Ma volt az első nap álomnaplóírás-téren.
Érdekes volt megfigyelni, mennyire csalóka az emberi tudatosság és emlékezet.
Amikor félálomban voltam, emlékeztem több éjszakai álomra is. Hangulatra, színekre, részletekre. Amikor felébredtem- illetve felébresztettek a gyerekek-, az álmok nagy része elillant a fejemből, szinte varázsütésre. Valami fátyolos emlékfoszlány úszott bennem, gyorsan a tollért, füzetért nyúltam. És itt jön az újabb amnézia, mert amikor tudattalanból tudatos szintre emelné az ember- azaz leírná-az álmokat, szembetalálkozik egy újabb kapuval. Olyan ez, mint egy szűrő, amin keresztül újabb "információk" ragadnak fenn-és ami lejön, az egyfajta tisztított esszencia, de nem egész.
Az indiánok azt mondják,az álomélet legalább annyira való, mint az ébrenlét. Az enyémet egyelőre még homály fedi.
Egy kis álom-zene a témához..
Szívesen várok hozzászólásokat, ötleteket!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
gyakorlattal bele lehet jönni, de nem könnyű...komoly munka értelmes mondatokban leírni az álmokat. Talán kezd csak hangulatok, egy-egy szó leíásával, aztán belejössz.
igen, próbálkozom vele.Talán a festmény, rajz a legmegfoghatóbb, mert az sokkal közelebb van a tudattalanhoz, mint az írás.
I am reminded of many things by your statement: És itt jön az újabb amnézia, mert amikor tudattalanból tudatos szintre emelné az ember- azaz leírná-az álmokat, szembetalálkozik egy újabb kapuval. Olyan ez, mint egy szűrő, amin keresztül újabb "információk" ragadnak fenn-és ami lejön, az egyfajta tisztított esszencia, de nem egész. I find it incredible how every morning I engage in a battle (a quiet battle, a subtle battle, but a battle nonetheless) to bring the things I experienced in the night into the light of day. And every morning, by the time I sit down at the kitchen table with notebook and pen (after turning the vibrating alarm clock next to my pillow off and quietly holding whatever dream image lingers, slipping out of the bedroom and leaving wife and son still sleeping in there, peeing, and drinking a glass of water), there is often just the barest fragment left in my memory of the dream I know was much, much longer. But I dutifully write down what I remember, and include every detail I can identify. It wasn't just a dog, it was a black Labrador retriever with a white spot on it's chest. It wasn't just a house, it was a two-storey Victorian that looked like a cross between my grandmother's house and a small castle. You never know which detail will be the one that triggers the "aha!" experience. More and more I understand what dreamwork writers mean when they say that the dream you write down can only be a "version" of the original dream.
I'm very interested in seeing where you are going to go with this series of postings on dreams. It's a serious effort for me to read Hungarian, especially when it includes such poetic turns as "...mennyi emlék, kötelék, érzelem raktározódott el az elme-lélek poros polcain." The dusty shelves of the mind and soul. Not bad. But so far it's been worth it. I look forward to more.
Thank you Theo for your comment. For me it's extremely hard to write in English, so if you don't mind, I will write for you in Hungarian..but anyway, we understand each other..
Sokszor nehéz belegondolni,hogy el fogok jutni abba a bizonyos "aha!"-állapotba, amiről írsz. Bár napról napra tisztábbak érzelmileg az álmok, és egyre több részletet lehet belőlük rekonstruálni.
Meglepő és csodálatos felfedezni, milyen rejtett szimbolikával bírnak az egyes részletek, hogyan jelenítik meg a realitás és a tudattalanban folyó munka folyamatait. És egyben határtalan- mert a munka elkezdődött, de soha nincs vége, soha nem befejezett..
Megjegyzés küldése