Machu Picchu után az emberben kialakul egyfajta jóllakottság-érzés Peruval kapcsolatban. Valóban ez a "csúcsélmény", nemcsak a szépsége, hanem valami megmagyarázhatatlan dolog miatt is.
Reggel felkerekedtünk, vissza Cuscóba a Szent Völgyön keresztül. Igyekeztük még megőrizni azt a "valamit", ami odafent kapott el bennünket. Érdekes volt visszanézni, elnézni az embereket a vonaton, akik mind onnan jöttek lefelé. Egy helyes francia srác a barátnőjével, aki tolókocsival tette meg az utat lefelé, és aki Isten tudja hogyan jutott fel a meredek lépcsőkön, hogyan ment végig a keskeny utakon a szédítő mélység fölött..Egy biztos, valami olyan öröm volt az arcán, hogy kevés szó tudja ezt leírni..milyen érzés lehet, amikor minden körülmény ellenére egy álom teljesül..
Vagy egy szívbeteg öreg férfi, aki lépésenként állt meg pihenni a felfelé tartó úton, hangosan sípolva vette a levegőt..Vajon ő mit érezhetett, amikor először megpillantotta a Nap lányainak otthonát?
Az utunk átvezetett Moray-on, itt újra elámultam..egy mély völgykatlanban található az a különleges "laboratórium", melyet az inkák építettek. Koncentrikus körökből álló , lefelé mélyülő csodakert, minden egyes szintjén más mikroklíma uralkodik, így hajdanán itt kísérleteztek azzal, hogyan neveljenek és honosítsanak meg itt különféle éghajlatokon élő növényeket. Meglehetősen fullasztó érzés le-és felmászni, azaz (különösen gyerekkel a kezünkben) elég rendesen igénybe vette a lábizmainkat..
Odalenn a kör középpontjában valami különös energiamező van- elég, ha csak a minimalista művészetre gondolunk, és rögtön megértünk belőle valamit, ha a középpontba állunk. Régi tudás, ezt is elfeledtük a bonyolult kis világunkban.
Itt, és a körön kívül lévő oltáron mutattak be áldozatokat Pachamamának, a Földanyának.
Majd Salinaras sólepárlója következett- ez is inka építmény, egy hegyoldalban található, és az itt futó sós kis patakból nyerték ki az étel ízesítőjét, egyszerű lepárlással.
Ez a két hely meglehetősen profán céllal "készült", mégis lenyűgöző, és valahogy szellemmel teli, mindazt a világlátást, szellemi nagyságot tükrözi, melyet az inkák képviseltek.
Gondoljunk csak bele..ha ezer év múlva ellátogatnának a mai sólepárlókba, kutató laboratóriumokba, vajon mit tükröznének a jövő nemzedékének a mi bonyolult technikai berendezésekkel teli, ámde szellemmel kevéssé átitatott helyeink?
Bár..ki tudja..most, hogy ezt leírtam, már nem is vagyok annyira biztos benne, hogy semmit..:)
Chincherro egy kedves és nagyon szegény kis falu, tele kedves emberrel és egy olyan templommal, amely a csarodai tökéletes párja lehetne. El is határoztam, hogy szorgalmazni fogom ezen két falu testvérfaluvá való választását..:-)))
Estére érkeztünk Cuscóba, és még egy utolsó sétát tettünk a városban, megcsodálva az inka falat, és megannyi gyönyörűséget, elvegyültünk a kevésbé túristás negyedekben az emberek között.
Született itt egy kép..megrázó volt egy pillanatra. Egy szegény kisfiú pucolja a vele egyidős gazdag kisfiú cipőjét..öltönyös apuka föléjük hajol, és mutogatja, hol koszos még a cipő..No comment, nézzétek meg..
A kedvencem pedig az aranyfogú próbababa..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése