2008. június 12., csütörtök

New Orleans, Louisiana

Fogadjunk, hogy két dolog eszedbe fog jutni erről a városról. Jazz és hurrikán. Talált?
Éjszaka érkeztünk ide, pár órás "kitérő" volt a város, de nagyon élménydús, színes. Olyan 11 felé járt, mikor leparkoltuk a kocsit, és sétálni kezdtünk a belvárosban. Fülledt levegő, meleg.
És újra egy kellemes élmény:hihetetlen élő, lüktető város, bicikliző emberek, sétálók, beszélgetők, andalgók, babakocsisok, fiatalok, öregek..Nagyrészt feketék. Hirtelen úgy éreztem magam, mintha én lennék az elefánt a porcelánboltban.
Belekeveredtünk egy utcai zenélésbe. Csak úgy, amolyan örömzene volt, nem meghirdetett koncert. Feketénél feketébb feketék fújták. Volt, aki hátizsákkal, porronggyal táncolt, munkából hazafelé megállva (valami pincérféle lehetett). Volt, aki sörösüveggel, pohárral a kezében, volt, aki tolókocsiban. A hallgatóság kábé 99,5 százaléka fekete. Azt hiszem, kevés pár perces koncertélmény volt ennyire magával ragadó. Mondjuk úgy, egy közös jelen- aztán mindenki megy tovább. Mi haza, Indiánába, a pincér lefeküdni, a babakocsisok lefektetni a babát, a piás kijózanodik, a szőke lány, akivel táncolt, talán átértékeli az éjszakát, a fekete nagyhajú lány túlteszi magát a szerelmi csalódáson.
Igen, jó volt egy kis közös jelen.

"Ó, a Central Parkban
horkoló piás
dzsungel mélyét járó
oroszlánvadász
kínai fogorvos
angol királynő-
A Nagy Masinában egy srófra jár ő.
Klassz, klassz, csuda klassz,
Klassz, klassz, csuda klassz,
Klassz, klassz, csuda klassz-
Sokféle a népség,
A gép ugyanaz."

Bokonon

3 megjegyzés:

Andi írta...

Indiánába üzenem, hogy rendben megérkeztünk. Puszi mindenkinek

Noémi írta...

:)
Ügyesek vagytok! Áron jól van?

Andi írta...

Lázas, köhög, Viszont ma életében elôször adott egy igazi puszit.