Egész napos utazás és túra várt ránk. Busszal mentünk, és meg-megálltunk megnézni néhány templomot, egyes helyeken pedig nagyobbat kirándulni. Az út az Andok hegyei között kanyargott, egyre szédítőbben magasabbra, mígnem elértük a fennsík legmagasabb pontját, a La Raya-t, mely majdnem 4200 m magas...Szédítő érzés, teljesen másképp érzi magát fizikailag az ember, sűrűbben kapkodja a levegőt, fázik, de mindenekelőtt fejet hajt a természet hatalmassága felett.
Előtte megnéztünk Pukarában egy kicsi, de nagyon érdekes múzeumot a preinka időkről, megcsodáltuk a rengeteg gyönyörű kerámiát..néhány érdekes szobor is van a pukarai múzeumban, amelyek a hajdani emberáldozatokra utalnak..
Sokat gondolkodtam ezen a véres szokáson, egyes indián törzsek levágták az áldozataik fejét, mások megitták az áldozat vérét, megint mások a piramisok tetejéről dobáltak le embereket.
Miért? Miért kell emberek életével fizetni az istenek kegyéért? Talán ez a szokás vetítette előre a krisztusi kereszthalált, és ezért nem volt többé "szükség" vérre? Nem tudom, ez a gondolat is csak most jutott eszembe..
Át a falvakon, városokon. Üvölt a szegénység..Juliaca, mely mára nagyvárossá duzzadt, és ami a hamis Rolex óragyáráról híres egyetlen aszfaltozott úttal sem rendelkezik. Valahogy mégis van ezekben az emberekben egyfajta tartás, büszkeség, keménység.
Máshol, ahol volt már aszfalt,egy útépítő munkálatba csöppentünk..kőbaltával törték az egyik faluban az aszfaltot..kézzel..
Sokszor felmerült bennem, hogy fogalmunk sincs nekünk, mink is van..hova is születtünk..mit is jelent a pénztelenség..
Egy ízben megálltunk az utcán, mert odakint bárányt sütöttek az asszonyok. Kint hőség, ők egész nap egy hátibatyuban hordták a bárányt, odakint megsütötték..sterilitás, frigó? Ugyan már..Én sem haltam meg tőle.
Az Urubamba völgye egy zöld sziget, buja, tele élettel, színekkel. A szürke házak, sziklák után valódi oázis.
Aztán megcsodáltuk Raqchi inka város romjait, mely lélegzetállító városképet nyújtott. A mai építészmérnököknek szerintem nagy fejtörést okoznának a hogyanok- hogyan lehetséges ekkora köveket így kifaragni, kötőanyag nélkül összeilleszteni?
Nekem már szinte magától értetődő volt, nem is vártam mást, csak emberfelettiséget. Valahogy ez itt mindenben benne van.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése