kérek:-))) !!!

Hsziang-jen azt mondta:

- Valaki ezer láb mély szakadék fölött kinyúló faágra kötelet köt, és fogával ráakaszkodva lóg. Most valaki arra jön, és azt kérdezi: „Mi volt az értelme annak, hogy Bodhidharma Indiából Kínába jött?”

- Ha az ember válaszol, száját ki kell nyitnia, a kötelet elereszti, és a mélységbe zuhan. Ha nem válaszol, a legfontosabb kérdéssel szemben közömbös. Mit tennél a helyében?

Talán túlságosan reklámszagú- de igaz!!!!!!!!! Hogy hol fogok élni, nem tudom..de egyszer Peruban, az biztos..

Hezitálóknak

"-Megmondanád nekem, hogy melyik úton menjek?
-Ez nagymértékben attól függ, hogy hova akarsz menni-mondta a macska.
-Hát, tulajdonképpen mindegy- mondta Alice.
-Akkor az is mindegy, hogy melyik úton mész tovább- mondta a macska."

(Lewis Caroll- Alice Csodaországban)

...csak hogy könnyebb legyen:-))

Férfi és nő- indiánmódra

Lehet, hogy már mindenkit az őrületbe kergetek az egyre növekvő indiánmániámmal- de nem tudom magamban tartani..
...hogy mit is gondolnak az Andokban élő indiánok a párkapcsolatról- mert annyira szép...
Kölcsön kaptam egy másolatot Kepes András Világfalu című műsorából. Nem szoktam TV-t nézni, itt különösen nem, most mégis jól esett a vizuális inger, a magyar szó- és néhány melengető gondolat.
És persze hogy újabban lépten-nyomon Peruba és az indiánokba botlom, ez már nem is lep meg..és hogy többnyire olyan dolgokat kapok tőlük, amelyek igazán fontosak, az sem.

Szóval mit is gondolnak a kecsua indiánok a párkapcsolatról? Amikor két ember igazán egymásra talál, akkor megszűnnek többé önmaguk lenni. Kettejükből létrejön egy "egy-ség", egy új lény- régi énjük pedig meghal. Ezért becézik egymást "életem" helyett "kedves halálom"-nak.

Talán visszautalás ez a platóni androgün-lényre- akik állítólag a kezdetek kezdetén voltunk, s aztán szakadtunk ketté, hogy később folyton az elveszett felünket keresgéljük.

Szerintem ez olyan nagyon szép, és olyan nagyon nehéz is egyben- mert önmagunk haláláról tudunk lemondani a legnehezebben. Vigasztaló és erőt adó a tudat azonban egy erős közösségben élő számára, hogy a másik fél hasonlóképpen gondolja- nem mint a mi nyugati kultúránkban- olyan sokféle értékrend között eligazodni- ha el lehet. Támpontok, rítusok, komolyan vett ígéretek nélkül, civilizáltan és kiégetten..
Persze, ha hiszünk az androgün-lényben, úgy mindjárt más a helyzet:-)

Szépséges

Aktuális

Folyamatosan frissül Anna és Abigél blogja rengeteg képpel, rajzzal, és reményeim szerint néhány sor leírással is :)

Indiánok és boldogság

"Mennyire vagyok boldog?

Számunkra ez a legfontosabb kérdés az életben.

Egy indiánnak nem attól függ a boldogsága, mennyit keres vagy milyen társadalmi funkcióban van, hanem egyes-egyedül attól, hogy milyen boldognak érzi magát."

Beryl Bue Spruce, Pueblo indián asszony

Nos, akkor, a szellemi fejlődés felé haladt ez az ország, amikor leigázta az "egyszerű" embereket, és épített ide felhőkarcolót, s vált a világ vezető nagyhatalmává? Nem veszítették el az emberek a pénz utáni őrült hajszában az egyszerű dolgok szeretetét, és annak képességét, hogy a külső, tárgyi valóságtól függetlenítve értékelni tudják saját, belső állapotukat, megélni, érezni, átélni TUDJANAK, csak úgy, ösztönösen, nem a modern pszichológia tanácsait követve?
Hogy a lelkük hangjait ne nyomják el elektromos ketyerék zajával, kipufogó durrogásával, dübörgő zenével, és még sorolhatnám az önámítás eszközeit?
..és mindez túlmutat Amerikán..
De nem elmélkedem tovább, leég az ebéd:-))..Vissza a valóságba, indián testvéreim:-))..

