..ami az Urubamba folyó völgye, Cusco körül terül el, és számtalan inka rom található itt..
Kocsival igyekeztük bejárni a jelentősebb romokat, de természetesen így is rengeteg kimaradt. Általában kellemes túra mindegyik, dombra-hegyre fel és le.
Először Sacsahueyman romjait néztük meg, lélegzetelállító, ahogyan a hegy tetejéről eléd tárul a város.
Az inka építészet egyszerűen hihetetlen, rejtélyes, megfejthetetlen..
Hogyan tudták odacipelni ezeket a hatalmas köveket? Hogyan tudták kifaragni?? Volt olyan kő, amelynek 32!!!! sarka volt..Hogyan tudták kötőanyag nélkül úgy összeilleszteni őket, hogy egy papírlap sem férne be közéjük, és a számtalan földrengésben (melyben modern épületek pusztultak el) ezeknek kutya bajuk sem esett?? Hogyan faragtak beléjük íveket? Miért? Miért így?
Szánjatok néhány percet a képekre,megéri.
Aztán Tabbomachay inka fürdő romjaihoz másztunk fel,majd elmentünk egy helyi piacra..a képek magukért beszélnek, két kislány frissen vágott bárányt cipel, farkasszemet néz veled a malac..
Aztán Pisac romjainál lehajoltam..
A romok magasan a hegy tetején helyezkednek el, a hegy oldalában teraszos földművelés nyomai. A hajdani templomhoz keskeny kis ösvény vezet fel..
Megérkezésünkkor hatalmas kocsi állt keresztben az úton, épp egy óriási szikla zuhant le az útra..ha kicsit előbb érkezünk..
Majd elindultunk a keskeny ösvényen, felfelé, gyerekkel a kezünkben. Ha az Andokban esni kezd, akkor az zuhog..olyannyira, hogy látni nem lehet..út közben leszakadt az ég..épp amikor ahhoz a szakaszhoz értünk, ahol elkeskenyedik az út, és megy meredeken fölfelé, majd le az emelkedőn, és újra fel..két láb fér el egymás mellett, alattad a szakadék..Abi elaludt, hirtelen nem találtam az egyensúlyomat. Meginogtam és ekkor néztem először lefelé. Úgy éreztem, azonnal hányni fogok, nem csak a magasságtól, hanem attól is, hogy egy rossz lépés..az út csúszott..előttem, mögöttem emberek, alattam szakadék. Belekapaszkodtam a sziklafalba, és elkezdtem remegni, nem tudtam tovább menni. Életemben nem féltem még ennyire..
Gábor megfogta a kezemet és csak annyit mondott: "Meg fogod csinálni"..
Úgy éreztem, hogy most fordult meg velem a világ..lassan, lépésről lépésre haladtam előre..
És feljutottunk..Elállt az eső. Volt szivárvány is.
De ami a legfontosabb, megismertem a saját határaimat..szembenéztem valami démonnal, és rájöttem, ha farkasszemet nézünk vele, akkor eltűnik. Régi közhely, de így van.
Az útunk során álltam ennél nagyobb szakadék mellett is, de már többé nem féltem.
Patetikus ezt mondani, de mintha tényleg túlléptem volna magamon.
Alább Anna üzenete egy kis videón és a túra képei.
Ja, és etettünk alpakkákat és lámákat, de ez nem annyira érdekes:-))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése