2008. február 20., szerda

2005.április-első élmények, Niagara-vízesés

Szóval ekkor léptünk amerikai földre- majdnem először.
Az első benyomások furák voltak. 30 fokba érkeztünk, két nap múlva hó esett..Indiana időjárása meglehetősen szélsőséges..majd tornádóriadó volt néhány hét múlva, és mivel akkor még nem igazán beszéltem angolul, nem értettem pontosan, hol van, és meddig kell a gardróbszekrényben ülni..beültem hát remegve az akkor másfél éves Annával ..kábé egy órát töltöttünk ott, majd kiderült, hogy pár megyével arrébb volt a riadó..
Aztán fura volt minden. A "papírházak", olyan érzése van benne az embernek, mintha el akarná fújni a szél a feje fölül a házikót. Manócska érezhette így magát, amikor még egy kalap alatt lakott. Szerencsére aztán talált egy jókora tököt.
A burkolatok, műanyagok, a sok uniformizált ház a lakóparkban..nincs járda, a lakópark autóút mellett ..ki sem lehet menni, csak autóval..furán és bezárva éreztük magunkat, főleg én, mert a napokat egyedül töltöttem Annával a lakóparkban..
Érdekes, ma már fel sem tűnik, hogy mennyire autófüggő ez a nép..
Aztán a kaják...De túl az első döbbeneten persze rájöttünk, hogy itt is lehet rengeteg finom, normális (főleg bio) ételt enni, nem csak hamburgert, hot-dogot, és ízfokozós, ételfestékes, színezett förmedvényt. Sőt, azt hiszem, a déligyümi-állomány jó ideig hiányozni fog Magyarországon..
Az utolsó képen rózsaszínbe öltöztem..ez egy kis vicc, mert aki ismer engem, tudja, hogy folyton feketében járok..de gondoltam, Barbie-világ, Amerika..kölcsönkértem hát a fotó erejéig egy ruhát..
Az autónk pedig természetesen nagy volt és tűzpiros..csak hogy fokozzuk a hatást..(mellesleg imádtuk, mert kényelmes)

Néhány hét múlva felkerekedtünk, hogy megnézzük New York állam egyik legnagyobb attrakcióját, a Niagara-vízesést. Az indiánok "Mennydörgő Víz"-nek hívták, sajátos robaja miatt, mely- ha nem sikítoznának a turisták, és zúgnának a helikopterek, autók- valóban nagyon sajátos..Elképzeltem, ahogyan az akkori nagy csöndben álldogál az -azóta megritkított- erdő közepén egy indián, kántálva, a háttérben dübörög a Niagara, természetesen nincsenek védőkorlátok előtte.. Így már érthető, hogy miért tisztelték olyan félve a természetet az itt élők..
De ami azt illeti, védőkorlát, zaj, tömeg ide vagy oda, mi is fejet hajtottunk..
Amerikában egyébként az egyik legnagyobb szakrális helynek számított- indián és spirituális körökben-..
Érthető is, miért, amikor az ember behajózik a vízesés alá- kis túlzással, a közelébe, de még itt is alapos zuhanyt kap a lezúduló, szétporladó vízből- és rácsodálkozik önmaga kicsiségére, a természet nagyságára, vagy fene tudja mire..megilletődik..
(a képen egy magyar házaspár, Attiláék, akik itt éltek egy ideig)

2 megjegyzés:

Jon írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Noémi írta...

..a megjegyzést azért távolítottam el, mert ismeretlen látogatóm vírust küldött ajándékba..gondoltam, nem terjesztem tovább...