Texas egyik legnagyobb városa San Antonio(nem tudom, melyik a legnagyobb, nagybátyám mestere a méreteknek..mellesleg ez a része nem is érdekel).
Célállomásunk ez a (számomra) kedves város volt- főként azért, mert itt él a nagybátyám. Külön hálás vagyok ezért neki, hogy lakhelyül nem pl. Dallast választotta, vagy Cincinatti-t- ugyanis nagy Ámerikában ez a város lett a szívem csücske, itt éreztem magam a leginkább "otthon", vagy legalábbis komfortosan.
Valószínűleg közrejátszott ebben a város erősen mediterrán jellege, a spanyol- mexikói hatás, a klíma (mondjuk a magas páratartalom nem..), a csodálatos, buja, trópusi növényzet, az emberek nyitottsága, és a szokatlanul ÉLŐ városiasság.
Az amerikai városokban mindig éreztem valami elidegenítőt, beton, felhőkarcolók, üvegpaloták, kicsi belváros, autós közlekedés..az igazán nagyvárosokat leszámítva nem pezsegnek, élnek, sétálnak az emberek az utcán, nem tudsz embereket "figyelni" egy kiülős kávéházban ülve, mint például Olaszországban. Nem veszekednek az utcán, nem ugrálnak, hullahoppkarikáznak gyerekek, nem esznek, alszanak a padokon ülve az öregek, nem andalognak a fiatalok, nem sakkoznak, kártyáznak a kiskocsma teraszán a férfiak. Nekem ez hiányzott.
Persze, legyek vérbeli jó európai is, és mondjam fennhangon: hiányoztak a régesrégi épületek, a történelem..nem, az sokkal kevésbé hiányzott, bár kétségtelen, hogy olyan helyeken, ahol az emberek évszázadok óta élnek, beleivódnak a falakba a történetek, az is pezseg a levegőben, ami már nincs.
No, de San Antonio magasztalását folytatva..hogy ne kanyarodjak el már megint..ITT volt élet..jójó, történelem is, ezt alant írtam is..
Ebben a városban minden lüktetett, és ezt valahogy olyan jó érzés volt látni és tapasztalni..igen, a spanyol-barokk erőd tetszett a legjobban..igen, a mexikói zenészek, boltok, emberek..igen, a színek, a növények, a dalok..
Pedig itt is voltak felhőkarcolók, meg beton is.
Alant a képeken- az egyik legszebb sétány, a Riverwalk, folyómenti éttermekkel, hajókkal.
A Hemisphere- kilátótorony és előtte egy vízesés-park.
Megtudhatjátok, mit lehet készíteni üres kólásdobozokból (már aki iszik ilyen gusztustalanulegészségtelenborzadványokat), láthatjátok a híres tulai tolték harcos szobrának másolatát a torony előterében terpeszkedve, meg néhány sztárfotót rólunk. A hasam nagy, azt ne nézzétek!
..és folyt.köv..
2008. június 7., szombat
2008. június 6., péntek
2008. június 4., szerda
Dallas, Texas és a tatuk
Miért ide jöttünk nyaralni?
Elsősorban a nagybátyámra voltunk kíváncsiak, aki itt él. Másodsorban vonzott Texas szépsége, ellentmondásossága is. Texast senki nem hagyja szó nélkül, van, aki utálja, van, aki imádja, néha gúny tárgya, néha magasztalásé..Óriási állam, területre csak Alaszka nagyobb, és így rendkívül változatos is. Több részre osztják, földrajzilag, Kelet-Texas az olajvidék, a második nagy része a Mexikói-öböl partvidéke, a harmadik a Rio Grande völgye, a negyedik a Mexikóval határos rész, az ötödik a Trans Pecos sivatagos vidéke, a hatodik a "nyél", amely a prériövezet része, a hetedik pedig a középső övezet.
A hatalmas kiterjedés miatt Texas éghajlata egyetlen övezetbe sem sorolható, a szubtrópusi klímától kezdve a szélsőségesen szárazföldi éghajlatig terjednek az átmenetek. Növényzete és állatvilága is nagyon változatos, számunkra talán a legszembetűnőbbek a trópusi növények voltak, az állatok közül pedig a tatu, kolibri és az oposszum.
A spanyol telepesek már az 1500-as évek elején elfedezték ezt a területet, de az első önálló telep csak 1628-ban jött létre El Paso környékén. Amikor Mexikó 1821-ben kivívta függetlenségét, a birtokába került Texas is. A mexikói kormány bizonyos szinten ösztönözte az amerikaiak bevándorlását, és néhány év alatt már több, mint 30 ezer bevándorló érkezett az államba. A kormány korlátozó intézkedéseket hozott a bevándorlással kapcsolatban, ez nemsokára fegyveres lázadásokhoz vezetett. A telepesek súlyos vereségeket szenvedtek a nagy túlerővel szemben. Ekkor vonult be az állam történetébe a San Antonioban található erőd, az Alamo, ahol a telepesek hősiesen védekeztek a mexikói katonák ellen. Több véres harc árán Mexikó végül elismerte Texas függetlenségét.
Néhány évig önálló államként funkcionált, ekkor kapta egyik nevét: a Magányos Csillag Országa (zászlóján egyetlen csillag található).
1845-ben csatlakozott az Únióhoz.
S hogy miről ismeretes még? Oljkútjairól..ismerős a filmsorozat? :o))
Számomra leginkább a sokféleség volt vonzó ebben az államban- a mexikói-spanyol-amerikai-indián (kis részben) egyveleg- emberekben, ételben, stílusban egyaránt.
Dallas. Biztos népszerűtlen leszek. Egy kis farmertelepülésből fejlődött ki, az első rönkház ma is áll az egyik téren..Felhőkarcolók, irodaházak, pénz, középületek, beton..hétvége lévén semmi mozgás, semmi élet, semmi élő..
Ebben a városban oltották ki J. F. Kennedy életét is.
No meg Jockey Ewing is itt gonoszkodott, ha hiszünk a tündérmesékben.
Mi is írjak? Szeretem meglátni a szépet- csodálatos, ahogyan a fény megcsillan az üvegpaloták ablakain, és az irodaházak egymásban tükröződnek. Fura gombóc van az embernek a torkában, amikor a betondzsungel padlóján üres konzervdobozokkal és újságpapírokkal körülvett cigarettázó feketékbe botlik, akik jellegzetes hangjukon elkántálnak valami érthetetlen énekfélét. Borzongás fut végig rajtam- annyira megérint, hogy milyen különböző világból jöttünk, és most mégis ott vagyunk, együtt, egyszerre, egy helyen.
Folyt.köv..
Címkék:
Amerikai városok,
Amerikáról,
Utazások
2008. május 26., hétfő
Megerkeztunk szerencsesen..
..San Antonioba. Rekkeno a hoseg, nagyon szep minden, a lanyok lelkesek- vegigultek, enekeltek turelmesen a 18 oras utat, egy szavunk sem lehet-..
Nemsokara jelentkezem! (lehet,hogy kepekkel is, ha osszejon)
Udv mindenknek!
Nemsokara jelentkezem! (lehet,hogy kepekkel is, ha osszejon)
Udv mindenknek!
2008. május 21., szerda
Földanyó-Csarodaialligátor
Az elmúlt napokban többnyire a lányok blogjára írtam. Valószínűleg azért, mert most leginkább ezt a naplót érzem magamhoz közel- róluk "szólok én", illetve az életem legnagyobb része.
Véget értek az utazások, lassan pakolunk, hazatérünk..nem is tudom, folytassam-e az írást..akarom-e..
Véget értek az utazások, lassan pakolunk, hazatérünk..nem is tudom, folytassam-e az írást..akarom-e..
2008. május 16., péntek
2008. május 15., csütörtök
Smokey Mountains National Park, Tenessee
Adós vagyok még jónéhány élmény-fotóval..Másfél éve jártunk ebben a nemzeti parkban, télen, ezért ilyen szürkék a képek, de az élmények annál inkább színesek..(anyukámék is velünk tartottak hegyet mászni-apukám nem túl nagy örömére)
A fotókon látható városka Gatlinburg, egy tipikusan túristaváros a hegyek lábánál. Kis favityillók, libegők, számtalan apró ajándékbolt, játékterem, hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb dekoráció (akasztott embertől gorilláig bármi elképzelhető), csodák palotái (a ház úgy néz ki kívülről, mintha orra borult volna), "régi" fotók műtermei, golfpályák, és még elképzelni is nehéz mi mindennel képesek szórakoztatni az ide vetődő túrázókat..
A képek nem túlságosan jók, sokat másztunk, keveset fotóztunk és tél volt- de gyönyörű a vidék, hatalmas, fenyvesekkel borított hegycsúcsok, vízesések, számtalan túraútvonal- érdemes megnézni, ha erre jár valaki! ;o)
A fotókon látható városka Gatlinburg, egy tipikusan túristaváros a hegyek lábánál. Kis favityillók, libegők, számtalan apró ajándékbolt, játékterem, hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb dekoráció (akasztott embertől gorilláig bármi elképzelhető), csodák palotái (a ház úgy néz ki kívülről, mintha orra borult volna), "régi" fotók műtermei, golfpályák, és még elképzelni is nehéz mi mindennel képesek szórakoztatni az ide vetődő túrázókat..
A képek nem túlságosan jók, sokat másztunk, keveset fotóztunk és tél volt- de gyönyörű a vidék, hatalmas, fenyvesekkel borított hegycsúcsok, vízesések, számtalan túraútvonal- érdemes megnézni, ha erre jár valaki! ;o)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