Április 1. Rick Astley-vel és A.E. Bizottsággal

Szegény, szegény Rick Astley, ő lett április bolondja a Youtube-on..szinte bárhová kattintottál ma, Ő énekelt..Never gonna give you up..
Elgondolkodtam rajta, elnézve a kis videoklipet, mekkora sláger volt az én iskolás éveimben ez a kis vörös hajú, érdekes hangú táncoslábú fiú, Colombo- féle ballonkabátban, amint arról énekel, mennyire szereti választottját, akit sohasem bántana meg..Dala mozgásba hozza a szőke hajú táncoslányokat, akik olyan gyors ütemben pörögnek az üres étteremben éneklő Astley-vel (kritika lenne, hogy kiürült az étterem?), hogy komolyan elgondolkodtató, mikor szédülnek le a dobogóról. Csábosan riszálják kerek feneküket, ám Astley-t mindez hidegen hagyja, hiszen szíve választottjához szól a régimódi mikrofon mögül..A bárban poharakat törölgető fekete pultost szintén megigézi a dalból sugárzó egyszerű boldogság, és vad táncba fog, először a koszos poharakkal, majd a porronggyal, végül átszellemülten átugorja a bárpultot, és Rick táncos csapatához csatlakozik..

Azon gondolkodtam, milyen egyszerű is az élet..miért is bonyolítjuk a dolgainkat Bizottság-féle szerelmekkel? "Mámegint itt van a szerelem..mámegint izzad a tenyerem..köpni kell..pfűj..köpni kell.."
Olyan egyszerűen lehetne táncikálni Rick csapatában..

No és mi a művészet? "Reszket a bokor, mert madárka szállott rá", vagy "Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz. Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság, vagy majdnem az."...
Melyik az igazabb, amelyik lelkünk legmélyebb mélyéből szól, vagy amelyik a felszínen maradt életünk optimista mosolyát tükrözi?

Sajnos a hang és a kép kissé elcsúszott, de a zene nagyon jó...

Az élet általános farkasszabályai

1. Táplálkozz
2. Pihenj
3.Közben kószálj
4.Légy hűségesen kitartó
5.Szeresd a gyermekeket
6.Táncolj a holdfénynél
7.Hegyezd a füleidet
8.Figyelj a csontokra
9.Szerelmeskedj
10.Gyakran üvölts

(Clarissa Pinkola Estés- Farkasokkal futó asszonyok)

A pszichoanalitikus teraputa küszködőknek a 10.pontot ajánlja kezdésként.
ÜVÖLTS!!!! :-)))

Earth Hour 2008

Minden város helyi idő szerint csatlakozik az összefogáshoz..szombat este, 8 órakor..

Próbálj meg Te is egy lenni a sok ember közül, aki lekapcsolja az áramot, és ad egy órát a bolygónknak..lehet gyújtani egy gyertyát, meghitten beszélgetni, gondolkodni, merengeni közben...magunknak is adni egy óra lelki életet az elektromos impulzusok helyett..Gyógyítani a Földet, gyógyítani magunkat, a gondolatainkat, összefogni egy közös ügyért, átgondolni, mit tehetünk, milyen apróságokat, hogy ne sodorjuk veszélybe a lakhelyünket..
Szelektíven hulladékot gyűjteni, komposztálni, vegyszerektől megválni, felesleges elektromos ketyeréktől búcsút venni, szeretni a fákat, növényeket, természetet, egymást, elemgyűjtőbe vinni a használt szárazelemet, vászontasakkal és kosárral járni bevásárolni, mosható pelenkát használni, természetes anyagokat használni a háztartásban, BÁRMIT, amit úgy érzel, meg tudsz tenni azért, hogy a Földünk szabadabban lélegezzen...

Globális felmelegedés

A világon elsőként, 2007. március 31-én Sydneyben több mint 2 millió cég és háztartás kapcsolta le az áramot egy órára - a Föld Órájára, egy erőteljes nemzeti és világméretű üzenetet küldve arról, hogy van lehetőség tenni a globális felmelegedés ügyében. 2008. március 29-én este 8 órakor a Föld Órája világméretűvé válik, hiszen világszerte városok és emberek milliói csatlakoznak a programhoz bolygónkat valaha legnagyobb mértékben fenyegető kérdésben. Ha szeretnél te is tenni valamit, kérlek, 2008.március 29-én este 8 órakor te is kapcsold le egy órára az áramot. Kérlek, küldd tovább ezt a levelet minél több ismerősödnek, és nézd meg az alábbi web oldalon látható videót, mely a tavalyi Föld Órájáról készült. A videót oldalt, a videosávon is megnézheted.

http://www.youtube.com/user/Earthhour2008

Elvont vagy materialista?

Egy szerzetes a csan legfontosabb alapelvét tudakolta, de Csao-csou mester kimentette magát:
– Pisálni kell mennem – mondta. – Látod, még egy ilyen kis dolgot is magam intézek el.

Terebess Gábor kommentárja:
„Az üzenetét megkaptam, miszerint egyenesen kell ülni a vécén, de én bizony ha szarok, akkor csak szarok és nem meditálok." (Részlet Pálos Istvánnak írt levelemből, 1975. február 12.)

Mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!

Akit érdekel, tettem fel néhány új képet Anna és Abigél blogjára

Gondolataim a barátságról

Sokat gondolkoztam, mit írjak, írjak-e egyáltalán a blogra a barátságról.(amolyan néptanító-módra hangoznék, pedig asszem ez elég távol áll tőlem)
Tulajdonképpen azért csináltam ezt az oldalt, mert a barátaimnak, rokonaimnak akartam valamiféle életjelet küldeni magunkról. Nem vagyok egy nagy levélíró- mert nem tudok hétköznapi dolgokról írni, hosszasan, mindenkinek, nem szeretek negatívumokról sem beszámolni, küzdelmekről. Elkezdtem hát feltölteni a képeinket, élményeinket ide, azokat a pozitív pillanatokat, amelyeket az ember csak a barátaival oszt meg- ha vannak, ha mellette vannak. Valahogy virtuálisan így próbáltam Veletek kapcsolatban maradni. Persze semmi sem pótolja a személyes találkozásokat,beszélgetéseket, a személyes hangvételű leveleket..
És hogy mit jelent számomra a barátság? Ma rengeteget gondolkoztam róla. Az ember a rokonait nem válogathatja meg, őket "készen kapja" és szereti, elfogadja és törődik velük..a barátait már maga választja, és nem azért marad mellettük, mert vérségi vagy más érdekkapcsolat összefűzi őket, hanem azért, mert teljesen önzetlenül tud adni és kapni..nincs szükség magyarázatokra, nincs szükség arra, hogy állandóan vibráló kapcsolatban legyenek..ha valaki a barátom, azzal évek múltán is fel tudom venni a fonalat, ott, ahol abbamaradt..nem vádolom, kérdezem, faggatom, őszintén adok magamból és őszintén örülök annak az időnek, amit egymással töltünk el, akkor is, ha kevésnek érzem. Tudok vele sírni és tudok vele örülni, de nem fontos minden könnyemről tudjon, és nem várom el, hogy minden öröméről értesítsen. Vannak mélypontok, amikor úgy érzi az ember, hogy egy barátságnak vége..vagy újjászületik ilyenkor, vagy meghal..
Szerencsés vagyok, mert sok olyan emberrel találkoztam, akik adtak nekem magukból, és akkor is örülök, ha ők csak hébe-hóba jelentkeznek vagy kapcsolódnak bele az életembe. A kapcsolatunk minőségét nem hiszem, hogy az együtt eltöltött idő mértéke vagy a levelek száma befolyásolná.
Végezetül köszönöm a rokonaimnak, hogy elviselnek olyannak, amilyen vagyok (mert nincs is más választásuk szegényeknek:-)), és a barátaimnak, hogy úgy szeretnek, amilyen vagyok.

Egy idézet pedig Kahlil Gibran-tól (A próféta):

És egy ifjú ezt mondta: Beszélj nekünk a Barátságról.
És ő válaszolt, és ezt mondta:
A te barátod a válasz a szükségedre.
Ő a te földed, melyen szeretetet vetsz, és háládatosságot aratsz.
És ő a te asztalod és a te tűzhelyed.
Mert éhesen mégy hozzá, és békéért keresed fel őt.
Amikor barátod szól hozzád, saját elmédben nem félsz az "igen"-től,
s nem fojtod vissza a "nem"-et.
És amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá.
Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény szavak
nélkül születik, közös és kimondatlan örömmel.
Mikor barátodtól elválsz, nem bánkódol.
Mert amit benne legjobban szeretsz, a távollétében világosabbá válhat,
miként a hegymászó is jobban látja a hegyet a síkságról.
És ne légyen a barátságnak célja más, mint a lélek elmélyülése.
Mert a szeretet, ha egyébre is törekszik, mint önnön rejtelmének
felfedésére, nem szeretet immár, hanem kivetett háló, melyben csak a
silány akad fenn.
És ami benned a legjobb, légyen az a te barátodé.
Ha ismeri tengered apályait, hadd ismerje meg a dagályt is.
Mert mi a te barátod, ha csupán az unalom óráján keresed fel őt?
Keresd fel őt az élet óráján is.
Mert segíthet ő a szükségben, de ürességedet ki nem töltheti.
És a barátság édességében légyen nevetés és az örömök megosztása.
Mert az apró örömök harmatában a szív megtalálja hajnalát, és
felfrissül.

Chicago, St. Patrick's Day- infók alább!