2008. július 27., vasárnap

Cherokee indiánok szubjektíven



Korábban írtam már a cserokikról pár dolgot, a múltról, a Könnyek Útjáról. Hogyan törtek meg egy egykor büszke és független törzset, amikor elűzték őket a földjeikről. A viszony pedig egész barátian indult, cserekereskedelemmel.
Nagyot tud fordulni az ember, ha vérszemet kap.
A mai cserokik nagydarab, büszke emberek. Nagydarabok, az amerikai ételektől. Erősek, büszkék és valahogy megközelíthetetlenek belül. Nem titokzatosak, inkább valami mély fájdalom van az erő álarca mögött, zárkózottság és zártság. Van rezervátumuk, nyitott múzeumuk, skanzenjük, megannyi bazár, táncoló, tolldíszes indián a városban, akik a turisták igényeit igyekeznek kiszolgálni.. de mégis.
Elbűvölve néztem a famaszkokat, melyek mögé a ceremóniák során bújtak. Hallgattam a pergő dobot, a mély torokhangból feltörő imát, jártam a falujukban..de nem férkőzhettem közelebb, nem bújhattam beléjük.
Indián kalauzunk kérdésemre, hogy hogyan lehetne tőlük tanulni, csak annyit felelt: "közénk születni kell."
Megértettem, hogy nem játszhatok indiánosdit európaiként, bármennyire is szeretném érteni és érezni azt a szellemiséget, amit ők képviselnek.
Indián barátom egy ízben azt tanította nekem, hogy nem bújhatom folyton a poros könyveimet. Le kell merülnöm a tapasztalatok világába, ha érteni akarok, meg kell mártóznom a valódi szellemiséggel, ha tanulni szeretnék. Nem ésszel, nem aggyal, testtel, lélekkel, cselekedetekkel. Bevonódni, feloldódni, kipróbálni, megtapasztalni. Persze ezt a legnehezebb megtenni. Rendkívül egyszerű bekapkodni a kész vitaminbogyókat, és várni tőlük az egész-séget. Ha tenni kell, az mindig nehezebb és fájdalmasabb út. Néha meghasonulás, néha áldozat, néha szembenállás.
Végig kell menni a Könnyek Útján, elhullani, megszenvedni, végiggyalogolni. Aztán felállni erősen, megmutatni, amit meg lehet, megosztani, amit meg lehet. Utat mutatni viszont senkinek nem kell, mindenki végig kell járja a maga könnyeinek ösvényét.
Köszönöm, cserokik.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Noemi! Egy kerdessel fordulok feled, tudnal esetleg valaszolni nehany kerdesre a cherokee rezervatumban tett latogatasodrol? Az indianokrol irom az allamvizsgamat.A valaszaid ebben lennenek a segitsegemre.
Elerhetosegem: frogtimtimke@gmail.com
Kellemes napot!
Udv. Timi.